Szóval meg lettünk tegnap dicsérve, hogy milyen ügyesen gyarapodik Zsebi, aki holnap lesz egy hónapos és ennyi idő alatt több mint fél kilót magára szedett. De nem csoda, mert ez a kedvenc elfoglaltsága:

Szóval ezen a héten már azt próbálgatjuk Zsebivel, hogy milyen kettesben az élet. A hétvége elég pörgősre sikerült, ugyanis TEMOFEST2011 volt az Északi Járműjavítóban. Ez pedig nemzetközi vasút és vasútmodell kiállítást takar. Ahogy az várható volt, Babszem teljesen fel volt dobva. Szombat reggel elmentek az apjával, aztán ebéd és alvás után délután megint, a nagyival kiegészítve estig ott voltak. Majd vasárnap délelőtt a vasútrajongó a nagymamájával ismét az Északi Járműjavítóba ment terepasztalokat nézni. Igen, az apja már azt is nézegeti, hogy hova fog majd modellező szakkörbe járni:) Úgyhogy a hétvégi élmény megvolt, hogy aztán vasárnap késő délután elutazzon Tiszavasváriba, ahol még egy hetet tölt a nagyszülőkkel.

Ezért vagyunk mi most kettesben Zsebivel: nagyszülők otthon, Babszem vidéken, apa dolgozik. Heti feladatunk, hogy edzünk a délutáni sétákra, mert jövő héten lesz egy kis ovi is. Tegnap itt volt a védőnő, nagyon gyorsan végzett, meg van elégedve velünk, de úgyis el kell mennünk rendelésre szerdán vagy csütörtökön (az időtől függ), ahol lemérik majd a babát.

Amúgy Zsebi kis lusta gyerek, hamar bealszik a cicin aztán egy óra múlva megint sír, hogy éhes. Legalábbis a múlt hét végén ezt csinálta, azt hittem, hasfájós, de amióta odafigyelek jobban és nem hagyom 5 perc után bealudni, meg mindkét mellből szoptatom és estére még egy jó adag lefejt tejet is kap (tegnap 50ml-t cuppantott be), az alvás ilyenkor megy flottul.

A meleg miatt nagyjából lakásfogságban vagyunk. Mert itthon lehet 26-27 fokot csinálni, s csak késő délután (esetleg kora este) kimenni a folyosóra levegőzni. Mondjuk az internetnek hála nem érzem magam beszorítva, sőt az olvasás is megy 1000rel, mert megint lehet szoptatás közben is betűt falni. S mennyi pénzt spórolok! 🙂 Bár erősen nézegetem a netes boltokat és szoptatós melltartót már vettem is úgy, hogy ki se kellett tenni a lábam itthonról. S mióta az ebay a barátunk lett Thomas ügyben, ott is megnézek minden akciót s elképesztő, hogy pl. cipők, ruhák még szállítással is mennyire megérik.

Ja és fodrászon is spóroltam, mivel úgyse fogok eljutni mostanában szalonba, pláne órákra, a hajam meg már a katasztrófa határát súrolta, megkértem az embert, hogy vágja le nekem. Úgyhogy most nagyon rövid, nagyon tüskés és nagyon ősz. Jövő héten festem.

Igazából lassan levehetem jobb oldalról Pampalini visszaszámlálást, mert ma lett volna ugye a nagy nap, amire vártuk a második gyereket. Aki holnap már 3 hetes lesz. S még mindig nagyon jó gyerek. Főleg eszik meg alszik, néha 2 evés közt nézelődik, ezt szerencsére lassan napközben teszi meg, este felé pedig extrán éhes lesz, úgyhogy még mindig tartok készenlétben úgy 40-50 mili lefejt tejet, mert azt ilyenkor többnyire 1 sluggal benyomja. Aztán éjszaka úgy 2x kel fel 3-4 óránként és reggel 8 után kezdi a napot. Nagyon odafigyel arra, amikor beszélünk hozzá, szereti nézegetni a színes állatkáit meg a könyvespolcon a tarka könyvgerinceket, láthatólag hízik, de mérlegünk nincs, szóval nem tudom mennyit. Eddig nem úgy tűnt, hogy hasfájós lenne, csupán az az 1 rosszabb éjszakánk volt múlt héten.

Babszem is alkalmazkodik, bár kicsit elkanászodott a nyáron, későn fekszik, korán kel, de azért délután még alszik nagyot. Ha a kistestvér sír, akkor rögtön engem hív, hogy nyugtassam meg Tüzes Spekilit anyatejjel. Ha úgy van, végignézi amikor tisztába teszem, megkérdezte tegnap, hogy tudja odaadni Zsebinek a cumiját, ma pedig ebéd közben, mivel épp panaszkodás volt a szobában ő szaladt be, hogy “megkérdezze” a kistesót, mi a baja. Babszem roppant örült, amikor Kanizsáról visszatérve megkapta a nagyon várt expressz kocsikat és volt meglepetés is, hogy megérkezett a kistestvér ajándéka is. Úgyhogy most nem is igazán tudja, mivel játsszon. Ja és persze a kocsiszín dobozát nem lehetett kidobni, pedig most már majd minden szelektív hulladékot elvittek a mamával, de ennek még maradnia kellett.

Elkezdtük a levegőztetést is, már a fél óra a folyosón jött volna tegnap, de egyszerűen nem sikerült jó időpontot találni hozzá. Mert ugye délelőtt oda süt a nap, délután 5-6 körülre azért jó idő lesz, viszont Zsebi délután aludt, mint a bunda, s már sötétedett, mire felébredt. Ma azért újabb kísérletet teszünk. Egyelőre a mózeskosárba teszem ki, nem a babakocsit használom, bár közben gyakoroltam azt is hogy lehet kinyitni. Ha majd lemegy a kánikula, indulhat végre a sétáltatás is. Addig meg maradunk a folyosón.

Zsebit is kicsit megviseli a meleg, nyugtalanabb, meg többször eszik, ami meg jó, mert nem szárad majd ki, illetve növöget. A héten itt volt teszvesz néni, úgyhogy én pihentem rendesen, a háztartásra nem volt gondom, csak a gyerekre. Jövő héten meg anyu jön és Babszem is itthon lesz. Elmondhatom, hogy szerencsém van, mert kijövök minden nagyszülővel, akiknek a segítségét pofátlanul el is fogadom így aztán elkerül az első hetek pánikja, kétségbeesése, amit annyian megtapasztalnak. Az egyetlen gondom, hogy én nem nagyon tudok napközben aludni, úgyhogy éjszakák 3-3 órás bontásban az én időm.

Két hetesek lettünk hát és mára virradóra megtörtént az első húzós éjszaka is. Tegnap este 11-től volt nyűgös Zsebi (bár már napközben is többet volt fent és ficergett, mint eddig), igazából nem sikerült teljesen kideríteni mi okozta, hogy sírt, tekergett, nem nyugodott meg csak a kezemben és nem lehetett az ágyába tenni fél 4-ig. Lehetett a front, lehetett valami amit én ettem és az anyatejben megkapta… Mindenesetre aztán fél 4-től aludt egyhuzamban 5 órát, akárcsak én, úgyhogy kicsit összeszedtük magunkat.

Pedig pont ma 2 hetes. Ma egyelőre visszatért a jófiú szerepbe, de nem csoda, van mit kipihennie.

Ma kijött a védőnő és elmondta a szokásosat, legalábbis amit anno Babszemnél is elmondott. Azzal megerősítve, hogy egyen gyakran Zsebi, hogy nőjön. Megbeszéltük, ha már be kell mennünk a rendelőbe délután – mert nem sikerült a vérvétel a PKUhoz a kórházban és pénteken kaptunk levelet, hogy meg kell ismételni -, majd ott lemérik a babát, ha már itthon mérlegem nincs.

Elvileg a doktornőnk szólt a helyettesének – mert a héten szabadságon van -, hogy megyünk és vegyenek tőlünk vért, de ez nem történt meg. S természetesen az ügyeletes doktornő asszisztense harciasabb volt, mint mindenki más, de azért sikerült aránylag rövid idő alatt bejutni a vérvételre. Szegény Zsebi sírt rendesen. Viszont aztán le lett mérve és 2170 gramm. Azaz múlt szerda óta már 90-t magára szedett. Ügyesek vagyunk tehát. S ma egész nap nem volt cumisüveg!

Ami meg Babszemet illeti, nagyon jól viselte az elmúlt hetet. Hiányoztam ugyan neki, amikor a kórházban voltam, de elég izgalmas volt az élet apával is, aztán meg mikor hazajöttünk itt volt a nagyi is segíteni. S szerencsére csak az első éjszaka sírt fel hangosabban Zsebi, akit aztán kiköltöztettünk a mi szobánkba, s hagyta aludni a bátyót, még akkor is, amikor szokásos szombati köztünk alvását ejtette meg. Hétvégén meg voltak a Keleti pályaudvaron (kivitték a nagyit a vonathoz), ahol olyan mozdonyokat meg vagonokat látott (hála a GYSEV-nek meg a Railjet-nek), amilyeneket még soha. Délután meg elmentek Monorra.

Vasárnap meg feljött érte busszal anyu és azzal is mentek le Kanizsára, ahol most szüleimnél két unoka is van, Babszem és Adri, Svédországból, aki rengeteget nőtt, s akkora copfja van, mint Harisnyás Pippinek:)

Nagyon elszaladt, Zsebi már 1 hetes lett.

Az ember jól kinevetett, amikor én majd minden alkalommal, ha a telekről, a kertről, a berendezésről a ház tájolásáról stb. az jutott eszembe, hogy és akkor majd grillezünk, meg hol lesz a grillsütő meg milyen is lesz az és miket lehet majd ott sütni. Pedig tudom, hogy a grillezés az alapvetően férfi munka, de rengeteg kedves élményem van grillpartykkal kapcsolatban Angliától Balatonon és Délegyházán át Tiszavasváriig. Volt, hogy kacérkodtunk az ötlettel, veszünk grillsütőt és ha nem is a folyosón, de a ház kertjében majd sütögetünk, de ez elmaradt.

Most hétvégén arra készültünk, hogy megmutatjuk a telket anyósjelöltéknek és sikerült rábeszélnem az embert, hogy vegyünk egy egyszerű grillt (nem Tesco gazdaságosat, mert ott még elfelejtettem, hanem ugyanannak a Baumaxos változatát meg 2 kg faszenet), pácoljunk be húst és majd vacsorázzunk szombaton Szadán. Nagyon készültünk, nagyszülők is, mert úgy tervezték, hogy kint is alszanak a kisházban. Összepakoltunk mindenféle cuccot, a kocsi elbírja felkiáltással, elkészítettük a salátát is a grillezéshez, aztán Babszem délutáni alvása után kimentünk a telekre. Ott pedig kiderült, hogy a két adag bepácolt húst (oldalast és csirkemellet tettem be a hűtőbe egy éjszakára), azt bizony otthon hagytuk. Végül vegagrillt csináltunk, cukkinit és hagymát grilleztünk, szendvicset meg salátát ettünk hozzá, hogy azért felavassuk a grillsütőt meg legyen valami kaja is.

Itt a házikó előtt a teraszon kicsiben Babszem látható, amit a vonatait tologatja, előtérben meg én olvasok:

A nagyszülők ugye kint is aludtak, mert van két kis szoba a házban, ma reggel pedig dacolva az idővel újra kimentünk. S vittük magunkkal a húsokat, hogy ebédre megsüssük őket. S most már a küldetés sikerült is.

Babszem amúgy nagyon élvezte a telket, tegnap rengeteget rohangászott fel és le, meg zöldborsót és sóskát evett – ez utóbbit azonnal első körbenézésre megtalálta – meg persze vonatozott és homokozott. A löszös talaj előnye: instant homokozó. Ma meg felfedezte, hogy milyen jó a diófára felmászni, úgyhogy főleg azzal volt elfoglalva.

Mi meg csak gratulálgattunk magunknak, hogy milyen jó kis birtokunk van.