A minap, mikor hazafelé döcögtünk a busszal, talán épp péntek délutáni csúcsforgalomban, mikor a 9-es állandóan beragad a Kőbányai úton, nézegettük a mellettünk elhaladó autókat. Különös tekintettel a jó lábú női sofőrőkre. Akik klímázott kocsiban headsettel telefonáltak, vagy éppen a rádióval együtt dúdoltak.
Elgondolkoztam, hogy mennyire ideális lenne, ha volna kisautóm, amibe nem lenne gond hogy kéznél legyen a tornazsák, mert elfér, korán reggel, vagy késő este, hétköznap vagy hétvégén mehetnék ahova akarok, amikor a benzinpénzem engedi (oké, ideális esetben ez se lenne gond), heti havi nagybevásrálás, Obis vásárlások szintén nem téma…
Viszont. Azért a dugóban ácsorgás elvesz egy csomó időt, még ha hiper szuper kisautóban ücsörögsz, akkor is (igen, ideális esetben MiniCooperben, mert attól hátha olyan leszek, mint Charlize Theron, szép és tehetséges), míg a buszon, metrón és egyéb BKV járművön az ember előkapja a könyvét és máris nem hiába telik az idő. Megfigyeltem, hogy olvasva gyorsabban és nyugodtabban érek oda bárhova, mert nem izgat az idő, a dugó, csak az adott kötet. Max. fennmaradok még egy megállót, ha izgalmas részhez érek.
Tutibiztos, hogy jóval kevesebbet olvasnék, ha sofőr volnék.
