A karácsonyi bevásárlásoknak hála felléptem a Bookline legmagasabb fokára: line 3-as vásárló vagyok. Magyarul: kisebb vagyont költöttem idén könyvekre.
Vidéken, diétán
Szóval a gyermek vasárnap lent maradt a nagyszülőknél Tiszavasváriban. Máris megkezdődött a nagyiék terrorizálása, ugyanis Babszem is olyan, mint állítólag az apja volt, hogy ahogy gyógyul annál elevenebb és kezelhetetlenebb lesz. Mi legalább Karácsonyra a nyugodt gyermeket fogjuk visszakapni (vagy nem és még nekünk is kimutatja a foga fehérjét, csak hogy ne érezzük úgy, megszabadultunk valamitől). Mivel a betegség alatt nem vitte túlzásba az evést, a nagyszülők másik projektje a gyermek félhizlalása. Már amíg ott voltunk vacsorára megevett 4db füstlit. Igaz, kenyér nélkül. Aztán meg volt valami nagyon extra tojásrántotta ami ízlett neki (gondolom, ahogy a nagypapa szereti: kis mangalica szalonna zsírjában kolbászkarikákkal), meg kacsazsíros kenyér. Csak hogy a jó kis vidéki kosztot is szokja. Itthon ilyet úgyse eszik, az biztos. Bár azért reméljük, hogy nem csak ilyesmit meg húst hússal eszik, hanem zöldség-gyümölcs is lecsúszik.
Betegségről még
Csütörtök délután kicsit megijedtem, mert Babszemnek az alvásból ébredve eléggé felszökött a láza (39,6), úgyhogy megint kapott hűtőfürdőt. Amilyen választékosan beszél, a kád langyos vízben állva, még csak mostam forró kis testét, amikor sírva nem csak artikulálatlanul tiltakozott, vagy a Nem Nem Nem-et hajtogatta, azt mondta, hogy “Inkább nem szeretnék ilyen fürdőt“. A doktornő szerint ez még belefért, elvégre most valami olyan vírus támadta meg szegényt amivel eddig nem volt dolga, hisz a bölcsődés megbetegedéseket ugyan hosszan tartó orrfolyással, de komolyabb tünetek nélkül vészelte át eddig.
Szerencsére péntekünk láztalan volt, nagy alvásokkal (reggel 9 körül kelt, délutáni alvása is közel 4 órás volt), úgyhogy ma lejöttünk a nagyszülőlkhöz, akiknek megígértük, hogy az ünnepek előtt egy hétig náluk lehet az unoka. Ha minden rendben lesz holnap is, akkor vasárnap Babszem nélkül utazunk vissza Pestre. Ő már idén nem fog bölcsibe menni.
Olvasónaplós hirdetés
Akkor innen is átirányítok mindenkit a kapsz tőlem egy könyvjelző naptárat oldalra:
Betegségünk napjai
Szóval itthon vagyunk szobafogságban. Tegnap reggel fél 11-kor kelt Babszem, még életében nem aludt ennyit egyfolytában. Ugyank 9-kor felébredt és áthoztam a nagyszobába, de visszabóbiskolt az ölemben, úgyhogy letettem még az ágyunkra és ott húzta még a lóbőrt másfél órán át. Egyelőre javul a köhögése, láza nem volt, talán éjszaka egy kis hőemelkedés, rosszul is aludt, oda kellett mennem mellé. Még jó, hogy széles meg hosszú az ágya. Ma meg elkezdett folyni az orra, pedig azt hittem, hogy ezt a betegséget megússzuk enélkül.
Itthon vagyunk
Úgy tűnik, hogy a két héttel ezelőtti torokgyulladás mégse távozott tőlünk maradéktalanul. Hétfő hajnalban hetek óta először odajött közénk Babszem, mert volt egy kis balesete. Aztán éreztem, hogy kezd melegedni a teste, úgyhogy még aludt, mikor megmértem a hőmérsékletét és bizony 37,8-volt. Bölcsőde tehát kilőve. Meg a munkahely is. Itthon maradtunk hát. A nap változó hangulatban telt, délre lement a láza, már jókedvű volt, aztán délután aludt egy jó nagyot. Több mint három órát. Felébredve azonba 39,4-t diagnosztizáltam, úgyhogy mire hazajött az apja már éppen engedtem a vizet a hűtőfürdőjéhez, ugyanis a lázcsillapító, amit kapott nem igazán használt. Természetesen nem igazán díjazta az ötletet, de azért a fürdőzés meghozta a kívánt hatást és máris jobb kedve volt: rekedt hangon ugyan, de dumált és köhögött, de láz már nem volt.
Éjszaka oda kellett mennem mellé többször is aludni (Ez itt neked és nekem is nagyon kényelmes), meg itatgattam közben (Sokat kell innom akkor meggyógyulok) és igen, félig ébren is ilyen mondatokat használt blues sztárokat megszégyenítő hangon. Hajnalban is volt kicsit láza, aztán reggel elmentünk az orvshoz. Most persze, amikor készültünk Thomas könyvvel, Mercedes-szel, banánnal és innivalóval nem kellett várnunk semennyit. A doktornő megadta a már telefonon is felállított diagnózist. Ezzel egy héttel korábban kezdődhet neki a téli szünet, még ha nem is túl kellemesen. Ugyanis jövő hetet már Tiszavasváriban töltötte volna anyósjelöltéknél, mert a két ünnep közt meg anyuékhoz megyünk, úgyhogy meg is kaptuk az igazolást január 4-re.
Így persze megint az oltás tolódik el, amit szerdán szerettem volna beadatni neki.
Mikulásról és egyebekről
Pénteken délelőtt a bölcsődébe is megjött a télapó. Volt versmondás, éneklés, kaptak ajándékokat is a gyerekek. Babszem néha, ha jó kedvében volt, elmondta a Télapó itt van-t, de énekelni már nem annyira akart (tiszta apja, höhö). Mivel én aznap vendégelőadó voltam, a fiúk kettesben jöttek be a gyári Mikulás ünnepségre. Reggel elmagyaráztam a páromnak, hogy melyik ruhába kéne átöltöztetni délután Babszemet, hogy csinos legyen, persze ő megint csak a szemét forgatta, de azért mégis inkább a farmerben hozta be és nem a játszónadrágjában.
A gyári Mikulásért sorba kellett állni, de igazán nem ijedt meg tőle Babszem, sőt elmondta, hogy a bölcsiben a Réka megijedt és sírt, aztán nem is kapott ajándékot. Utána pedig Alma koncert volt, ami a program szerint fél órás lett volna, de a becsületükre legyen mondva, 1 órát játszottak a gyerekek nagy örömére. Sajnos Babszem addigra már annyira fáradt volt (Télapó! Apa ment érte a bölcsibe! Buszozás! Anya munkahelye! Újabb Mikulás! Koncert! Ugrálás!), hogy háromnegyedénél eljöttünk és hazamentünk.
Szombaton persze korán kelt a gyermek, viszont délután akkorát aludt, hogy már sötétben kellett elindulni sétálni, mert azt megígértük. A rövid sétából aztán villamosozás lett. Egy megálló helyett elmentünk az Őrsig, ahol Babszem be akart menni az Árkádba. Mivel már 7 után voltunk, nagyon kevés vásárló csellengett az üzletekbe, s a gyerek kiélvezte a Hervist. Biciglizett, előbb gyerekkel, majd a szobabicikliket nyomogatta, meg labdázott. Meg is állapítottuk, hogy jobban élvezi a sportáruházat, mint a Játékboltot.
Ma délután én ugyan dolgoztam, de reggelre kiderült: járt nálunk is a Mikulás, csizmában hagyott pár apróságot, meg egy kék mozdonyt, ami magától megy a fa síneken. Úgyhogy meg is volt a délelőtti program: Babszem vonatjai körbe-körbe jártak az újra felépített pályán. Délutánra már elemet kellett cserélni a mozdonyban, mert nem bírt felmenni a lejtőkön. Este pedig megint beájulás volt, csak 3x kellett elolvasni neki a Télapó hozta új könyvét, aztán már húzta is a lóbőrt.
Közben kitaláltuk, hogy mit kap tőlünk Babszem ajándékba: Gordont a Legojához, mivel ő a kedvenc mozdonya. Csakhogy a Lego már kivonta forgalomból a mozdonyt. Úgyhogy irány az e-bay. Életemben először licitáltam és utolsó pillanatban megnyertem egy német csókától a mozdonyt. Most meg azon izgulok, hogy nem találom, hova kell neki utalni a pénzt…
A nagyszülők pedig, miután kiderült, hogy a Roary a versenyautóhoz nem lehet Sissyt semmilyen formában kapni (onnan meg ez a kis rózsaszín francia autó a gyerek kedvence), kitalálták, hogy hímeztetnek egy pólóra a kis kocsiból. Ehhez pedig az ember csinált egy rajzot:
Mindenféle pótlások
Közben nem is számoltam be arról, hogy Babszem betegsége csupán 1 napos volt, a szombati magas láz délutánra le lett tornászva, ennek ellenére csak ma ment először bölcsődébe. Itt volt vele a nagymama, jól eljátszottak, eredetileg kedden ment volna, aztán ez eltolódott, mert még hétfő este még fáradt volt nagyon, szó szerint beájult az ágyába. Csak ült az ölembe és mondta, hogy lefekszik aludni, nem kér vacsorát, fürdést, csak pizsamát. Átöltözött és még szinte el se kezdtem a vetítős Thomas könyvéből az aktuális kedvencet, már a második képnél aludt mint a bunda. Aztán két óra múlva felébredt, hogy pisilnie kell, a bilin csukott szemmel azt mondta, hogy “még egy kicsit beteg vagyok” majd visszament a helyére és aludt tovább reggelig. Ez csak azért érdekes, mert ilyet még nem csinált, hogy ennyire érezte, fáradt és aludnia kell, meg a félálomba pisilés is új és ügyes dolog volt tőle.
Amúgy imádja az új ágyát, éjszakákat simán végigalussza, hozzánk már nem is jön még reggel lustálkodni se, mert azt mondja “nekem az az ágy nagyon pici” és inább marad az emeletén, vagy oda megy vissza reggeli után.
Az adventi naptárból pedig minden reggel a 4-t akarja kibontani, mert az kocka alakú és kék rajta a szám, ami pont olyan, mint ami a kedvenc mozdonyán, Gordonon van. Ráadásul egy kis vonat lesz benne, a fa vasútjához.
Kiegészítések
Nah tegnap este bizonytalan voltam abban, hogy vajh december 24-re is kell-e ajándék az adventi naptárba. Tegnap nem csináltam, gondoltam majd ha kell hozzáadok. Ma utána néztem, 24. is játszik. Szóval még egy zacsi kell fel a fogasra.
Az index képregény fesztiválos beszámolójának kommentjeiben meg azon vitatkoznak, hogy miért lett Kázmér és Huba az eredeti Calvin and Hobbes-ból. Teljesen meddő vita. Még jó hogy az lett, különben lehetne Babszem neve János. Mert ugye az eredeti képregényhősöknek Bill Watterson John Calvin és Thomas Hobbes nyomán adta a nevet és a magyar fordító és szerintünk határozottan jó munkát végzett.
Adventi naptár
A kézügyességem csapnivaló, de ez életem elég korai szakaszában kiderült, elvégre akinek általános iskola 2. osztályában 4-t adnak rajzból és technikából, az amúgy színjeles bizonyítványa mellé, az azt jelenti, hogy rendesek voltak a tanárok. Amúgy a 4 színvonalat tartottam, kivéve amikor elméletet meg művészettörténetet tanultunk, akkor be-becsúszott néha a jeles is. Ez persze nem tántorított el soha attól, hogy hobby boltokban vásároljak, tervezgessek aztán egy gyenge próbálkozás után bármi kézügyességi dolgot feladjak. Pont ezért veszem meg minden Advent előtt a Praktikákat is. Rengeteg jó ötlet van benne, amit akár én is megcisnálhatnék. S rendszerint úgy is tervezek, csak aztán nem lesz az egészből semmi.
Amióta Babszem megszületett, de legalábbis 1 éves kora óta tervezem, hogy készítek neki adventi naptárat, saját kis ajándékokkal. Tavaly már be is vásároltam egy csomó apró Ikeás játékot, aztán valahogy elmaradt. Idén azonban úgy készültem, hogy legyőzöm magamat: a fiamnak lesz valami házilag összeállított adventi naptára. A belevalókat szinte egész évben gyűjtögettem, akaratlanul is, ugyanis mindig maradt nálam pár könyv, meg Kinder tojás amiket nem kapott meg Babszem. Na meg a tavalyi ujjbábok az Ikeából még megvoltak. Most már csak valami jó kis naptár kellett volna. Eleinte azt terveztem, magam csinálom. Aztán ahogy futottunk ki az időből kezdtem szemezgetni a készen kaphatókkal. Például a Tchiboban látott zsebes fenyővel, amit majd minden női lapban hirdettek. De a legszínpatikusabb mégis a gyerekszoba adventi összeállítása volt. Itt az olyan amatőr is talál magának megvalósítható ötletet, mint amilyen én vagyok. Amiket az utolsó pillanatban is el lehet készíteni anélkül, hogy a Kreatív Hobby teljes készlete otthon lenne az ember szekrényében.
S ma még elmentem vettem csomagolópapírt, fogast, függönycsipeszt és számokat és elkészült életem első Adventi naptára:
Jelentés
A héten én voltam felelős a Könyves aloldalért (beosztottuk Natashával a köröket). Ahogy arra Anna is felhívta anno a figyelmet, ez eleinte elég sok időt elvesz az embertől. Hát nem gondoltam volna, de tényleg szerdáig éjfél körül feküdtem mire összeválogattam és előkészítettem a másnapi adagokat. Plusz még az admin felülettel is álmodtam. Aztán ez a rész valóban kicsit könnyebb lett: a rutin:)
Más részről meg mire újból itt filózgattunk H1N1 kapcsán, hogy mit tegyünk, oltsunk vagy se… addigra megbetegedett Babszem. Péntekre már be lett neki ígérve, hogy nem megy bölcsődébe, mert csütörtökön érkezik nagymama aki majd itt lesz vele a hét végén. Aztán tegnap délutánra felment a láza. Reggel is felment neki, elaludt nem sokkal reggeli után, sőt délelőtt még fürdőt is kapott. Most azonban már jobban van, az előbb úgy vette fel a telefont, hogy Hallo itt Mr. Carburetto beszél! (most Thomas helyett Roary a versenyautó a menő). Beszéltem a doktornővel aki azt mondta, várjuk ki a hétvégét, mennyire húzódik el a láz, mennyire lesz magas, még nem kell ügyeletre rohanni. Persze egy aggódó szülőnek más a magas láz mint az orvosnak…
Jómagam meg ügyeletben vagyok, szerencsére csak 3ig. De még itt is akadtak kínos helyzetek ami kommunikáció hiányból adódott (elfelejtettek szólni, hogy valami nem működik és már hét közepe óta nem működött…).
Sokkicsi
Kitettem jobbra a Sokkicsi kezdeményezés linkjét. Minden nap eggyel több ajánlat van, amire jó lenne nyereményjegyet venni. Meg megnyerni is, persze. A mai felajánlás például az embernek biztos tetszene. Vagy ha neki nem. elmehetnék én megtanulni végre vágni 🙂
Az ágy
Babszem kinőtte a kiságyát és hát a projekt az volt, hogy új ágy kell neki, méghozzá helytakarékos, lévén a gyerekszoba nem túl nagy. Egyből magasított ágyakat kerestünk, de sajnos, amiket kapni lehetett azok alacsonyak voltak, mert azért szerettük volna azt, hogy a gyerek még úgy egy évig elférjen alatta állva. Azért párszor voltunk a Kikában, hogy körbenézzen és kipróbálhassa a választékot a célszemély is. Mire azonban itthon is kapható lett a Flexa, addigra a párom már nagyjából megtervezte az ágyat.
A kivitelezésre pedig nagypapával együtt került sor Tiszavasváriban. Majd felhozták lapra szerelve az ágyat, itt összerakták, megvettük a matracot bele (amit azóta irigylünk a csemetétől, pedig nekünk Cardo van) az ember aztán lecsiszolta, lelakkozta, egy hétig köztünk aludt a gyerek, míg a munkálatok folytak, hogy születésnapjára elkészüljön az ágy. Csúszdástul. Úgyhogy most ez van:
Micsoda buli
Azt hiszem egy jól sikerült születésnap ismérve lehet, ha a gyerek este 11ig általános izgatottság miatt nem tud elaludni (alig bírt elszakadni a játékaitól), esti mesének azt kérte, hogy "Mondd el, kitől mit kaptam", valamint éjszaka 2-3 óránként felébredt, hogy most már ugye felkelhet, nem kell aludnia és játszhat a vonatjaival?
Ez a nap más, mint a többi
Elérkezett hát ez a nap is, amikor reggeltől estig Babszem születésnapja van. Meghallgatta (illetve nézte, mert a Media Player vizualizációjával szokta nézni Halász Juditot) a Boldog születésnapot, bár váltig állította, hogy ez a lányok szülinapi dala. Azt hiszem Anna és Peti nyomán meg úgy érzi, hogy 3 éves kora után már nem kell bölcsibe mennie. De végül azzal, hogy ma ünnepelni fogják (vittünk gyümölcslét meg rágcsát az ifjúságnak) egész jókedvűen ment be a csoportjába. A tortát már várja (ma kap egy kicsit, anyutól megrendelte a Tiramisu tortát már másfél hónapja, és még a másik nagymama is hoz neki holnapra valamit), meg azt, hogy délután játszhat az új ágyán, amit tegnap este befejezett az apja, ma csak a takarítás maradt a szobájában. Holnap pedig lesz a nagy buli.
Összeállítottam megint egy képsorozatot, idén is készült vagy 1000 felvétel, amin szerepel Babszem is, de most nem is külsőre fejlődött olyan sokat. Hiszen tavaly ilyenkor még azt hittem, sose fogom abbahagyni a szoptatást, az érettségin főzeléket fog enni és alig beszél majd. Ehhez képest az anyatej nyár óta a múlté, a rágás egyik pillanatról a másikra megoldódott és olyan gyönyörű mondatokat használ Babszem, hogy a bölcsiben is csodájára járnak. Bár néha azért elkél a Babszem-magyar szótár de legalábbis anya/apa tolmács beiktatása, mert kifejezései burjánzóak, de a kiejtése néhol még hagy kívánni valót maga után.
Szóval van egy 3 éves fiam.
Könyves aloldal
Nekem mindig van egy csomó ötletem. Csak többnyire lusta vagyok megvalósítani. Anyaggyűjtésben, ötletelésben azonban verhetetlen vagyok. Már olyan sok minden jó ötletem volt (csak úgy magánban) könyvekkel, könyvesblogokkal kapcsolatban is. Aztán sikerült egy partnert találni az ötletekhez Natasha személyében, amit aztán Anna és a freeblog is felkarolt, úgyhogy megszületett a Freeblog.hu legújabb aloldala, a könyves.
Egyelőre a tervek szerint hetente más fogja szerkeszteni. Nem én indítok mert a hét kicsit sűrűnek tűnik de majd a jövő héten enyém lesz a gyeplő. Amúgy is Natasha mindig olyan jól megragadja a lényeget.
Átkozott Alkonyat
Kihasználva, hogy két este is tök egyedül voltam a náthámmal (a párom elutazott a szüleihez, hogy elkészítse Babszem új ágyát, amit ma hoznak majd fel lapra szerelt állapotban és már "csak" lakkozni kell), kivettem csajos DVDket a könyvtárból. A hercegnő és a Másik Boleyn lány mellé még volt a 2t fizet 3t vihet akció és hozzácsaptam az Alkonyatot is. Ezzel kezdtem, vasalós filmnek tettem be.
Mivel a könyvtől se voltam elájulva és a film híven követi azt, természetesen nem különösebben tetszett. Bár legalább tényleg senki se szólhat egy szót se: bötű szerint adaptálták a regényt. Sőt, továbbra is fenntartom, hogy Robert Pattison, alias a vámpír Edward Cullen egyszerűen hátborzongató és taszító. Viszont észrevettem, hogy egy jelenetben a kávézóban ott ücsörgött maga az írónő is. Meg közben majd az egész vasalatlan halmomat leapasztottam.
Majd betettem a Másik Boleyn lányt. De az meg nem akart elindulni. Meg A hercegnő se. Úgyhogy a maradék ágyneműt Benjamin Buttonra simítottam ki.
Aztán ma délelőtt Babszem a Némó nyomábant kérte, de az se ment.
Az Alkonyat tönkrevágta a DVD lejátszóját a gépünknek!
Ne packázzatok velem
Álmomban gyerekeket vittem óvodába, s mire leadtam őket és kijöttek, ellopták az autómat. Meg a húgomét is, mert akárcsak a lányára a kocsijára is nekem kellett volna vigyázni. Vagyis ahogy jobban körbenéztem kiderült, hogy az autókat igazából nem lopták el. Hanem feltörték, kibelezték, leszedték a kerekeket és feketére fújták át. Éppen telefonálni akartam a rendőrségre amikor megjelentek a nagyon okos autóátalakítók és tolvajok. Én nagy lélekjelenlétről tanúságot téve az egyiküket betuszkoltam a csomagtartóba a másiknak meg nagyon erősen fogtam a csuklóját a háta mögött és próbáltam meg fél kézzel telefonálni illetve felvételt készíteni az egészről.
Ami nem sikerült. Ott álltam a helyzet magaslatán és rádöbbentem, hogy én telefonáláson és zene meg rádióhallgatáson kívül nem használom semmire a gépemet, hirtelen nem tudtam hol tudok MMSt küldeni és fotózni, kamerázni vele.
Úgyhogy azzal a tudattal ébredtem, hogy én egy nagyon kemény csaj vagyok, de meg kéne talnulnom használni a kütyüimet, mert életet menthetnek.
Szerzemények
Amúgy a hétvégén Kanizsán voltunk, de nem jöttünk egyenest vissza hétfőn, hanem elmentünk Veszprémbe és vettünk egy EP-600 vízionizáló berendezést, ami a csapvizünkből csinál lúgosat. Amióta ugyanis diagnosztizálták az embert a refluxával és próbálja a ph háztartását kordában tartani, kisebb vagyonokat költöttünk Lugos vízre, úgyhogy inkább kiszámoltuk, ha összegyűjtjük a pénzt, megvesszük a kütyüt részletre, sokkal jobban jövünk ki. Túl azon, hogy Veszprémben eltévedtünk (oda és visszafelé is) még Kanizsára is visszamentünk, ugyanis Babszem nem volt túl fényes állapotban (folyt az orra és kicsi hőemelkedése is volt), s ott hagytuk a mamáéknál. Tegnap persze már semmi gond nem volt vele, meg is gyanúsítottam, hogy egyszerűen csak a nagyszülőknél akart maradni (hétfő reggel amúgy nem nagyon akart kocsiba szállni, azt mondogatta, hogy ő nem megy el Kanizsáról), mire azt mondta, hogy "igen anya".
Szóval egy készülékkel több és egy gyerekkel kevesebb csomaggal jöttünk Pestre.
Fényképek
Pénteken megkaptam a bölcsődében a fotómintákat, amiből rendelni lehet. 2 képen nem vigyorog a gyerek idétlenül:) Ahogy sejtettem: előre mondták neki, hogy mosolyogjon aztán ő szót fogadott. Ennek ellenére kisebb vagyont költöttem a rendelésre, de főleg azért mert a képekből elkértem a digitális változatot. Egyéb lehúzós dolgot (naptár, bögre, póló, csicsás digitális keret) nem kértem.