Az őszi szünet befejezése a moziban volt családilag Thor 3-t néztünk. Először még azt terveztük, hogy kettesben elmegyünk majd a feliratos változatra, aztán valamikor a magyarra a gyerekekkel. Mert most már simán lehet velük is Marvel filmeket nézni, Babszem nemrég nézte végig Kanizsán a Doctor Strange-t, meg otthon azért rendszeresen a Bosszúállók is előkerülnek. Aztán megkérdeztük a fiúkat, hogy ők is szeretnék-e látni a Thort és még Zsebi is belement és végig bírta a filmet, pedig felkészültem, ha ki kell mennünk pisilni akkor van érvem, hogy miért is kell nekem újra majd angolul is megnézni. De végül mindenkinek bejött a sztori, a humor és miután a legkisebb mostanában úgyis Plants vs. Zombies játékot nyomja, meg a csontvázakra csak skeletonként hivatkoztunk, úgyhogy még a film ijesztőbb részei se ijesztették meg. Viszont csak 1 jelenetet vártunk meg a film végén, úgyhogy nem tudom, erre hivatkozva mégis nem kéne-e elmennem még 1x moziba 🙂
Pump up the Volume
Leonard Cohen is elment, őt még a Pump Up the Volume-ban hallottam először és internet nem révén anno elég sokáig tartott megtalálnom, kié volt az a hang, ami ennyire emlékezetessé tette a filmet.
NOSZF
Ismét előkerült Lenin lámpácskái, immár több változatban is.
Az internet archívum megőrizte nekünk amit annak idején linkelgettem : https://web.archive.org/web/20041027163904/http://www.sztupy.hu/lenin_lampacskai.php
Ma itt találtam meg: http://lobo1tomia.tumblr.com/post/152870582534/veszelyescicussbaba-egyszavak-sztupy
De az utóbbi években ez volt a menő nálam, John Finnemore’ Souvenir Programjának e-mailes megbeszélése a forradalomról, ami úgy kezdődik, hogy
“(E-mail notification sound)
Vladimir Lenin: “Subject; revolution. Hi guys! Comrade Lenin here. Just a quick reminder that it’s revolution time again…”
Kicsi szünet
A gyerekek elmentek a másik nagyszülőkhöz, úgyhogy mindjárt belecsaptunk a lecsóba és az ember sokáig dolgozott én Podcastot készítettem, este pedig megnéztük a legutolsó X-men filmet, s megállapítottuk, hogy ez már nagyon gyenge próbálkozás volt, s még jó, hogy nem mentünk moziba. Ma viszont igen, mert a Doctor Strange-t látni kell 🙂
Egyébként tavaly óta a gyerekekkel is sokat járunk moziba, de még mindig nehéz Zsebivel, aki magát a gyerekfilmet is simán kibírná, a 90 percet, ha nem lennének előtte reklámok. Mert így két órásra húzva az időt már nem köti le végig amit lát.
A teremtmény
Az elmúlt évem, ahogy arról a Popkult, csajok satöbbi legutóbbi adásában is beszéltem arról szólt, hogy kiváltottam a Benedict Cumberbatch fangirl igazolványomat. Az adás felvételekor a legfrissebb vele kapcsolatos élményem azonban még a jövő volt. Most meg már a múlt, úgyhogy tudok róla írni.
Szeptemberben kitaláltam, s elhívtam A-t, hogy menjünk el az Urániába, ahol ismét leadják a 20 ben felvett londoni Nemzeti Színház Frankenstein előadását. Ahol annak idején a két modern Sherlock, Benedict Cumberbatch és Johnny Lee Miller játszották Victor Frankensteint és a Teremtményét felváltva. A rendező amúgy az a Danny Boyle, aki később a 2012-es Olimpia nyitó műsoráért is felelt, plusz kult angol filmeket rendezett. Szóval azóta is rendszeresen és sikerrel adják le külföldön is mozikban ezt az előadást, s lehet választani, hogy melyik szereposztással nézzük meg. Persze azt választottam, ahol Cumberbatch a Teremtmény, mert mégis az a szerep az érdekesebb. Úgyhogy kedden este ott voltunk A-val az Urániába és hihetetlen élményben volt részünk. Elképesztő előadás volt, én ahogy visszaemlékszem a regényre, igazán hű volt a cselekményhez, látványosan állították színpadra a történetet és valóban Cumberbatch brillírozott benne. Érdekes lehet persze a fordított felállás is, de nekem ez tökéletesen megmutatta megint, hogy ez a színész bármire képes és azt a legjobban adja elő.
Itthon se volt amúgy gond az esti kimaradásommal. Zsebi elengedett, együtt aludhatott apával és Babszemmel, végigaludták nyugiban az éjszakát, már akkor durmoltak, amikor hazaértem, márpedig jól jött minden csatlakozásom, úgyhogy aránylag hamar (23.20) otthon voltam.
Világuralom
A moly.hu könyves közösségi oldalnak van egy havonta jelentkező magazinja, ami szintén online érhető el. Ide interjúvoltak meg bennünket, a Popkult, csajok, satöbbi podcast alkotóit.
Olvasható az egész eleje itt:
http://moly.hu/merites-rovatok/kolcsonkapott-beszelgetesek-23
A folytatás (a teljes interjú szövege) pedig itt:
Egyéb munkám
A hétvégén még átnéztem egy családi könyvhagyatékot is. De erről persze az Olvasónaplóban írtam.
Olvastam 2013
Mivel a lassan 11 éves olvasónaplóban összefoglaltam a tavalyi olvasmányaimat, most sem hazudtolom meg magam, s oda is csak lustán linkelek. (Igen, egyébként azt a blogomat se vezettem az elmúlt hetekben rendesen).
A klasszikusok
Mindig is nagy dilemma volt, hogy mégis, milyen típusú filmek azok, amire már elég érett Babszem. Igazából egész későn kezdett el nagy filmeket nézni, sokáig elég volt neki ugye Shaun, Thomas, Roary meg amit még találtunk a Youtube-on. Aztán az egész estés Thomasok, majd a Disney rajzfilmek, amik közül gyakran sokadik rábeszélésre nézte meg mondjuk a Némo nyomában-t, vagy a Hihetetlen családot, a WALLE-t, az Így neveld a sárkányodat, Karácsony Artúrt stb., mik aztán egy időre nagy kedvencek lettek. Jókat mosolyogtunk, amikor egy-egy unokatestvérekkel közös nyaralás alatt Babszem volt az, aki a Barbie hercegnős meséket képes volt újra és újra megnézni, merthogy itthon olyanokat nem lát.
Miután idén nyáron már Jumanjit is néztek együtt a nagyokkal, meg Artúr és a villangókat, meg rákapott a Mentőbotos Transformers-re, úgy gondoltam, eljött az ideje, hogy Babszem megnézze a Csillagok háborúját és folytatásait (természetesen az eredeti trilógiáról van szó). Igazából mindig is a fejemet vakartam, amikor olvastam, hogy 3-4 éves gyerekek kedvenc filmje, mert oké az űrhajók meg minden, de a három klasszikus részben azért vannak durva dolgok. Például teljesen hiteltelennek tartottam, Tony Parson Apa és fia című könyvében, hogy a 3 éves fia állandóan ezeket a filmeket nézi, meg rohamosztagos játékai vannak. Babszem akkoriba fel se fogta volna az egészet, vagy rosszat álmodik tőlük.De lehet, hogy csak én vagyok nagyon óvó szülő, mert pl. ugye Zalán már 3 és fél évesen Bud Spencer volt farsangon, de az én fiam még sose látta a Különben dühbe jövünk-öt (nagy előnye annak, hogy nincs tévénk:), de még nagy rajongóként is úgy gondoltam, hogy Babszem kis lelkét megfeküdné ez a filmtrilógia.
Aztán nagy beharangozások után, mert el kellett mesélni, mennyire szeretjük a filmet, végül augusztus végén megnéztük a Csillagok háborúját. Ami a sivatagi bóklászást eltekintve nagyon tetszett. Főleg az űrben játszódó jeleneteket szerette meg. Mivel utána még elő is került az X-Wing játék, s nekiállt annak ez egész sokáig kielégítette Babszemet. Múlt hét végén sorra került a Birodalom visszavág is, mert már rágta a fülünket a folytatásért, ami persze annyira nem jött be neki (de azért a héten még egyszer megnézte), mert kevés volt az űrcsata és a sok dráma még nem kötötte le, plusz ugye annyira nem is pozitív a végkifejlet, úgyhogy megígértük, ezen a hétvégén megnézheti a trilógia záró darabját.Láthatólag a film első harmada eléggé meglepte, bár felkészítettük, hogy lesznek benne szörnyek, meg mindenképp úgy akartuk most is, hogy valaki mindig legyen mellette, hogy tudjon magyarázni, meg megnyugtatni. De aztán szerencsére miután a csapat eljött a Tatooine-ról, már minden sokkal jobban tetszett neki. S igazán rájöttem, hogy látom értelmét az Ewokoknak is, teljesen feledtetik Jabba és körének undorító voltát, főleg mondjuk 7 éveseknél.
A film után Babszem természetesen teljesen fel volt dobva, szerintem a következő hetekben párszor még megnézi a Jedit (az elejét gondolom majd átugorja), s ismét nagyobb erőkkel fogja belevetni magát az X-wing pilótaképzésbe is.
Goldenblog 2013
Idén már 8. alkalommal van Goldenblog szavazás. Az Olvasónapló majdnem a kezdetektől mindig a jelöltek közt volt, de még soha semmit nem kapott. Szerintem ha lenne életmű kategória, akkor talán volna esély:) Most is ott van, lehet szavazni rá, de persze megint csak a biztos vesztesek között leszünk.
Viszont valaki benevezte ezt a blogot is az énblog kategóriába és ott van az indulók közt, szóval ide is lehet szavazni. Mondjuk abban a mezőnyben az az előny, hogy mivel már kevés a klasszikus énblog és nem túl sokan indultak, még talán egy kis figyelem is terelődik erre. Úgy tűnik megint bizonyossá vált, hogy nem csak a családom olvas. Köszönöm a jelölést, mert ez tényleg meglepetés volt.
Aki szeretne szavazni, augusztus 21-ig megteheti.
Téma leszek
A nagyon régi szakmai blogom miatt kerestek meg, hogy feltennének néhány kérdést, szakdolgozathoz. Már évek óta nem foglalkoztam a könyvtároskisasszonnyal, de most, hogy beleolvasgattam, meg kellett állapítanom, tényleg nem volt rossz. Mondjuk a kérdések kicsit furák, ismétlődőek, s mivel 2009 óta nem írtam oda egy mukkot se, fogalmam sincs, mit válaszoljak arra, hogy mi a véleményem a mai könyvtáros blogokról.
Nem, nem vagyunk
Még tavaly olvastuk David Servan-Schreiber : A rák ellen – Egy új életmód című könyvét. S most kitettem az Olvasónaplóra az ember véleményét róla.
Egyelőre pozitív visszajelzéseket kaptam.
A másik évforduló
Tavaly tavasszal lett 10 éves a blog, s alig egy évvel fiatalabb nála az Olvasónapló. Ma 10 éve kezdtem el írni azt is.
Olvasás 2012
Szokás szerint az Olvasónaplóban megírtam a tavalyi év könyves összefoglalóját is, de most már nem másolgatom át ide, hanem lehet menni és ott elolvasni:)
Meglepetés
Az úgy volt, hogy készültem arra, elmegyek majd moziba, amikor itt leszünk Kanizsán. Először a Hobbitra gondoltam, de én csak nem bírom megemészteni, hogy 250 oldalas mesekönyvből készítenek 3x 3 órás filmet, bármennyire is imádtam a Gyűrűk Ura trilógiát (s amikor újranézzük, mindig a rendezői változatot válasszuk), de most úgy éreztem, ez túlzás. Úgyhogy erősen gondolkoztam azon, mégis mit nézzek meg. Szerencsére a húgom is benne volt egy mozizásban, s mivel a Pi életét mind a ketten olvastuk és tetszett, s eléggé jókat hallottunk róla, inkább azt választottuk. Mert nem éppen egyszerű azt a történetet filmre vinni.
Kinéztük hát, hogy szombat délután játsszák 3D-ben, s mi úgy 20 perccel a film kezdete előtt értünk a Plázához. Tervben volt, hogy előtte benézünk még az Alexandra könyvesboltba is, mert volt kuponom borra és könyvre is, s kiválasszuk, mit vegyünk meg. A húgom előre ment a jegyekért én meg a könyvesboltba ugrottam be. Aztán amikor kijöttem onnan azt láttam, hogy hosszú sor áll a mozi előtt. Mi csak a vége felé kaptunk már benne helyet. Először még reménykedtem, hogy a többség mégiscsak a Hobbitra jött, mert én már évtizedek óta nem láttam telt házat a kanizsai moziban. (Még tavasszal az Éhezők viadalán is alig voltak rajtunk kívül) Utoljára még a Csillagok Háborúja első részén jutott csak a második sorba hely nekünk, amikor 1999-ben bemutatták az új trilógia nyitó darabját. Ráadásul nem helyre szólt ugye a jegy, hanem érkezési sorrendben lehetett elfoglalni a székeket. De kiderült, hogy mindenki a Pi életére volt kíváncsi, s ha nem vagyok elég szemfüles és veszek észre két helyet a terem másik oldalán a 4. sor szélén, akkor bizony csak az első sorban jutott volna nekünk hely középre.
A film amúgy nagyon jól átadta a könyv hangulatát és mondanivalóját. S csodás szép volt az éjszakai tengeri jelenetek közül nem egy. Pár durvább dolog azért kimaradt belőle a könyvhöz képest, de igazán azt mondhattuk, hogy kiváló adaptáció volt. S most még a 3D-s szemüveget is teljesen helyénvalónak éreztem, mert nagyon jól ki lett használva a látvány érdekében a digitális turbó.
Még a naptárról
Az Adventi naptárat bemutattam az Olvasónaplóban is, mert témailag oda illik.
Amúgy a kezdeti döcögés után egész sikeressé vált a dolog. Babszem élvezi a könyveket, Zsebi meg a csomagok kibontását. Ma reggel például ő egész sokáig aludt épp csak akkor ébredt fel, amikor a többiek már a kabátot vették, úgyhogy elmaradt a közös naptározás. Mert az a szabály, hogy együtt kell kicsomagolni a napi adagot.
A nap folyamán aztán Zsebi egyszer csak megállt a naptár alatt (az ablakpárkányon vannak a könyvek), s mutogatott, hogy csomagoljuk ki. Nem lehetett lebeszélni róla (volt kis hiszti is érte), úgyhogy kibontottuk. A könyv maga nem érdekelte, utána még egyet akart, de mondtam, hogy napi 1 van, s akkor már ebbe belenyugodott. Mert megvolt a napi 1 könyvkibontás, ami jár neki.
Később visszacsomagoltam és miután hazajöttünk az oviból, Babszem is kibonthatta és neki nagyon tetszett Herve Tullet Pötty könyve.
Kipihentük
Vasárnap az ember még kiment a telekre, mi nem tartottunk vele, mert számítottunk arra, hogy nem lesz valami jó idő, s valóban, Szadán nagy nyálka volt egész nap. Mindenesetre a földmunkák be lettek fejezve, kíváncsian várjuk a tavaszt, hogy vajon milyen eredményei lesznek az újításoknak (szarvasmarha trágya, zöldtrágya, szalma, komposzt).
Babszemet egész nap két dolog izgatta: a LEGOk összeszerelése, amit kapott a szülinapján, illetve a Wall-E. Még talán tavaly karácsonyra kapta a filmet, én javasoltam valamelyik Jézuskának Kanizsán, aztán csak nem akarta megnézni. Pedig mindig vittem magammal, ha mentünk a nagyszülőkhöz, meg nyáron a Balatonra, de hiába ajánlgattam nem akart még csak bele se pillantani. Aztán beállt a fordulat. Az oviban a szülinapos választhat egy dobozból ajándékot magának (ez már a bölcsiben is így volt és Babszem hihetetlen érzékkel szerzett mindig magának semmire se jó cuccokat, amik aztán hetekig nagy kedvencek voltak és mindenhova vinni kellett őket). Idén egy Eva robotot választott, s elkezdtem neki mesélni, hogy mit tud meg melyik filmben lehet őt látni. Úgyhogy a múlt héten péntek este elővettük a filmet és megnéztük. Persze ott kellett ülni Babszem mellett és sok mindent magyarázni, de este lefekvésnél még így is nagyon izgatott volt és rengeteg kérdést tett fel, mind a filmmel kapcsolatban. Aztán szombaton nem sok lehetősége volt megnézni újra a filmet, vasárnap azonban igen, s természetesen Zsebinek is oda kellett ülni mellé, mert ő meg mindig azt akarja csinálni, amit a bátyja. Nagyon aranyosak voltak, ahogy elkezdték nézni, s Babszem mesélte az öcsinek azt, amit előző alkalommal tőlem hallott. Mondjuk Zsebit az egész úgy 10 percig kötötte le, de azért ma is odaült, amikor este bekapcsolhatta Babszem a filmet, nézte egy darabig és nevetett amikor a bátyó is.
Amúgy a két LEGO Cityt, egy rendőrségi helikoptert meg egy tűzoltóautót simán összeszerelte Babszem.
Duplanulla hét
Tegnap délután moziban voltunk A-val, csajos filmezés. Azaz megnéztük a Skyfallt, feliratosan. Még mindig úgy gondolom, hogy Daniel Craig a legjobb James Bond ez a film meg nagyon ott volt a szeren. Annyira jól volt felépítve és frappánsan kivitelezve benne minden, a szereplők, a pozitívak és a negatívak is. Az akciók sose voltak csak önkényesek, bár azért az a rengeteg WV Bogár az elején, amit letapostak, kicsit fájt (mondjuk ha Mini Cooperekkel csinálták volna, jobban szíven ütött volna). Ráadásul kiválóan oldották meg benne a régi és az új iskola összeeresztését, egymással ismerkedését és összecsiszolódását a végén pedig elegánsan mutattak rá, hogy itt lesz még folytatás, ha egy korszak így 50 évnyi felrázott és nem kevert Martinivel eltöltve le is zárul.
Úgyhogy jöhet a következő Bond.
Addig meg megpróbálom kiverni a fejemből Adele-t és a főcímdalt.
Könyvespolcokról
Kicsit mutatnék az Olvasónaplóból is pár dolgot. Elhatároztam, hogy a gyerekek könyvespolcáról, meg gyerekkönyves tapasztalatokról is ilyen-olyan rendszerességgel fogok ott írni. Ennek nyitására elkészült a Gyerekpolc című bejegyzés (az ott található kép csak illusztráció nem saját gyerek)
Továbbá írtam arról is, hogy milyen könyvekre emlékszem a szüleim könyvespolcáról. (Majdnem mindegyikre:)
Mint a talajvíz
Már a múlt héten beterveztem, hogy május 31-én elmegyek A fekete zongora folytatásának a könyvbemutatójára. Azóta azt is megtudtam, hogy az Agave Kiadó a regényről írt recenziómból idéz a könyvajánlóban. Ennek különösen megörültem, mert Baráth Katalin könyve tényleg jó volt és a kiadója meg elég korrekt, igényes könyvekkel, szóval ilyenkor mindig kiderül, hogy valami jó is kisül ebből az olvasónaplózásból.
Aztán hétfőn meg hívtak, hogy menjek el Rácz Zsuzsa új könyvének bemutatójára. Az ember vállalta, ha elég sokszor figyelmeztetem, nem fogja elfelejteni, hogy korábban kell Babszemért mennie az oviba, úgyhogy ott ültem én is a bemutatón. Ami jól sikerült, meg is írtam róla a hivatalos beszámolót, s hab a tortán, hogy bár én készültem, mindenképp megveszem a kötetet és dedikáltatom, jutott tiszteletpéldány is, aláírva, naná.
Amit hazahoztam, mutattam az embernek, aki lelkesen átlapozta, majd közölte, hogy “De hisz ebben nem is vagy benne“. Kicsit összekeverte a női neveket.