Ma délelőtt megvolt az első Mikulás élmény. Van egy nagyon rendes turkálós csaj, aki külön szerelmes Babszembe, ő rendezett a kuncsaftjainak bulit. Két felvonásban, délelőtt és délután. Mivel minket délután a céges Télapó vár, a délelőttit céloztuk meg. Kisfiam eleinte érdeklődve nézte a piros ruhás alakot meg a többi gyereket, aztán amikor a Mikulás közelebb jött, elkámpicsorodott. Talán zavarta, hogy nem látta a száját és bár férfinek volt öltözve (szakálla meg minden), női hangon beszélt. De idővel megbarátkozott a helyzettel, nézegette a kifestőt amit kapott, a mandarint 1x megnyalta, aztán búcsúzóul integetett a pirosruhásnak. Elvileg készült kép, talán kapunk a Krisztinától.

A hétvégén került képernyőnkre az Egy férfi naplója című film. Egész korrekt kis alkotás volt, melyben Ben Affleck megpróbálja megtalálni saját magát, ezért önismereti csoportba jár, ahol naplót kell írniuk. A napló túl őszintére sikerül, sőt el is kallódik, a főhős magán és szakmai élete is válságba kerül, miközben John Cleese állandóan a táblára irogat. Feltűnt benne maga az író-rendező is, Mike Binder is és nem jutott eszembe, melyik filmben volt, hogy öreg pasiként csak fiatal csajokkal kavart, jó nőkkel méghozzá. Aztán utánanéztem, hogy az Apátlan anyátlanok volt, amit szintén írt meg rendezett és amit végül megvettem 900Ft-ért, mert másképp nem tudtam volna megnézni, holott csak jókat olvastam róla, itthon pedig már be se mutatták, talán mert Kevin Costnerre már a kutya se kíváncsi. Nem is okozott a film, a sztori, a színészek csalódást.
Tegnap este meg az Üres várost (Reign over me) néztük meg, szintén Mike Binder, szintén megjelenik benne egy kis szerepben és kezd nekem úgy tűnni, határozottan zseni ez a pasi. Jól ír az emberi kapcsolatokról, egyszerű, szerethető történetei vannak, hétköznapi szereplőkkel, csalódásokkal. S még a színészeiből is a legjobb alakításaikat hozza ki. Ben Affleck, Kevin Costner és a legutóbbiban meg Adam Sandler egyszerűen csúcs volt. S akkor én még a Mocsok macsók meséiből nem is láttam egy részt se. Szóval Mike Binder, figyellek. 

Kicsit utána kellett néznem, hogy is van, 5-én tisztítjuk és rakjuk ki a cipőket az ablakba, hogy 6-án reggelre meglegyenek az ajándékok. Ha megérdemli az ember. Idén még nem adventi naptározunk*, de azért a Mikulás hozzánk is fog jönni. Lapul vagy 6 könyv a fiókomba, amik közül kaphat Babszem, mert jó gyerek volt (a többit majd hozza a Jézuska).
Felnőtteknek meg majd Terry Pratchettet hoz végre a Mikulás. 7-én jelenik meg a Hölgyek és urak, méghozzá egy blogger fordításában:)
*Már faggattam a hugomat, hogy mégis mit lehet 24 féle apró ajándékot adni egy 2 évsenek majd? Szerencsére lesz egy évem gyűjteni az ötleteket meg az apróságokat.

Na most éppen az van, hogy amikor a géphez ülök, és mostanában kevesebb időm jut rá, akkor benyel a facebook. Mert van rajta egy csomó hülyeség, amivel játszani lehet. Nem is érdekel annyira hány barátom van, amíg lehet filmes meg könyves kvizeket megoldani:)

Mint a cövek:

Csütörtökön nagyon szépen működött Babszemnél az egy levest eszünk, csak neki zöldségesebb és pépesebb a dolog. Aztán pénteken meg szombaton semmi szilárdat nem volt hajlandó enni. Határozottan hisztizett, amint beültettem az etetőszékébe. Mondjuk amikor mi ettünk, akkor belekóstolt a levesünkbe, megnyalogatott paprikát, sültkrumplit, sajtot, szalámit, de épp csak ízlelgetett és a kölesgolyókat is gurigázásra meg dobálásra használta. Pedig próbálkoztam éheztetéssel is, mármint addig húzni, amíg ő nem akar enni, de a szilárd kaja akkor se érdekelte. Annyira szemét meg azért nem vagyok, hogy akkor ne adjak neki anyatejet. Persze a kis okos tudja, hogy ha minden kötél szakad az anyai mell még kéznél van. Tegnap már javult a helyzet, evett gyümölcsöt és ebédet is, sajátot. Lehet, hogy a 8. fog miatt van ez az egész. Meg majd úgyis elmúlik, csak én görcsölök ezen ennyit.
Mert úgy képzeltem, hogy 1 éves korára már nem fogom szoptatni a gyereket, aki vidáman eszik mindent, mint a felnőttek. Nem csak pépeset, de rágni is tud rendesen! Hát ehhez képest lehangol a helyzet. Főleg, mert a családban ilyen még nem volt (és miért ne hasonlítsam magam a többiekhez), meg a többi bloggerbaba is jóval előbbre tart kajailag, még fog nélkül is, mint Babszem. Na és persze azon agyalok, hogy én rontottam el, nem voltam elég következetes, erőszakos. Igaz, ha írnék a Kismamának, ott megdícsérnének, hogy még mindig szoptatok. Csak pont nálam nem az a kép van meg az anyukákról, hogy 1 éves kor után még akármikor mellre teszik a csemetét. Sőt egy kicsit furának is tartottam ezt a hozzáállást. Hát tessék, most megkaptam. De még mindig nem lehet egy szavam sem, mert nekem eddig minden olyan jól sikerült (ilyenkor végig szoktam venni onnantól kezdve, hogy felvettek a főiskolára, egyetemre, elsőre sikerültek a nyelvvizsgáim, jó állást találtam, pasit, lakást, fél év után összejött a gyerek, nyugis terhesség, sima szülés, viszonylag pihentető első időszakok stb.), egy kis küzdelem belefér. Az nem lehet, hogy nekem csak a jó jusson, úgyhogy nem ér panaszkodni.
Csak azért nehéz megállni az aggódást. Pedig felhívtam rá az ember figyelmét, higgye el, hogy én még egy nagyon is nyugis anyuka vagyok, bár szerinte is túlspirázom ezt a kajaügyet.

Kellemes meglepetésként ért, hogy a decemberi pénzemhez kaptam +1 hónapnyi családi pótlékot, lévén a cég ugye fizet 13. havit. Ahh az milyen szép is volt… Ráadásul kivételesen a telefonszámlával érkező Bookline kedvezmény se a kézhezvétel napja előtt 24 órával járt le, mint legutóbb, hanem december 15-ig érvényes, szóval amiket eddig nem rendeltem még meg ajándékba, arról lehet még tenni. Ennek ellenére én is csak kábé egy hosszú listát írhatnék arról, hogy mi mindent szeretnék (ld. Isolde). Úgyis Babszem fog kapni a legtöbbet az egészből. Néha tényleg nem értem, hogy mondhatják, hogy a gyerekvállalás nem anyagi kérdés, mert szerintem manapság igenis az. Kell, hogy legalább a páros egyik fele keressen annyit, amiből el lehet tartani a kis családot. Néha kicsit hiányzik a költekezés gondtalansága, főleg úgy, hogy nem tudok bánni a pénzzel, nehezen megy a beosztás és a megtakarítás. Pedig tanulom a dolgot. De a pénzbeosztással is úgy vagyok, mint az időbeosztással. Amíg van, lazán kezelem, aztán meg pánikolok. Legalább izgalmas.

Tegnap délután bementünk a céghez, levelekért. Már csak a nyugdíjpénztáram küldi oda a kommunikációt, de az most éppen fontos lett volna, úgyhogy nem vártunk Mikulásig. Főpróbát tartottunk BKVval, ahogy kell. Mondjuk szerencsénk van, hogy átszállás nélkül, alacsony padlós Volvo busszal be tudunk menni (kocsival semmi értelme, parkolni képtelenség), ráadásul tegnap 1 jegyből megúsztuk a kirándulást. Ugyanis ahol felszálltunk az odafelé vezető úton nem működött a lyukasztó (vagyis inkább bélyegző most már), én meg gyerekkel nem mászkálom körbe a buszt. Igaz még nem próbáltam ki, hogy fogadják ezt az indoklást az ellenőrök, de így már többször sikerült „bliccelnem”. Babszem egyébként jól viselte a buszozást. Főleg mert nem hagytam a kocsiban, hanem az ölemben ült, így azért jobban nézelődhetett. Visszafelé mondjuk a végét már kicsit unta (nagyobb tömeg volt, kevesebb mindent látott). A gyárban továbbra is nagy sikert arattunk, de csak a fél csapattal találkoztunk. Azonban mindenkit megvigasztaltunk, hogy jövő csütörtökön, a Mikulás bulira megyünk.

A párom szerint kicsit túllihegem ezt a kaja dolgot. Babszem idővel le fog szokni az anyatejről, erőltetés nélkül is és darabos kajákat is enni fog. Csak ne froclizzam emiatt. Egyébként meg lehet, tényleg taktikát kell változtani. Mert hiába gyártottam itt a finomabbnál finomabb kajákat az elmúlt napokban neki, nem érdekelte se tegnap, se ma. Viszont tegnap inkább evett az én levesemből, ma meg a főzelékemből. Úgyhogy ezentúl tényleg nincs mese, kap azt, amit a felnőttek. Csak még azt kell kitalálni, hogy mi legyen a darabos kajával…

Van valami a levegőben ami megint kicsit zakkantgatja Babszemet. Esetleg az a baj, hogy jön a 8. fog. Vagy az, hogy a hétvége pörgése után most eléggé leengedünk. Mindenesetre tegnap szinte semmi szilárd kaját nem volt hajlandó enni. Pedig mind gyümölcsből, mind főzelékből legalább 2 félével kínáltam. Sőt anyuék tegnap délelőtt még bejöttek pár órára, elvitték sétálni Esztivel együtt és pereccel is bepróbálkoztak, de nem kellett az sem. Ma se volt sokkal jobb a helyzet. De legalább gyümölcsevészet volt délelőtt.
Nem is írtam, hogy Babszemnek vasárnap persze két születésnapi tortája is volt. Mert mind a két nagymama rendelt egyet. Viszont ő nem viselkedett úgy, ahogy várták, azaz nem nyúlt bele a tortába és nyalogatta le a kezét. Babszemet a kaja hidegen hagyta. A tüzijátékokat megcsodálta, de még a vonatos és teknősös két torta (egy fekete erdő, egy zala kockás) se érdekelte különösképpen. Mi meg nem győztünk megszabadulni a maradékoktól. A végét most fogom kidobni. Még az a torta volt a legjobb, amit én rendeltem neki a múlt héten. Mert azt legalább mind megettük, hisz csak 6 szeletes túrótorta volt.

Mingyárt kiderül, hogy melyik csapat nyerte ezt a fordulót, de azért szeretném elmondani, hogy szerintem miért a mi filmünk a nyerő. Mert mi nem vettük csak egy poénnak az egészet, hanem igenis komolyan megfeleltünk a kiírásnak. Lehet, hogy nem a miénk a legjobban megdizájnolt plakát, hogy nincs youtube trailerünk és saját filmes honlapunk, de jó sztorit hoztunk össze, szereplőkkel, helyszínekkel. Ha én producer lennék helyből lecsapnék rá:) (És bort is ittam ma este)

Már nem csak a fürdőkádban, hanem a kanapé, ágy mellett is. Sőt pénteken megpróbált felkapaszkodni az íróasztal alatt a lábamnál is, de nem tudott, ugyanis beverte a fejét. 82cm az 82cm. Úgyhogy megállapítottuk, Babszem sose lesz az a totyogó, aki befér az asztalok alá. Maximum a konyhapultunk alá férne be. Apropó konyhapult, azt hiszem lassan rendet kell rakni a fűszerek között is, ellenőrizni kell, hogy minden fűszertartó teteje jól van csavarva, mert most már el fogja érni az eddig kartávolságon kívül eső polcot is.
Na és persze vérszemet is kapott a gyerek, mert most már azonnal szeretne tovább lépni, azaz kapaszkodás nélkül is állna. Párszor már rájött, hogy ha nekitámaszkodik az ágynak, akkor mind a két kezét tudja könyvlapozgatásra használni.

Szombaton egész sűrű nap volt, délelőtt fodrásznál jártam, jó sokat vágtak le a hajamból és akkor még állt is úgy, mint a Jóbarátok elején Jennifer Annistonnak. Ez persze mára nagyjából elmúlt. Délután meg Mirwenék  vittek el kínai-korei élelmiszerbeszerző körútra. Mondjuk a cél inkább az volt, hogy megmutogassák ők milyen tuti helyeket ismernek, mert alig 3 hete vásároltunk be a nekünk kellő cuccokból. Most viszont már tudom, hova kell majd mennünk ha készletfeltöltésről van szó. Egész éjszaka azon izgultam, hogy csak ne hajnalban keljen Babszem, mint szombaton, ezért aztán nem aludtam túl nyugodtan, s ugyan a gyerek is valamit megérezhetett ebből, mert 5 és 6 között többször is felriadt, napok óta először a rádió ébresztett minket fél 8-kor nem a gyermek.
Ennek ellenére persze az indulás előtt kapkodtunk, vagy 3x cseréltem felsőt, mire úgy-ahogy elégedett lettem a választásommal, esett az eső, még anyósjelölték is felugrottak, sminkelni persze nem volt időm, s bár csak 3 percre van tőlünk a templom, azért nem értünk oda jóval korábban. A keresztszülők, akik Siófokról indultak ma reggel voltak ott először. A szertartás nem a nagy templomban volt, hanem a téli teremben, ráadásul szerencsénkre minket bevittek egy kis hátsó szobába, ahol a gyerekek eljátszhattak. Kellett is Babszemnek az a 40 perc feloldódni, mert amikor megérkeztünk a templomhoz eléggé sokkolta a sok ember és sírt egy sort. Amikor már az akcióra került a sor jól volt, nyugodtan elvolt a húgom kezébe is, s persze felkiáltott, mikor meglocsolták, alapjában rendesen viselkedett. Itt már elpilledve az én vállamon várjuk, hogy végezzünk:

Minket “elengedtek” úrvacsora előtt, úgyhogy a gyerekekkel együtt ezt kihasználtuk és inkább a templomkertben vártuk meg a szertartás végét. Majd testületileg átvonultunk az étterembe, ahol születésnapi ajándékozás, ebéd, tortázás volt. Az ünnepelt itt már a pezsgősüveg fenekére néz:

Alapjában sikeresen, katasztrófák nélkül túléltük az egészet. Babszem meg lett keresztelve, az összes unokatestvér korához képest jól viselkedett a Zilában és finomat ebédeltünk. Itthon pedig mindenki aludt egy jót délután.

El is felejtettem írni arról, hogy beneveztem Ana és Függe Szaké filmes játékára (így aztán plusz pontokat se tudtam szerezni azzal, hogy másokat is kapacitáltam). Az eleje egész jól ment, aztán jött a csapatmunka. Mivel nem vagyok otthon a freeblog világba, bekéredzkedtem Antibaby csapatába (így lettünk az Antibaby’s twelve), aki aztán úgy levezényelte a közös fordulót, hogy én csak kapkodtam a fejemet, mire emilezni tudtam volna, már majd mindent megoldottak a többiek és a végén a mi filmünk készült el először.
Az egyetlen amit hozzátettem, hogy először én említettem Lauren Graham-et főszereplőnek. Nagyon megérdemli, hogy kitörjön Lorelai Gilmore árnyékából. S hol tehetné ezt jobban, mint a Szia! című filmben 🙂

Az ácsorgás a fürdőkádban. Tegnap este már határozottan többször is felállt a fiatalúr. Mostanában a kedvenc játéka fürdéskor, hogy kidobálja a műanyag állatkákat a kádból és nagy vihorászások közepette figyeli, mennyire szemfüles az apja, el tudja-e kapni a fókát, jegesmedvét, oroszlánt, elefántot. Nagyon cseles egyébként, mert nem néz oda, igyekszik úgy kidobni, hogy elterelje a figyelmünket.
Tegnap voltunk tanácsadáson is, szóval van 7db fogunk, 10,5kilónk és 82 centink.

Szóval tegnap egész nap énekelgettem a Boldog születésnapot, meg hallgattuk Halász Judit előadásában is. Gyermeknek határozottan jó kedve volt. Estére kapott tortát, egy picit, amit persze mi ettünk meg, mert ő ugyan megkóstolta a túrókrémet, de köszönte nem kért többet. Gyertya elfújás nem ment, viszont nagyon tetszett neki a tüzijáték. Miután már megkapta az építőkockákat, most csak a szép nagy “Téli böngészőt” adtuk oda neki, de határozottan örült a hatalmas könyvnek. Aztán a legnagyobb élményt az jelentette, hogy fürdés előtt nem szóltunk rá, hogy a fikusz cserepe alatt álló vízzel játszott. A nagy családi szülinap meg majd vasárnap lesz, a keresztelő után.

Vasárnapi látogatásunk után kaptunk egy bókot Mirwenéktől, szóval úgy döntöttem, nem ostorozom magam, tényleg nem hasonlítgatok, mert így klassz Babszem, ahogy van. S valamit azért én is jól csinálhatok, ha már ilyen. Reggel elolvastam a babaszoba.hu 1 évesekről szóló levelét, megnéztem mi az, amit kell és mi az amit lehet már tudnia egy ennyi idős csemetének. Ami kell, az mind megvan. A lehetből is jó pár dolog. A maradék majd kialakul, a maga tempójában. Csak én nem tudom annyira szépen összeszedni, mint oly sok sorstársam, pontokban, hogy hol is tartunk, mit tud már Babszem.(Pontos adatok a növéséről várhatóak a héten mert holnap reggel, vagy csütörtökön megyünk tanácsadásra.) Azért van néhány dolog, ami eszembe jut, de eléggé csapongó tudok lenni. Még nem áll fel*, bár kinyomja egyenesen a lábát, miközben támaszkodik a földön, valamint feltérdel. Még nem eszik szilárdat rendesen, nem egy gourmand, de néha már kinézi a kaját a kezünkből-szánkból. Éjszaka még mindig nagy szám, ha csak 1x ébred meg. De például mára virradóra a végén már nem számoltam… Ugyanakkor okos, aranyos. Már korrektül ki tudja fejezni, mit akar (de legalábbis mi megértjük), mivel akar játszani. Ért is egy csomó dolgot. Az új kunsztok megtanulása semeddig se tart neki. Integet, pislog és puszit ad. Nekem főleg szájra szeret. Tegnap például megnéztük a videót amit hétvégén vett fel a Zoli, aki itt volt nálunk vendégségben. Párom mondta, mikor leültünk a gép elé, hogy rajta van a CDn az a rész, amikor a Pampers vízilóval játszanak. Erre Babszem eltekert a szobájába, turkált a játékok között és odahozta a Pampers vízilót. Ami egyébként is az a játék, amit az apjával űz. Van olyan, amit meg velem, enyém a mackó. Azzal játszunk olyat, hogy kérem szépen, köszönöm szépen. Odaadja mindig, ami épp a kezében van. Beszélni a maga kis nyelvén elég hosszasan szokott. Az „Eeeeee” amolyan általános mondat. Mindenre lehet alkalmazni: lámpára, hűtőre, tükörre, vonatra stb. Tegnap meg a Skorpió gyerek horoszkópját nézegettem, pedig nem vagyok egy asztrológiafüggő, de azért szó se róla, vannak olyan jellemző dolgok a leírásban, amik mintha Babszemről szólnának. Szóval most az első év után kicsit nyugiban vagyok, hagyom had éljen és fejlődjön a maga kis tempójában én meg nem stresszelek ezen. Még mindig esténként többször bemegyünk megnézni, hogy alszik, aztán szólunk egymásnak, hogy gyere, nézd meg, mennyire szétdobálja magát, micsoda pózban van, hogy áll a szája stb. Ezt nem lehet megunni.

*Na és persze mindezek után, amit nap közben írogattam, fürdéskor nem csak feltérdelt a kádban, hanem felállt. Amolyan “nesze nektek szülinap” feelinggel. Szinte mellékesen, szerintünk nem is vette észre, csak megmutatta, ő tud ilyet.