Ismételhetném magamat, hogy ez az év vége is úgy telt el, mint a karácsony, talán még úgyabbul, mert végig hármasban voltunk négy napig és az jó. Szép nyugiban bevásároltunk még szombaton, aztán minden délelőtt és délután sétáltunk nagyokat, főztünk, aludtunk, DVDztünk, játszottunk a csemetével. Hóesésben is róttuk az utcákat, rajtunk kívül nem sok más emberrel találkoztunk, főleg tegnap délelőtt. Néha teljesen olyan volt, mintha vidéken lettünk volna: csend, szikrázó utcák, puha babakocsikerék surrogás. Tegnap legjobb jelenet, amikor mind a hárman olvastunk. Mi a nagy ágyon feküdtünk, Babszem meg miután kiszórakozta velünk magát elvonult a szobájába és ott lapozgatta a katicás könyvét. Először még az éjfélt se akartuk megvárni Szilveszterkor, de aztán mégis ébren voltunk még, s utána még egy órát nem aludtunk el, mert a durrogások nem kedveztek Babszem alvásának. Nem fogadkoztam idén se, csak reménykedem pár dologban és próbálok határozottabb, cselekvőbb lenni sok téren. Aztán majd meglátjuk, hogy alakul. A páros éveket meg úgyis szeretem. Bár ez a páratlan 2007 is klassz volt.

Már napok óta akartam ezt a képet betenni, még amikor írtam róla*. De közben elrohant az idő felettünk. S már 2008 is van, úgyhogy egyben BÚÉK minden kedves olvasónak (ha még vannak egyáltalán).

*Aztán persze azt álmodtam, hogy ikreim is születtek, pontosabban Babszemből nem egy hanem kettő volt a kiságyában.

Szinte napról napra többet áll a Babszem. Minden mellett felkapaszkodik, mindenkiben, az ágy mellett már szépen eloldalaz, sőt most már nem csak a kanapéra, de az ágyra is fel tud mászni, ami kicsit magasabban van (igaz ez utóbbi nem mindig sikerül neki). Tegnap például rájött, hogy ha szembefordul a szekrényalján lévő fiókokkal akkor szemtől szemben találja magát a tükör miatt. Úgyhogy hatalmas csókolózás volt ennek az eredménye. Úgy szokta elengedni amibe megkapaszkodik, hogy pár másodpercig próbál megállni önállóan. Aztán a fenekére ül. Tegnap este a komódja mellett ácsorgott, egyik kezében volt valamelyik hengere az építőkockák közül (szeret velük mászkálni, jól csattannak a parkettán), s közben a pelenkázó feletti polcokra mutogatott, hogy vegyem le az egyik könyvét, olvassunk. S ekkor már nem csak 1-2 másodpercre állt meg magától, hanem tovább. S mindig visszatámasztott a komód ajtajához, majd újra kezdte a mutogatást és a 0 kézzel való kapaszkodást.

Megint úgy volt, hogy amikor tudtam volna írni, épp nem ment a freeweb. Úgyhogy lassan tényleg lépnem kell valamit:(  Közben meg az ünnepek elteltek.

24-én délelőtt befejeztük ami még hátra volt takarításból, az ember elment kenyeret venni, ebédre az előző napit melegítettük csak, délután pedig Babszemeztünk. Úgy döntöttünk, hogy majd miután a csemete lefekszik mi majd csak akkor állunk neki a mi vacsinknak, a halak úgyis hamar elkészülnek. Végül aztán délután az apjával sétált a gyermek, míg én feldíszítettem az 1,1m-es kis fánkat. Hiába vásároltam azonban egy 62 db-os fenyődísz készletet, még a régi gömbjeink közül se tettem fel mindent. Kicsi fa, az kicsi fa. Egyébként pont végeztem, mire megérkeztek, úgyhogy volt meglepetés. Nem mintha különösebben értékelte volna a fiatalúr a fát. Kicsit megnézte, kicsit birizgálta a gömböket, aztán kész. Az ajándékok közül is addig érdekelte őt a legtöbb dolog amíg ki nem lettek bontva. Aztán inkább a könyveit nézegette, majd később a bébitaxira felültettük és tologattuk. Persze hiába vártuk, hogy majd időben elalszik, azért az nem történt meg, úgyhogy elég későn álltunk neki a vacsorának. Ami finom lett, de mire oda jutottunk, alig bírtunk enni a kajákból, annyit kóstolgattunk közben, ráadásul még megcsináltam a másnapi tiramisut is. Így aztán az afrikai harcsát meg se kezdtük és desszertet nem is készítettem magunknak, csak a lazacokból ettünk egy keveset (roston, meg zöldségágyon sült formában alkottuk őket), a töltött afrikai harcsát meg se kezdtük. Aztán persze még ki kellett próbálni az ajándékba kapott fürdősót is. Viszont Babszem legalább csak egyszer ébredt fel az éjszaka.

25-re hívtuk párom szüleit és nővérééket ebédre. Mivel a leves, desszert már kész volt, a pulykát kellett csak betenni sülni meg köretet készíteni. Ami úgy, hogy a nagyszülők lefoglalták az unokát nem volt egy nehéz menet. Persze az ebéd végeredménye majdnem ugyanaz volt, mint az előző napi vacsoráé. Bár a lazacok elfogytak, a harcsának alig a fele és épp csak kóstolót ettek a pulykából, meg a tiramisuból. A legnagyobb sikert anyósjelölt születésnapjára vett Eszterházy torta aratta (a Szamos Marcipántól), szóval nem a mi konyhaművészetünket dícsérték. Na meg a nyakunkon maradt majd az egész 4 kilós bébipulyka. Az új év biztos pulykamérgezéssel fog minket köszönteni. Az ajándékozás szolíd volt, nagyszülők nem voltak sokat, mert 4-kor ment vissza a buszuk, úgyhogy a szokásos esti sétán már megint hármasban róttuk a kört az utcákon.

26-án pedig Délegyházára mentünk ebédelni. Vittem a maradék tiramisut meg köretnek a tésztasalátámat. A többiről a húgom gondoskodott. Kicsit késve indultunk, ezért nem tudott annyira feloldódni ott a csemete, hogy el is aludjon, csak visszafelé a kocsiban szundított vagy 20 percet. De egész jól eljátszott a lányokkal, főleg Dórival.

Babszem szerintem az egész ünnepek alatt azt értékelte legjobban, hogy együtt voltunk hármasban. Mellesleg én is, s úgy éreztem, hogy különösebb hangoztatás nélkül is sikerült azért kellemesen meghittre kihoznunk az elmúlt napokat. Talán majd jövőre nagyobb élmény lesz a gyereknek ez a három nap, ahogy most elnéztem a két éves Esztinek is csak most esett le igazán az egész Karácsony dolog. Szóval megint volt egy aránylag nyugodt, bár azért a tavalyinál kicsit sűrűbb ünnepünk.

Ja és amire külön büszke vagyok, hogy nem zabáltam halálra magam. Úgyhogy nem jött föl semmi az elmúlt hetekben szépen lecsorgó kilókból.

Igazából megdícsértem magunkat, hiszen 23. dél van és az előkészületek komolyabb logisztikát és szervezést igénylő részével kész vagyunk. Csupán még holnap reggel kell elugrani a pékségbe kenyérért. Persze mi azért szokás szerint visszafogottan nyomjuk, nincs 30 féle sütemény és még a takarítás meg az ajándékcsomagolás várat magára, de reménykedünk abban, hogy Babszemnek is lesz valami emlékezetese az elkövetkező napokban.
Tegnap délelőtt elmentünk Tescoba, listával felszerelkezve és majdnem mindent megvettünk. Kitaláltuk előtte a menüt, hogy 24-én amikor hármasban leszünk lazacozunk, másnap jönnek anyósjelölték és Cicáék, akkor lesz pulyka és afrikai harcsa, meg borleves.  26-án meg Délegyházára megyünk oda a tésztasalátámat viszem csak, köretnek. Babszem bármennyire is jól bírta csütörtökön az Aréna plázát, az ottani tecso már nem kötötte le annyira szombaton. Viszont miután ott befejeztük a vásárlást és elmentünk enni, meg kicsit még nézelődni, máris jobb kedve volt. Aztán hazafelé beszereztük a fenyőt, persze az Oázisban, ahol majd jól veszünk valami növényt az árából januárban.
Este végignézegettünk pár receptújságot, mert emlékeztem, hogy valamikor 4 éve egy Príma Konyhából szedett borlevest csináltam, na meg még sose csináltunk lazacot, ahhoz is ötleteket kerestünk.
Ma reggel még zöldségesnél voltunk, aztán a párom elment első/utolsó karácsonyi ajándékszerző körútjára (megállapodtunk, hogy ő is fejlődik, mert nem 24-én intézi), s most fő a leves, sül a hús, a fiúk alszanak én meg összedobok egy karácsonyi e-cardot.

Ma reggel mondták a rádióban, hogy szokatlanul járható a város, mire a műsorvezetők megfejtették, hogy valószínűleg azért, mert akárcsak náluk, sok más helyen csütörtök este tartották a karácsonyi céges bulit és a jónép fele vagy eleve szabadnapot vett ki mára, vagy reggel érezte úgy, hogy nem kéne bemennie. Tegnap én is egész nap egyedül voltam a gyerekkel, aki az esti fürdésnél jött rá igazán, hogy apát már nem látja ma. A fürdés ugye az első naptól a párom feladata, amit remekül el is lát. Úgyhogy amikor a fürdőben vetkőztettem Babszemet, szomorúan nézett az ajtóra, hogy ott már nem jön be senki. Aztán bár rövidebben, mint máskor de azért jókedvűen eljátszott a fürdőpartnereivel. Én megnéztem este a Harry Potter 5-öt, beszéltem a húgommal is, Lobi is karácsonyi bulin volt, aztán meg olvastam és vártam az embert.
Érdekes volt a hazatérése. De ő bement ma, igaz vagy 1 órás késéssel, hisz mégiscsak 3kor feküdtünk le, józanodni.

Rohan az idő. Ma újból felmászott többször is teljesen egyedül a kanapéra. S majdnem mindig segít öltözködni, adogatja a ruhákat nem csak a sajátját, de a mienket is. Mint itt:

Tegnap délután bementünk a páromhoz a munkahelyére, hogy megmutogassuk a gyereket. Aki egészen élvezte, hogy mászkálhatott a hosszú folyosóhoz és hogy minden iroda tömve volt számítógépekkel. Kiderült, hogy új takarító után kéne nézniük, mert elég piszkos lett a csemete keze. A délutáni csúcsforgalomban megint bizonyossá vált, mennyivel jobb, hogy a párom villamossal jár, mert háztól házig 35 perc, s hazafelé kocsival is 40 perc volt az út.

Ma pedig elmentünk az Aréna Plázába, mert ott volt kapható és tették félre azt a babataxit, amit kinéztem a gyereknek. Az út odafelé volt vagy 25 perc, de ezen meg se lepődtem (5,6 km az útvonalterv szerint). Viszont tök jó volt az egész shoppingolás. A parkoló majdnem üres volt és még ingyenes, nem voltak sokan, sehol nem kellett igazán sorbaállni (max 1 ember volt mindenütt előttünk) és hát a Babszemet tiszteletbeli lánynak lehet nyilvánítani. Szörnyen élvezte, főleg, hogy mindenhol megdícsérték, milyen aranyos, jól bírja a válogatást (tényleg szót se szólt, pedig vagy 5 sapkát és kesztyűt próbáltam fel rá, mire persze megvettem azt amit először kinéztem neki), ebédnél flörtölt a mögöttünk ülőkkel, persze csajokkal. Na jó, mondjuk szép, hogy a kajás rész teli van kanapékkal meg ovális székekkel, de sehol egy etetőszék. De azért összességében egész pozitív benyomásom volt a helyről (igaz nem akartam semmi drágát vagy extrát venni, a cél megvolt, plusz még a gyerekcuccokat forgalmazó helyekre (C&A, Zara meg H&M) meg persze könyvesboltba néztünk be. De már elhatároztam, hogy a leárazásokra félretett pénzemet itt fogom elkölteni szép kényelmesen.

Aztán a dokinál ért minket meglepetés, rengetegen voltak, úgyhogy csak receptet kértünk, nem tudtam meg hát, hogy 13 hónaposan (ami ugye ma van:) hány kilo a csemete, de gyanítjuk, hogy már veri a 11-t.

Ja és én is jól vizsgáztam csúcsforgalomban vezetéssel:)

Jelenlegi projekt, hogy kitoljam Babszem alvását, délelőttről délutánra, de legalábbis ebédidőre. Ugyanis napjában csak 1x lehet lefektetni, s eddig ezt 10 óra magasságában tette, amitől estére már eléggé nyüszi nyuszi lett, igaz, elég korán bealudt, viszont hajnalban már fenn volt, aztán meg 10re tökre elfáradt. Szerencsére a hideg időjárás most a kezemre játszik. Eddig ugyanis 9 felé mentünk sétálni (főleg a bevásárlást intéztük ekkor), most azonban10 előtt nem érdemes kilépni a zimába. Úgyhogy mindjárt 11 után érünk haza, akkor lehet belediktálni egy kis gyümölcsöt vagy joghurtot és így ugyan az ebédje csak azután van, hogy felébred (fél 2 után néha 2 felé), viszont este is még nagyon lelkes az apjával, 8-kor elalszik és bár éjszaka fenn van többször is, de 7 után ébred (ma pl. 3/4 8kor). Úgyhogy ez most nekem is tetszik.

Megvolt, jó volt, eléggé elfáradt a gyerek estére, pedig sikerült 2 órát aludnia mielőtt elmentünk volna. Voltak jobb és rosszabb pillanatok is persze. Például megsértődött párszor, amikor nem engedte őt ki V. a cseh típusú kollega a lépcsőre, hanem elállta az útját, aztán meg amikor elvettek tőle egy ki tudja ki által és mikor használt nyitott ásványvizes palackot. Kiki kislánya kicsit az arcára lépett, akkor sírt, mikor EmKe kisebbik fia, aki egyébként nagyon szereti a gyerekeket közeledett hozzá, az se nyűgözte le annyira. Akkor volt a legboldogabb, amikor játszogathatott, mászkálhatott magában. Viszont volt egy 10 perc, amikor ücsörgött az ölembe és nyalogatott egy sajtos rudat. A nagyobb darabokat persze, amiket leharapott azt kiköpte, de már megszoktam.
Ma szerencsére pont itt voltunk, amikor megjöttek a csomagjaink. Könyvek (többek közt a Hölgyek és Urak meg az Atonement), na meg az idei ajándék japán kés.

Hű jól elszaladt ez a pár nap és még csak be se jelentkeztem ide komolyan. Az egész múlt hét így telt. Ráadásul mindig találtam valami új “játékot” magamnak a neten ami lefoglal. A facebook után van egy újabb hobbim, elvileg többre tudom majd használni, mint ismerősök keresése és mozis kvizek töltése.
Szombaton kimentünk Délegyházára Esztienk tartottak szülinapi bulit a szülők. Babszem kivételesen kifelé egy játékot se amortizált le, hanem nézelődött, aztán meg Halász Juditot hallgattunk. A bulin ő volt az egyetlen fiú, előfordult, hogy a 6 lány mászott utána, ő meg nyugisan tepert a folyosókon (kihasználta, hogy jókat lehet közlekedni a húgoméknál, igaz gyorsan indított, a végére már elég nyugdíjas tempóban nyomta). Esztike még a rengeteg ajándék után se hitte el, hogy az ő szülinapja van, mert mint mondta, nincs tortája. Aztán lett torta is, úgyhogy minden rendben volt. Kivéve azt, hogy a párom nem tudott tűzfalat és vírusirtót telepíteni a helyiek laptopjára, másfél óra után inkább leszedte az egészet. Babszem szegény már fáradt volt, de azért kinn a hóban egy kis szánkózás elfeledtette vele a dolgot. Hazafelé meg vidékről jó óvatosan kellett jönnünk a hóesésben a nyári gumijainkkal. Lassan ugyan, de egészben megérkeztünk Pestre és bár aludt a gyerek, azért nem volt nehéz lefektetni, sőt még az éjszakája is jobb volt, mint előző nap, amikor már valószínűleg a hideg frontot érezhette.
Ma a gyárba megyünk, most lesz a részleg karácsonyi partija.

Nem elég, hogy az elmúlt napokban nem is voltam net előtt (kis híján lemaradtam a filmes játék utolsó fordulójáról), ma délelőtt meg, mire rendet raktam, takarítottam, és készek voltunk arra, hogy csak várjuk A-t nem fértem hozzá a freewebhez. Aztán meg jött A. hozott ajándékokat* és Duran szendvicseket, majd miután elment, Babszem is lefeküdt és én újból ide ülhettem és a blogom még mindig nem volt elérhető. Viszont behoztam a lemaradásomat egyéb oldalak olvasása és  spamszűrés terén.

*Én nem is tudtam arról, hogy a Guess how much I love you megjelent magyarul, ráadásul pont Babszemméretben és kemény lapokkal. De már megvan nekünk is és csudi aranyos.

Második napja van itt anyu amit én igyekszem kihasználni. Főznek rám, gyerekkel foglalkoznak én csak ebédelni, vacsorázni, etetni, altatni járok haza. Ehhez képest persze a karácsonyi bevásárlással nem állok jobban, mint 3 napja, viszont van egy csomó újabb fűszerem.

Vasárnap reggel ugye az új kocsival vittük sétálni Babszemet. Ilyenkor, hétvégén, ahogy illik, az apja tolta. Nos, az biztos, hogy nem hosszú és nagylábú enyhénkacsázva járó embereknek van kitalálva a sportbabakocsi, ugyanis az ember nem egyszer rugdosta meg akaratlanul is a kereket, mert útban volt neki, ahogy kilépett. Tegnap meg rájöttem, hogy azért lábzsák-gyerek kombóval is lehet ám használni. Csak a lábzsákot kell előbb feltenni, 4 patentból 3-t a helyére kattintani, majd mehet bele a gyerek, csitt-csatt és az utolsó zsáktartó is passzol. Sőt, tegnap délután, mikor a szokott időben elindultunk, hogy az apja elé menjünk, az esővédőt is kipróbálhattuk, lévén 5kor még mindig rendesen ázhattunk volna. Tartottam tőle, hogy Babszem kalickában fogja érezni magát, mert a másik kocsin sose használtuk az esővédőt, esetleg ordít majd, de egész jól elvolt. Sőt azt hiszem úgy tűnt neki, mintha a BBben lenne, mikor a lámpák megcsillantak az átlátszó műanyagot lepő esőcseppeken, mert az tetszett a fiatalúrnak most is. Csak mikor hazaértünk romlott el a kedve, mert nem a szokásos módon vittük fel a lépcsőházba (ki a kocsiból, apa karjában), ugyanis ő száraz volt, mi csurom vizesek és nem akartuk eláztatni.

A hétvégén olvasgattam a Csirketánc című könyvet, s hatására újból Sussexben éreztem magam. Főhősnő mentalitásában kísértetiesen Jayne-re emlékezetetett. Ráadásul a facebook-on megtaláltam Natalia-t és George-ot, levelezgettünk kicsit. Gyorsan meg is írom nekik a karácsonyi képeslapokat, hogy idén tényleg megkapják.

Közel két hét után tegnap elővettük BBt, felpakoltunk, hogy elintézzük a havi nagy bevásárlást. Előbb persze elmentünk tankolni, keréknyomást ellenőrizni, autót mosatni. Babszem nagyon megijedt az autómosó ajtajának nyílásakor, hatalmas krokodilkönnyekkel zokogott a karomba. A benzinkutas bácsik megsajnálták és kapott egy plüss kisegeret (vagy lehet, hogy csak rossz reklámnak tartották a bolt mellett síró gyereket), ettől tényleg felderült. Sajnos a bevásárlást nem nagyon bírta, ezért aztán a babadiszkontokba már ki se mentünk, hanem hazajöttünk a tecsóból, gyerek elaludt, mi ebédeltünk, aztán a párom is aludt egy nagyot. Közben én azért nagyon le akartam tudni a babakocsi vásárlást, s szerencsére kiderült, hogy ahol tuti kapható az akciós fazon abban a színben amit én szeretnék, az az üzlet szombaton is 7-ig van nyitva decemberben, vasárnap meg 6-ig. Úgyhogy miután felébredt az ember, elmentünk a babyplanet-be. Mi voltunk az egyetlen vásárlók éppen. Egész jó áruház, sok mindenük van, készletük egy része fent a neten és nincsenek brendon-féle horror áraik. Míg engem okítottak arra, hogyan kell használni a kocsit, addig Babszem párszor fel-alá mászkált a kiállított szobák között, talált magának Thomast és nagyon tetszett neki a Micimackós játszószőnyeg, de az apja közölte vele, abból már kinőtt (be se fért volna a váz alá, amikről a mesehősök lógtak). Természetesen én is legalább 2x próbáltam kinyitni-összerakni a kocsit, csak hogy ne legyek majd túl béna vele. Az embernek is nagyon tetszett, hogy simán befért a kocsi csomagtartójába, s ott se foglalt sok helyet (esernyőre csukható, ugye).
Ma reggel aztán kipróbáltuk a sétánál a kocsit. Nos, igazából csak egy dolgot nem értettünk. Hogy tervezték a lábzsákot. Ugyanis amikor tegnap az üzletben megkerestük a patentját és felszereltük, jól állt. Úgy azonban, hogy benne ül Babszem és lógázza a lábát már nem tutuk a zsákot feltenni. Mintha nem gyerekre lenne méretezve. Mindenesetre a kocsi nagyon jó lesz utazáskor, plázázni, tömegközlekedni, egyáltalán az autóban szállítani és kézben cipelni, valamint majd tavasszal. Addig is azért a hidegben marad még a régi járgány, mert nagyobb a bevásárlókosara és pokróccal lehet még takargatni a gyereket.

Az első unoka első Mikulása miatt, legalábbis ezzel indokolva tegnap itt járt teszvesz néni. Arról sikerült lebeszélni, hogy pont 6-án jöjjön, belátta, hogy aznap a buszjáratok miatt kevesebbet lehetne az unokával és ha lefárassza, a gyerek tuti nem fogja élvezni a céges Télapót (persze igazából az első ok hatott rá jobban). Kihasználtam persze, hogy pénteken itt volt és elmentem az Árkádba, hogy körbenézzek. Főleg a játékok terén, mert mindenki kérdezgeti, mit kér Babszem a Jézuskától, s nekem fogalmam sincs, mindenkitől meg nem kérhetek tapadós zoknit. Péntek koradélután plázázni sucks, ezt tudjuk. Hát még elnézve a kínálatot… katasztrófa. A nézelődés mellett még apróságokat akartam venni  Babszem unokatestvéreinek, mert a könyveiket már megrendeltem, sőt meg is érkeztek (egész gyorsan, pedig rendeltem a booklinetól idegennyelvűt is), de most még nekik se láttam rózsaszín, de azért értelmes kis biz-baszokat. Teljesen üres kézzel jöttem haza és csupán 1etlen ötlettel gazdagodtam, az is itthon jutott eszembe és adom is tovább a húgomnak. Jövő héten jön anyu pár napra, aki szintén felszabadít majd kicsit és elmehetek normálisabb időpontokban is vásárolni. Akkor azonban már nem halogathatom és be kell szereznem mindent, amivel el vagyok maradva Karácsonyra, Eszti szülinapjára.
Mivel tegnap a nagymama egész délután stimulálta, a gyerek jó korán bealudt, viszont felébredt már 6 előtt. De másfél órás szenvedés után (nem akart játszani, köztünk se volt el, mi meg még pihentünk volna) sikerült visszaaltatni. Úgyhogy most várjuk, hogy felébredjen, aztán megyünk bevásárolni és ha Babszem jó fiú lesz, kap új sportbabakocsit.

Igyekeztem, hogy a délelőtti alvást minél későbbre toljuk ki, hátha nagyon belehúz a fiatalúr, de csak egy óra 10 perc lett belőle. Viszont kivételesen evett tízórait, az ebédjét is betermelte rendesen (persze a kedvencét kapta, a póréhagymás cukkinis krumplit, de még így is minden második kanálnak az én húslevesemből kellett származnia), úgyhogy aztán szépen összekészülődtünk (anya szoknyát vett, csizmát és sminkelt! IGEN!) és elindultunk a gyárba. Megint BKVztunk, s most is jól jártunk, nem tudtunk jegyet lyukasztani. Mikor beértünk az épületbe, éppen állították fel a Mikulás szánját és már néhány gyerek Kengyelfutó Gyalogkakukkot nézett a kivetítőn. Mi felmentünk a részlegünkbe, nem voltak sokan, V. a cseh típusú, szakállas kollega is zenélő piros sapkában fogadott minket, kapott is vigyort Babszemtől, s végre újra találkoztunk Mentorommal aki továbbra is el volt ájulva a gyerektől, valamint összefutottunk Köcsöggel is. Aki nagyon lelkesen beszélt velem vagy három percet, ezalatt persze szó volt arról, hogy GYES után minimálbérrel számítják pár hónapig a betegszabadságot (s a fia mint kezdő bölcsis sokat betegeskedik, persze), meg hogy milyen komoly fülgyulladást szedett össze a csemetéje a tavalyi céges Télapó ünnepélyen (az apukánál, nem nálunk). Szóval semmit se változott a csaj.
Kicsit csalódtam a szervezésben egyébként, ugyanis nem volt fényképész. Pár éve még nagy cucc volt, hogy mindenkit lefotóztak, amikor a Télapóval cseveg. Persze mi nem csevegtünk, Babszem még nem mond verset, vagy énekel. S bár messziről nagyon eee-zett és mutogatott a Mikulásra, közelről először meg volt szeppenve. Aztán én bemutatkoztam helyette is, meg átvettem az egyik krampusztól az ajándékot, közben kicsit felbátorodott a csemete és már szemtől szembe is eee-zett a szakállas úrral. Részünkről aztán ennyi volt, mert még odavittem őt pár ismerőshöz, de kezdett erősen fáradni, úgyhogy rövid úton összepakoltunk és hazajöttünk.
Igaz megjegyeztem, odaköltözünk, ugyanis a délutáni gyümölcsadagját szó nélkül ette meg az irodában ücsörögve. Ahol egyébként főleg a lépcső vonzotta, próbált felmászni rajta, meg hogy brékelhetett a konyhapadlón. Mivel egy csomó kollega nem volt, meg ez a nagy gyári Mikulás volt december 17-én még megyünk a részleg saját kis karácsonyi bulijára, ahova szintén hivatalosak a gyerekek.