Fóka dolgozik

Úgy alakult hogy pénteken (hát kb. másfél hete pénteken, csak mindig halasztottam a feltöltést) én szoktam vinni Edi-t az oviba, mert Lobo nyitja a könyvtárat reggel. És általában tök jól megy minden, csak most valahogy fóka – az alvós állatka – benn maradt a táskámban. Mert annyira figyeltünk a többi cuccra (kirándulós táska, ital, rágcsa ilyenek), hogy az én táskámat ki se nyitottuk. Csak akkor vettem észre, amikor a melóhelyen kinyitottam a táskám. Hát nem volt mit tenni, fóka velem maradt dolgozni, illetve egy gyors imát elmondtam hogy a kirándulás ne maradjon el, és akkor nem lesz belőle baj. Meg az első képpel értesítettem anyát, hogy készüljön a bajra ha van 🙂

Na így alakult, hogy fóka bejött velem dolgozni, és segített nekünk, amit jól dokumentáltam is:

1, Fóka dolgozik apával

2, Fóka elfáradt, és beült a trónba (ezen teás dobozokból szokott Edi várat építeni ha bent van, és azokkal legózik)

3, Fóka kirándul a természetben

 

4, Fóka segít Judit kollégának

 

5, Fóka a tárgyalóban megebédel: kólázik és csokizik

 

6, Fóka meglátogatta Gery kollégát, akivel együtt szokott Edi kicsit legózni (csak Gery nem volt, ezért üres a széke)

7, Fóka elpihent, és várja a hazautat

Végül minden jól alakult, és a képek nagyon bejöttek a srácoknak, így inkább jó móka lett belőle. Azóta is már párszor végig kellett nézni, hogy fóka hogyan segített apának.

Continue Reading

Késésben

A tavaszi tervekhez képest, hogy mi már az új házban karácsonyozunk természetesen késésben vagyunk. De a múlt héten több mint 2 órát töltöttünk a bankban és beadtuk minden papírunkat a hitelkérelemhez.

Szeretünk bürokrácia. Nem.

Continue Reading

Ragnarök

Az őszi szünet befejezése a moziban volt családilag Thor 3-t néztünk. Először még azt terveztük, hogy kettesben elmegyünk majd a feliratos változatra, aztán valamikor a magyarra a gyerekekkel. Mert most már simán lehet velük is Marvel filmeket nézni, Babszem nemrég nézte végig Kanizsán a Doctor Strange-t, meg otthon azért rendszeresen a Bosszúállók is előkerülnek. Aztán megkérdeztük a fiúkat, hogy ők is szeretnék-e látni a Thort és még Zsebi is belement és végig bírta a filmet, pedig felkészültem, ha ki kell mennünk pisilni akkor van érvem, hogy miért is kell nekem újra majd angolul is megnézni. De végül mindenkinek bejött a sztori, a humor és miután a legkisebb mostanában úgyis Plants vs. Zombies játékot nyomja, meg a csontvázakra csak skeletonként hivatkoztunk, úgyhogy még a film ijesztőbb részei se ijesztették meg. Viszont csak 1 jelenetet vártunk meg a film végén, úgyhogy nem tudom, erre hivatkozva mégis nem kéne-e elmennem még 1x moziba 🙂

Continue Reading

Esküvő

Annak idején, amikor elkezdtünk randizni/járni/együtt lógni (fogalmam sincs, hogy illik hivatkozni a kapcsolatunk kezdetére), illetve már mondjuk közel egy éve együtt voltunk és kibírtuk, hogy ebből 3 és fél hónapot én egyedül az USA-ban töltöttem, az ember meg itthon, elkezdtek jönni a kérdések: Mikor lesz eljegyzés? Mikor lesz esküvő?

Erre az embernek volt egy frappáns válasza: eljegyzés a megismerkedésünktől számított 20. évben és házasság az 50.-ben. Pár évig még vissza is számoltunk, hogy már csak 16 év van az eljegyzésig és hasonlók…

Aztán végül 18 és fél évig bírtuk.

A legviccesebb, amit nagyon kevesen akarnak megérteni, hogy mi tényleg nem akartunk összeházasodni. De aztán a felsejlő építkezés meg a két gyerek miatt úgy tűnt, hogy mégis ez a legtutibb és legegyszerűbb módja annak, hogy az állam kevéssé tudjon bármibe is belekötni ha netán történik valamelyikünkkel valami. Igen, ennyire földhöz vagyunk ragadva. Úgyhogy alapból azonnal azt kerestük, hogy lehet legegyszerűbben és leggyorsabban, legkisebb felhajtással megúszni az egészet.

Itt nincs Las Vegas, legalább 1 hónapot kell várni azok után, hogy lejelentjük magunkat az Anyakönyvvezetőnél. Ráadásul még az se ment azért egyszerűen, mert első helyen sikerült elásnunk magunkat, abszolút nem voltak partnerek és rendesek és semmi segítséget pluszban nem voltak hajlandók felajánlani, úgyhogy akkor úgy döntöttünk, oké, megyünk másik kerületbe. Ahol elvileg lett volna hétköznapi, ingyenes alkalom is, csakhogy azok mindennél népszerűbbek úgy tűnik, még februárban se tudtunk csak május végére/június elejére foglalni időpontot, azt is szombatra. Később derült ki számunkra is, hogy június 3 nem csak a Pünkösdi hétvége első napja, hanem még a húgomék házassági évfordulója is. De legalább majd emlékeztetjük egymást. Viszont a hosszú hétvége azt is jelentette, hogy Stockholmból is kényelmesen megérkezhettek a rokonok és vasárnapra végre egy unokatesós szülinapi buli is kinézett Adrinak.

Az öltözéssel nem vacakoltunk, máig úgy gondolom, kiváló befektetés volt az a nyári ruha, amit 2 éve vettem az unokatestvéreim esküvőjére, meg az érettségi találkozóra, ebben házasodtam, s mivel jó idő volt, az embernek (most már férjnek kéne hívni) se kellett öltönyt szerezni (bár Teszvesz néni állta volna a cehhet), csak nyakkendőt meg inget kapott.

Az egyetlen, amire adtunk, az az esküvői torta volt, ugyanonnan rendeltük, ahonnan tavaly a húgom szülinapi tortáját, mert az a páromnak is bejött. Azért persze nem mi lettünk volna, ha nem centizzük ki, hogy a tortákért (mert Adri szülinapjára is kellett, ugye egy) ne szombat reggel kelljen elmenni Budára. De végül majd fél órával korábban értünk a házasságkötő teremhez. Már ott a parkolóban anyu jött és elhozta az otthon talált összes jeggyűrűt, mert mégis milyen az, hogy nekünk az nem lesz. Elvileg összebeszéltek Teszvesz nénivel, hogy hozzák a felesleges gyűrűket, csak éppen anyósjelöltem otthon (nálunk) hagyta azokat. Kiválasztottunk ugyan egy párat, de még az utolsó pillanatban is csak azt beszéltük meg az anyakönyvvezetővel, hogy nem változott a véleményünk, továbbra is csak a pezsgőzést kérjük extrának, nem lesz gyűrűváltás, gyertyagyújtás és homokszórás.

Mivel a húgom és a sógornőm voltak a tanúk a két fényképezőgép fél amatőrök kezébe került, Dóri és az apja fotóztak, néhol nem is minket, hanem egymást a házasságkötő terem két oldaláról. Lássuk be azért vicces volt, hogy a nagy teremben összegyűlt a 16 fős násznép és hogy az anyakönyvvezető feje felett valahogy elszállta az, hogy mi már hány éve vagyunk együtt mert nagyon fátyolos szemekkel a kezdődő új közös jövőről áradozott. De azért bevonultunk és  volt meghatódás és utána még a gyűrűket is felhúztuk legalább a fényképek kedvéért (itt már a húgom fotózott).

 

Aztán volt ebéd a Trófeában majd vasárnap még Délegyházán Adri születésnap és bográcsozás. Sőt még 2 napos nászútra is elmentünk a gyerekekkel wellnessbe 🙂

Szóval 2017 június 3-a óta férjnél vagyok, s június 8 óta írom ezt a bejegyzést. De most már elkészült végre 🙂

Continue Reading

2017. Március 21

Henry Scott: A szomszéd szoba

A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog…
valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj
velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is
beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess
ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám – emlegesd fel
A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne
árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,
hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok
a közeledben – egészen közel. Nincs semmi baj.

Continue Reading

Áll a bál

Az oviban idén se vették Zsebi jelmezét. Miután tavaly óta hetente váltogatta, hogy mi szeretne lenni, végül Dart Goblin lett (amit én hetekig dark azaz sötét goblinnak hallottam és azt hittem majd feketébe kell öltöznie). A Fúvókás (Dart) Goblin egy Clash Royale (telefonos játék) karakter.

Continue Reading

Loopoljunk

Nagyon hamar feladták ugyan, de mégis a helyi kiszállítás körül volt kis bénázás (az itthoni címemet adtam meg, a csomagkövetőben az volt, hogy értesítettek, hagytak a címen cetlit, ami nem történt meg, úgyhogy átkértem a gyárba), de ma végül megérkezett az aktivitásmérő karórám. Egyébként Angliából (ebay) most éppen biztosított szállítással is egy harmadával olcsóbb volt, mint itthon bárhol.

Úgyhogy mostantól lesz rózsaszín karkötőm és meglátjuk, jó hatással lesz-e rám, hogy ellenőrizhetem, milyen keveset mozgok nap nap után.

Róla van szó:

polar

Save

Continue Reading

Mindenféle

A töltelékposzt, csak hogy meglegyen a napi adag.

Ma egyedül nyitottam reggel a könyvtárat, persze még mindig nem működik minden olajozottan, de azért alakulnak a dolgok. A kollégák közül még mindig nem mindenki örül az új helynek, tegnap volt egy búcsúebéd a régi olvasóban, mindenki annyira fanyar volt, diákasszisztens mondta alig várta, hogy megékezzek Miviel (épp órát tartottunk) mert mi nem savanyúskodunk. Eddig sose gondoltam volna, hogy lehetek én a parti lelke 🙂

 

Continue Reading

Hétvége

Végül nem pénteken, hanem már csütörtökön elmentünk moziba a Doctor Strange-re, ami megfelelt az elvárásoknak. Persze nem voltak magasak, mert én elnézegetem eredeti hangjával felvértezve Benedict Cumberbatcht másfél – két órán keresztül simán, de ehhez képest egy nagyon jó kis képregényfilm volt, megfelelő látvány és humor körítésnek.

Szombaton délelőtt utaztunk le a gyerekekért Tiszavasváriba ma pedig visszajöttünk és szerencsénk volt, mert bár mostanában majdnem mindig van valami fennakadás az M3-n, lefelé ugyan egész nagy volt a forgalom, ma meg vissza esett az eső, néhol elég durván, azért simán megjártuk az utat.

Gyerekek persze az egy hét szünet után nem akarnak holnap oviba, iskolába menni, de hát nincs szerencséjük, mert fognak 🙂

Continue Reading

Majd apa!

Gyermekeink előszeretettel hoznak/tak haza az óvodából dolgokat, amikről a nevelők már lemondtak “Majd apa megragaszjta/kijavítja/megszereli!” kijelentéssel.
Ma Zsebivel jött haza egy rózsaszín műanyag szemüveg ami eltört/kiesett a csavarja.
S apa megragasztotta.

Holnap visszük vissza használható állapotban.

Continue Reading

Lejárt

Eddig a magyarorszag.hu-val annyi dolgom volt, hogy egyszer már lejárt a jelszavam és meg kellett hosszabbítani. Aztán augusztusban szóltak, hogy lejár a jogsim, tökre meglepődtem, mert azt hittem, 2017-ig érvényes, de kiderült, hogy nem figyeltem, maga a vezetői engedély lejár már 2016 októberében, viszont személy azonosításra még azon túl, 2017-ig használható. Nem jelentkeztem be időpontra, mert csak október közepére lett volna, a helyi okmányirodánál érdeklődtem, azt mondták anélkül is lehet náluk ügyet intézni. Úgyhogy mára szabit vettem ki, miután Zsebit letettem az oviban mentem az irodához (mivel most itt van a kertek alján kb. 3 perc séta volt), 8 előtt odaértem és 8.18-kor már elintézett üggyel jöttem ki. Csak majd vissza kell mennem átvenni, mert nem hagytam még ott a mostanit, hisz október 12-ig érvényes. S még a fényképpel is elégedett vagyok. Bár nem tudom, az igazolványon majd hogy fog mutatni és mennyire fog azonosítani, szerintem minden sötét rövid hajú, szemüveges nő simán használhatja majd annyira semmilyen lesz, mire sokadszorra rámásolják 🙂

A nap maradék részét pedig például még az IKEA-ban töltöttem, ahol több mint egy éve nem jártam. De alig vettem valamit, ugyanis egy csomó minden, ami a katalógusból vagy a neten tetszett élőben már nem igazán volt menő. Meg nincs is rá szükség 🙂 Marie Kondo módszerrel az IKEA-ban sokat lehet spórolni.

Viszont cuki matricákat vettem a naptáramhoz 🙂

Matricák az IKEAból #stickers #planneraddict #ikea #mytisk

A photo posted by Lobo Tomia (@lobo1tomia) on

Continue Reading

Könyvmolypalánta

Megtört a jég, miután végre elolvasta (3 nap alatt) Babszem A barátságos óriást, utána szinte azonnal nekiállt a Matildának és azt mondta, hogy anya te jó könyveket tudsz ajánlani, mi legyen a következő. Úgyhogy ma este elkezdte az első Terry Pratchett könyvét is, a Manák trilógia első részét a Földvájókat.

Egyébként tavaly nyáron kapott rá Babszem az egyedül olvasásra, de eleinte inkább ismert könyveket forgatott, sokadszor újra a Ruminiket, Torzonborz-t, néha befigyelt egy-két ismeretlen, amit a kezébe nyomtam, Így neveld a sárkányodat, vagy az első Tom Gates. De valahogy mindig könyörögni kellett, meg többször javasolni, a kezébe nyomni, mert ha éppen mást nem, akkor elővette valamelyik régi kedvencét. Mondjuk tavasszal-nyáron a Királyok könyve lett Babszem kedvence és esténként random magyar uralkodókat kellett kérdezgetni tőle (ki mettől meddig volt trónon).

De most, nem akarom elkiabálni, úgy tűnik, megjött az igény arra, hogy mindig valami újjal ismerkedjen.

Continue Reading

Megnyitott, de tényleg

Na ma volt az óvoda hivatalos meghívója. Jött a polgármester, akivel Zsebi kezet foghatott, adtak műsort a gyerekek, óvónők, volt torta és sok játék meg persze sorban állás a lovaglásért, lufikért, arcfestésért (utóbbiért szerencsére Bazsi nagymamája tartotta a frontot, nekünk már csak 20 percet kellett:), de mondjuk ugrálóvárért nem és még torta is jutott amit önkormányzatis bácsik szeleteltek fel. Zsebivel toszításig maradtunk.

Közben Babszem megkezdte a második évét a programozó suliba, ahova a nagyi vitte el.

Continue Reading

Az új hely

Mivel ma volt a hivatalos megnyitója a gyár két új épületének (még a magyar sajtó is teli volt vele), kicsit kevesebben és kisebb intenzitással dolgoztak a mi részlegünkön, mert mindenütt máshol kellett utolsó simításokat végezni. Úgyhogy elmehettünk körbenézni. Elvileg majd október közepén nyitunk ott, előtte persze pillanatra se zárhatunk be és majd valakik 4 nap alatt átköltöztetnek minket. De emiatt nem fáj a fejem, max faarccal közlöm az érdeklődő kliensekkel, hogy igen, elmegyünk 2 épülettel odébb, de ne izguljon, addig se fogunk bezárni, itt minden az utolsó pillanatig nyitva lesz.

Kicsit meg szoktak ijedni ettől.

Kollégák meg attól ijedtek meg, hogy mennyire kicsi meg sötét irodák lesznek. De szerintem az egész teljesen jól fog kinézni és menő lesz és engem nem érdekel, de alig várom már, hogy csak 3 másik emberrel (2 igazából mert a 3. kb akkor szokott jönni, amikor én elmegyek) legyek naphosszat egy légtérbe.

Egyébként se az a lényeg, hogy nekünk jó legyen, hanem a klienseknek legyen elég sok helye. Márpedig nekik aztán lesz minden.

Illusztráció:

 

Continue Reading

Rend, szám, játék

Zsebi Malinskán kezdte a játékot azzal, hogy felolvasta a rendszámokon lévő számokat és nekünk ki kellett mondani az adott számot egészben. Pl: 4 2 8 5, akkor azt kellett mondani, hogy négyezer-kettőszáz-nyolcvanöt. Mire Zsebi: “oké” vagy “jól van” esetleg “rendben” Külföldön ez tök jó móka, mert ugye sokféle rendszám létezik. Voltak svájci autók, ahol 6 jegyűek voltak! Aztán Zsebi néha magától mondott számsorokat, amelyekre nagyon oda kellett figyelni mert nem ritkán elég hamar eljutott 8-10 jegyűekig, amiket nem volt egyszerű számon tartani 🙂

Itthon ugye csak 3 számjegy van a rendszámokon, úgyhogy reggelente egész könnyű a dolgunk. Aztán ma reggel a következő párbeszéd zajlott le köztünk:

Zsebi: mennyi öt kettő, három?
Anya: ötszázhuszonhárom
Kis hallgatás után
Zsebi: tíz

Continue Reading