Ahogy számítottunk rá, ma ott volt a cetli Babszem öltözőszekrényében, hogy logopédushoz kell majd mennie, meg vigyünk füzetet amibe majd benne lesznek a “házi feladatok” és ha lehet napi 5-10 percet foglalkozzunk vele mi is. Úgyhogy hamarosan biztos már nem fog raccsolni:)

A héten nem volt Levente az oviban, szerdán találkoztunk az anyukájával, kiderült, hogy megbetegedett. Év elején még azt mondta Babszem, hogy még mindig ő a legjobb barátja, de 1 hét együttlét után változott a véleménye. Elég sok konfliktusba keverednek még mindig és többször is tanúja voltam, meg mesélte a fiam, hogy nem ő kezdte a piszkálódást. Mondogattuk is neki, hogy akkor ne játszon vele, de Babszem szerint mindig a másik kisfiú megy utána és nem hagyja békén. Levente anyukája azt is elmondta szerdán, hogy járnak nevelési tanácsadásra is, a hangsúlyából és a testbeszédéből úgy tűnt, ő ezt feleslegesnek tartja. Mindenesetre Babszem nagyon nyugis volt a héten, sokat rajzolt, vettünk neki egy körsablonos vonalzót, mert azt mondta, hogy kinevették a többiek, hogy nem tud karikát rajzolni, azóta azt hordja be magával az oviba és már nagyon jó autókat készít velük. Volt amelyikbe embereket is tett.

Zsebi is nagyon élvezi az óvodát, szeret bemenni a csoportszobába, főleg ha ki van pakolva a Lego vonat, ma is egész jól eljátszott, amíg a bátyó öltözött. Az udvart is nagyon szereti, felmászik a várba, meg tologatja a babakocsit. A héten már kétszer a trampolinra is feltettük (szerdán az ember is ott volt, akkor próbálta ki először), s nehezen akar hazaindulni. Azt hiszem, neki nem lesz sok gondja a közösségbe való beilleszkedéssel, sokkal jobban elviseli a társaságot, az ismeretlenekét is, mint Babszem ennyi idősen.

Nem vagyok az a típus, aki könnyedén veszi a dolgokat, ráadásul kényelmes is vagyok, de azért csak bizonyos keretekig engedem, hogy fát vágjanak a hátamon. A freeblog esetében ez eddig tartott. Vagyis az ember már novemberben azt mondta, hogy ami akkor történt, az igazán nem egy szép dolog, alapvető hanyagság és hozzánemértés levét itták a bloggerek, amikor két hónapnyi cucc elszállt. De még védtem a mundér becsületét meg szentimentális vagyok és ha még nem mondtam volna, akkor lusta is 🙂

Viszont legalább azóta rendszeresen mentettem mindent, amit nagyon jól tettem, mert többször is előfordult, hogy pont akkor, amikor szerettem volna blogolni nem működtek a dolgok. Úgyhogy érlelődött az elhatározás, hogy menni kell. Viszont akkor már ne csak menjek, hanem lépjek szintet is és ne legyek többé kiszolgáltatva annak, hogy a végén megkapjam, de hát ez egy ingyenes dolog volt, ennyi is szép. Inkább fizetek valamennyit azért, hogy legyen jogalapom visszakérni az ígéreteket. Márpedig egy évtizednyi blogolás után én úgy érzem van itt hozzáadott érték a részemről, amit nehéz pénzben kifejezni, de egy hónapra lebontva igazán minimális összegért nagyobb szabadságot és biztonságot kapni nekem megéri.

Úgyhogy a sok nézelődés és gondolkodás után végül találtam tárhelyszolgáltatót, lett saját domain-em meg WordPress motorom. Szerencsére a mentéseknek köszönhetően a blogokból csak az utolsó 5-6 bejegyzést kellett másként áthozni, nem a konvertálóval. Amit az ember kicsit hozzám igazított és még egy képleszedőt is csinált, hogy minden cuccommal belakhassam az új helyet. Amivel még persze ismerkedni kell, de nagyon izgalmas lehetőségeim vannak.

A linkeket és a feed-eket, csak frissíteni kell, a régi hely valameddig még megmarad, aztán valószínűleg lekapcsolom ott a villanyt. Szép volt, jó volt, de eddig tartott. Igényeim nőttek, amit meg nyújtottak nekem, az nem.

Úgyhogy üdv az új helyen, ahova nem jöhettem volna át az ember munkája nélkül. Nagyon jól megcsinálta, hisz itt vannak a képek meg linkek és minden. Egy évig biztos maradok 🙂

Nyaralások vége, itthon voltunk a fiúkkal, ugye, s kettejük közül persze a kisebbről lehetne sokat írni. Kicsit úgy is érzem, hogy eltolódik felé a beszámolók mennyisége, de be kell látnom, hogy ez így normális. Babszem már nem produkál napról napra valami újat, nála kicsit fokozatosabban történnek a dolgok. Most éppen nagyon filmnézésben van benne, napokig a Jégkorszak ment (főleg 2-3. rész), most a Verdák 2. A filmekből kiragadott kifejezéseket azonban nagyon jól használja a való életben. A múltkor például, amikor nem igazán értettük, miről beszél, azt mondta:

Falra hányt brokkoli minden szavam?!

(Jégkorszak 3). Ja és a betűk érdeklik nagyon. Megtanulta a dínó ABC-t a T-Rex express rajzfilmből, s azóta minden betűt felismer, kiolvas (feliratok, rendszámok), írogat a számítógépen. Legutóbb a Railroad Tycoon-ban a papa teljes nevét írta be a mentett álláshoz.
A héten három nap már megy oviba, kicsit akklimatizálódik. Nagy volt tegnap az öröm, mert ott volt Levente, a legjobb barátja, ma viszont pont azért, mert nem volt, kicsit rosszabb volt a hangulata, nem volt kivel játsszon egész nap.

Míg Zsebi, hát ő meg okos és figyelmes kisgyerek, ha valamit egyszer lát, azt azonnal le tudja utánozni. Egyelőre a kocsik jobban érdeklik, mint a vonatok. Persze azokkal is játszik, de kevesebbet, mint bármi más négykerekűvel. Szereti tologatni őket, sőt a nagyobb billenős autóba bepakolja a kismalacát, vagy nyusziját és keresztültolja a lakáson. Erre teljesen egyedül szokott rá. A kezével továbbra is nagyon ügyes, kupakokat lecsavar, de vissza is teszi őket a műanyag palackokra. Az építés és a pakolás is érdekli, ma teljesen önállóan szerzett egy piszkos zsebkendőt és kivitte a konyhába kidobni a kukába. Persze biztos azért is, mert így legálisan kukázhat. Segít ruhát teregetni, a ládából adogatja kezembe a cuccokat, de ezt csak napi 1x és kell hagyni közte néhány nap pihenőt, különben hamar megunja illetve csak kiszórja a zoknikat a földre. Babakocsis sétánál is tudja, mikor ki van vele. Ha csak velem jön, semmi gond, végig ül, nagyon érdeklődő, figyelmes. Ha velünk az apja, azonnal a karjába kívánkozik és legszívesebben onnan nézi végig a séták útvonalát.
Mindent megért, ha kérem, hogy hozzon oda valamit akkor megteszi, eldöntendő kérdésekre bólogat (fejrázás még csak akkor van, amikor tudja, hogy valamit nem szabad és akkor is megteszi vigyorogva).
Nagyon megszokta, hogy egész nyáron együtt volt a bátyóval, kicsit aggódtunk is, mi lesz most, hogy elmegy oviba Babszem, de az első megilletődés után tegnap és ma is igen jó hangulata volt. Délután mondjuk már várta, hogy ismét együtt legyenek és foglalkozzon vele a nagytesó.

Szoktak birkózni is. Kedvencem, amikor Babszem felkiált, hogy :

Támadj, Edi!

Ilyenkor mindig Mazsola és Tádé vonatkozó fejezetei jutnak eszembe.

Mert mostanában arra nincs idő, de legalább a nyári képeket most már mind összeválogattam, s készítettem egy albumot belőle. Szóval idén ez volt a nyár:

Megint van Goldenblog és megint lehet szavazni az Olvasónaplómra. Tudom, hogy facebook bejelentkezés kell hozzá, meg sok más jó blog is van, meg kb. esélytelen a Hogyvolttal meg Sanyi a bagollyal és hasonlókkal szemben, de ha esetleg nem tudod, kire add le a kultúra-szórakozás kategóriában a szavazatodat, akkor az Olvasónapló szívesen fogadja 🙂 
Egy gombnyomás az egész:

Legalábbis a gondtalan nyaralásnak. Délután visszatérünk Budapestre a fiúkkal. Zsebi kiválóan érezte magát Kanizsán is, idővel még az esti alvása is jól beállt, csak a napközben alakult kicsit nehezebben. Babszemnek azért hiányoztak az unokatestvérek, de mindig volt úgy napközben, hogy akár fél órát is eljátszott az öccsével anélkül, hogy balhé lett volna és valamelyikük elkezdett volna ordítani. Az idősebb főleg azért, mert  a kisebbik olyasmit piszkált amit nem kellett volna, illetve böködte, csípte és harapta (persze mindezt szeretetből), a fiatalabb meg azért, mert nem kapott meg éppen valamit, vagy kicsit durvábban szorongatta meg a bátyja (szintén szeretetből).

Múlt héten pénteken a nyári szokás szerint az ember munka után kiment Szadára, ott is aludt, úgyhogy egyedül voltam a fiúkkal egész nap otthon. Este is. De szerencsére megoldottuk:) Babszem és Zsebi együtt fürödtek, most először (amúgy nagyiéknál kezdett el a nagykádban mosakodni a kisebbik és nagyon megkedvelte), a fektetéssel voltak azért problémák, mert persze aznap este nem akart időben elaludni Zsebi. De aztán reggel meg rekord ideig aludtak a srácok.

Délután mentünk csak ki Szadára, s most még az is megtörtént, hogy dolgoztam! Felszedtem a hagymákat (volt ami nagyobbra nőtt, mint a dughagyma!), meg a zöldbabot. Vasárnap pedig felpakoltam a srácokat és lejöttünk Kanizsára. Jó utunk volt, Zsebi végig aludta az egészet. Előbb meg is érkeztünk, anyuék még nem voltak itthon. Zsebi azonnal hátratepert a “gyerekszobába” és nagy boldogan felmászott az ágyra, mert alacsony és volt előtte egy vendégágy is. Amúgy nagyon Zsebibarátnak tartja a helyet, sok a játék és nagy a hely, sok helyen fel lehet állni, dolgokat tologatni (babakocsi, kisautó, konyhai szék, bárszék). Úgyhogy edzésben van egész nap. Leginkább a babakocsit szereti tolni, végig a folyosón, csak ahhoz még kell felnőtt segítség, kicsit súlyozni, fel ne boruljon.

És akkor elteltek a napok. A tiszavasvári tartózkodás végére három napra megérkezett az ember is. Szerda kora este jött és szombaton délután autóztunk haza. A fiúk nagyon örültek neki, megint csak le se lehetett vakarni őket az apjukról. Pénteken elmentünk Babszemmel moziba a Jégkorszak 4-re, amit 3D-ben adtak, úgyhogy kellett neki szemüveget venni, ami kicsit nyomta a fülét. Amúgy eddig ez volt a leggyengébb része a sorozatnak, én amint megnéztem el is felejtettem, meglepett, hogy később amikor Babszem mesélt róla a mamának mennyi mindenre emlékezett belőle. Az ember eléggé aggódott, hogy mit fog szólni Zsebi, hogy ő alig érkezett meg és máris mind a 3-an eltűnünk pár órára, de szerencsére szinte észre se vette a nagyiék eléggé lekötötték.

Vasárnap aztán kimentünk Szadára, jártak ott Eszterék is, volt eső, a gyerekek pancsoltak a medencében, szedtünk a termésekből, sok mindent azért nem csináltunk, főleg a locsolás volt a lényeg. A szomszéd nénitől kaptunk barack befőttet, mert az ember mondta neki, hogy szedjen nyugodtan ő meg úgy érezte, hogy ha már a gyerekek frissen nem ehetnek belőle csinál nekik kompótban és odaadja. Szerencsére már előre készültünk erre és vittünk üres üvegeket cserébe:)

Azóta pedig itthon vagyunk, nagyjából nyugiban, a fiúk élvezik a megszokott környezetet. Zsebi kicsit nehezen szokott vissza arra, hogy kiságyban kell aludnia, a nagyiéknál övé volt ugyanis a kanapé, amin általában keresztben-kasul fetrengett. Sokat ácsorog, szeret kint lenni a folyosón, mászkálni, meg a korlát mellett felállni, már Tiszavasváriban is az ágyon néha ha a vállamba kapaszkodva felállt elengedte magát, de egy másodpercen belül leült, viszont nagyon okosan tudta, hogy ott nem történhet baja, úgyhogy mindig a kanapén gyakorolta ezt. Zsebi nagyon jól tud kommunikálni, bólogat, ha eldöntendő kérdést kap, többnyire tényleg azt fejezi ki, hogy igen. A nemre való fejrázást még igazából bulinak érzi, mert akkor gondolom kicsit zizi lesz a feje, ugyanis mindig nagyokat nevet közben, míg nemet int. Meg persze ő is mutogat, mint annak idején Babszem és elég jól kiköveteli amit akar. Nagyon ügyesen iszik nem csak pohárból, de műanyag palackból is. Mármint az ivással nincs gondja, csak tartani kell neki a tárgyat, amiből iszik.

A fiúk közös játéka eddig abból állt, hogy Zsebi megrohamozott mindent, amivel Babszem foglalkozott éppen, főleg szerette otthon amortizálni a kész vonatpályákat, meg lekapcsolni a 40 szerelvényes vonat utolsó 20-25 kocsiját. Persze fordítva is az volt a helyzet, hogy a nagyobbik mindig elvette amivel éppen a kicsi foglalkozott és ő is hirtelen pont azzal akart játszani.

De mostanában már van pár dolog, amit együtt is tudnak csinálni. Mondjuk főleg fizikai dolgok, Babszem huzigálja Zsebit ide-oda, ma este “versenyt futottak” a folyosón, a kicsi tepert négykézláb, a nagy meg két lépéssel elé vágott, leguggolt a célnál és rákiabált, s mindig hatalmas nevetéssel lett jutalmazva az öcsi részéről. Volt medencézés is, amit Zsebi jobban élvezett, mikor a bátyó is ott volt mellette, még azt se bánta, hogy Babszem átrángatta őt az egyik feléből a másikba és közben kicsit megkarcolta. De gurgattak már labdát és lufiztak is. Meg amúgy is Zsebi szívesen követi tátott szájjal a nagyobbat s már nagyon szeretne felülni a bringájára is.

Szóval valami kezd kialakulni közöttük 🙂

A legnagyobb változatosságot az időjárás jelenti a világnak ezen szegletében. Mert az képes egy napon belül szélsőséges lenni. Hol hideg és fúj a szél (szokásos bicikliutamat volt, hogy oda-vissza szembeszél nehezítette), aztán hétágra süt a nap és szinte percenként kéne átöltöztetni a gyerekeket, hogy megfelelő ruhában legyenek kint az udvaron. Ja és a páratartalom miatt elég sokszor olyan, mintha New Orelans-ban lennénk.

Zsebi rengeteget mászkál, áll fel és nem érdekli különösebben, hogy mennyire járja le a térdét, simán bemássza az egész kertet. Babszemnél tegnapelőtt itt volt a másod unokatestvére, aki 6 évvel idősebb, egész jól eljátszottak. Többek között, mert Bence mutatott neki vonatos játékokat a neten. Volt is nagy tragédia, mikor hazavitte az anyukája (több variáció volt, hogy mikor jön a srác és meddig marad, úgyhogy Babszem már az egész napba beleélte magát). Szokott skype-on írogatni, most már rendes szövegeket (kimásolja a modellvonat oldalról a szavakat meg az árakat).

Ma elmentem megnézni a Batman trilógia utolsó részét. Már rég voltam premier napon premier filmen:) Mondjuk amikor lekapcsolták a villanyt kicsit összeszorult a szívem, hogy igazából mi akadályozná meg, hogy itt is megtörténjen egy olyan tragédia, mint Aurorában, de biztos, hogy a legtöbben ezen a filmen ugyanezt érezhetik. Amúgy valószínűsítem, hogy kisebbségben vagyok, mert nekem nagyon tetszett az egész. Méltó befejezése a trilógiának. Legtöbben a középsőt tartják a csúcsnak, de valahogy nekem arról nem maradt annyira mély benyomásom, mint az elsőről, meg most úgy érzem, erről a harmadikról.

Az úgy kezdődött, hogy Babszem nézte papával az EB-t Balatonszerényben, s persze a reklámokat bár ott egész kevés volt, nem lehetett kikerülni. Csak kétszer kellett megnéznie a mindig tv-t és mondta kívülről. Aztán még látott mindenféle mást is, s elkezdte mondogatni, hogy vegyünk Finisht. Nagy örömmel jött velem a DM-be, amikor otthon voltunk és ajánlgatta a reklám szövegével, hogy mire is jó, mire rámutattam, hogy nálunk én vagyok a mosogatógép és nekem nincs szükségem Finish-re. Ajánlgassa majd a nagyinak, mert nekik van ehhez megfelelő berendezésük. Jó, akkor vegyünk Veet Easy Wax-ot mert attól 4 hétig sima lesz a lábam. Ekkor elmagyaráztam, hogy én más praktikákat használok a szőrtelenítésre. S ez így ment még néhány termékkel.

Itt a nagyiéknál van tévé, s a Minimaxon is mennek ezek a reklámok (Babszem még a Boomerangot nézi, de ott meg román reklámok mennek hang nélkül, a Digi ezt hozza itt), s újból fellángolt a lelkesedés. Tegnap végül elmentek a nagyszülőkkel a Rossmannba és egy Vanish-sel tértek vissza, hogy legyen mivel foltot tisztítani. Erre mondjuk szükség is van, amilyen pecsétesre gyalulja Zsebi nap mint nap a ruháit. Mivel a régi éppen elfogyott, Babszem egész nap az újat hordozta magával, s alig várta már, hogy kipróbáljuk. De éppen mosás után vásároltak be. Ettől még Babszem nem adta fel, sőt kijelentette, hogy ő most elhasznált Vanish dobozokat fog gyűjteni. Mindjárt nem engedte, hogy a nagyiék kidobják a kiüresedett flakont, hanem eltette magának, ezzel mintegy megalapozva a gyűjteményét.