Szombaton egész nap, ha valakivel beszéltünk, próbáltam kapacitálni a gyereket, hogy dicsekedjen el, milyen jó kaját főzött neki az anyja reggelire és ő milyen ügyes volt, hogy megette. De nem tette, csak huncutul mosolygott. El is könyveltem, hogy akkor ez mégse volt olyan nagy siker, mint én vártam.

Vasárnap reggel azért tudományomat az embernek is megmutattam, aki szombaton kimaradt belőle, mert családi ügyek miatt* péntek este elutazott vidékre és csak szombat este jött vissza. Babszem kilencig aludt, mi már megreggeliztünk mire felébredt és persze panacsinát akart enni. Úgyhogy gyorsan összekapartam még egy adagnyit és sütöttem neki is egy darabot, s vasárnap kicsit többet evett belőle mint szombaton.

*Nagymama temetése volt, azé, aki nem tudta megjegyezni a nevemet, hol Editkének hol Timinek hívott és mindig megjegyezte ha híztam, de szinte sose dícsért meg ha fogytam.

Tudtam én, hogy van előnye annak is, ha a gyerek nem hajlandó mást enni, mint pépeset. Például hogy Babszem sose nasizott, mert nem majszolgatott semmit. Nála a kaja mindig leülés és kanállal evés volt. Mostanáig. Mert éppen kóstolgatja, hogy mit tud már enni meg mi az ami ízlik neki. Úgyhogy most kb. legszívesebben egyfolytában enne. Persze ennek vagy másfél éve kellett volna lezajlania, eddig még azt is mondhatnám, hogy jó dolgom volt. Úgyhogy most megint előkerülhet a Kismama babakonyhája és főzöcskézhetek belőle.

Ma reggel például amerikai palacsintát kellett csinálni. Na jó, túlzás hogy kellett, de megígértem és a gyerek első szava reggel az volt, hogy panacsin. Tegnap a bölcsődében valami tésztából gyurmáztak (nem sógyurma volt, hanem kicsit más, olyan vegeta szaga volt és barna volt az egész), Babszem pedig konzekvensen "panacsina"-t mondott rá. Én meg azt, hogy jó, akkor reggel sütök palacsintát. Már úgyis régóta készülök amerikai palacsintát sütni, volt egy receptem, bár kicsit túl sok vajjal írták, aztán mentőövként megtaláltam az instant verziót. Este tehát bekevertem, reggel pedig egy adagot kisütöttem. S bár szokás szerint az elsőt elrontottam, határozottan elégedett voltam az eredménnyel. Babszem is, ő lekvárosan kapta, eszegette, aztán eszembe jutott, hogy van még Golden Syrup-om is, s juhar helyett azt tettem az enyémre. Mennyei volt.  Mondjuk a gyerek részéről nagyobb volt a lelkesedés mint az evés, azért szépen megreggeliztünk belőle.