Tavaly nekem ugye volt meglepetés bulim a nagy születésnapon, amit anyuék és a húgaim szerveztek. Idén az idősebbik húgomnak lesz majd kerek számú évfordulója december 1-jén, de lévén a földrajzi távolság (ő az, aki Stockholmban él) ez úgy feladta a leckét, hogy neki mégis mi legyen a születésnapjával. Szerencsére ősz elején kiderült, hogy jön haza egy hosszú hétvégére, konferenciára, s mindenképp hozza magával az Adrit is. Mondjuk az ütemterv adott volt, mert a szakmai program csütörtöktől szombat délig tart, aztán vasárnap reggel meg már megy is vissza a repülő. Úgyhogy azzal kellett dolgozni, ami volt, de aztán mégis lett belőle meglepetés és triplaszülinap.

A húgom úgy tudta, hogy majd Délegyházán lesz családi összejövetel, mert amíg ő konferenciázik a mamáék ott vigyáznak Adrira, illetve oda visszük majd ki mi is szombaton a fiúkat, hogy megünnepeljük Babszem szülinapját. De mi közben Velencére mentünk wellness hotelbe, őt meg oda hozta a kisebbik húgunk, aki előtte szintén konferenciázott, csak éppen Gárdonyban. Valami kamu szöveggel lett felcsalva az apartmanba, ahol vártunk rá és kiabáltuk, hogy meglepetés. Úgyhogy nagy volt az öröm, együtt volt a család, Babszem kikövetelte magának a mielőbbi köszöntést, aztán elmentünk wellnessezni, úgyhogy a délután hátralévő részét a medencéknél töltöttük. Ami tök jó volt, részt tudtunk venni aqua fittnessen, meg szaunáztunk ezerrel, mert a nagyszülők figyelték a gyerekeket, akik közül amúgy is már csak Zsebi igényelt ugye állandó felnőtt kísérőt.

Vacsoránál pedig megkaptuk a tortákat, három is volt, mert közben pénteken még a sógoromnak is volt születésnapja, s mindenki mást kapott, volt dobostorta, Eszterházy és oroszkrém. A gyerekek estére jól elfáradtak, Zsebi nagyon hamar elaludt, úgyhogy én még este egy órára elvittem szaunázni meg fürdeni a két nagyobb lányt, Dórit és Adrit. Nagyon jó volt, hogy addigra már szinte senki se volt a fürdőben és minden szaunába befértünk, meg még a meleg vizes gyógymedencékben se ült már senki rajtunk kívül.

Mondjuk vasárnap reggel húgaim elmentek, hogy elérjék a repülőt, de mi még bőséges reggeli után tettünk még egy kört a wellness részlegben és igazából megállapítottuk, hogy ide el kéne még jönni.

Babszem nagyon élvezi, hogy felismeri és össze tudja olvasni a betűket. Úgy egy hónapja, amikor anyuékkal skype-olt megmutatta nekik az olvasókönyvét, meg olvasgatott szótagolva belőle. Néztem, hogy nem olyan könnyen veszi az akadályt, mint szokta, s látom, hogy a 208. oldalon próbálkozik. Kérdeztem tőle, hogy már itt tartanak?, mire azt válaszolta, hogy: “Nem, de néha el szoktam ide látogatni és gyakorolni, mert ez izgalmasabb”.

A feliratok olvasása úton-útfélen már nagyon megy és a szünet előtt amikor könyvtárba mentünk, amíg én nézelődtem, Zsebi meg a babzsákokon játszott, kiolvasott ott egy Boribont. A Boribonok olvasását aztán folytatta itthon is. Sőt ez annyira megtetszett az öccsének is, hogy most már neki is kell felolvasni, persze főleg Boribont. Aminek nagyon örülök, mert a gyerekkönyvek, hiába van belőlük itthon is rengeteg, eddig Zsebit annyira nem kötötték le. Nem nagyon lehetett lekuporodni vele és mesélni neki, mert nagyon hamar felpattant és inkább valami mással játszott. Esetleg lapozgatott ő is esti mese alatt valami Thomasos könyvet, aztán jött, hogy neki is olvassunk fel valamit, olyankor (egy-két rövidebb Kisvakond történet ilyenkor befigyelt) de ezt se rendszeresen kérte. Mostanában azonban ez kezd változni, mert Zsebi állandóan a bátyját utánozza, szóval ha azt látja, hogy a példaképe egyre többet vesz kezébe könyvet, akkor neki is azt kell tennie. Babszem pedig felajánlgatja Zsebinek, hogy olvas neki, csak az öccse néha türelmetlen és nem várja ki, míg kibetűzik neki a Boribon autózik-ot például, hanem előre megmondja a hosszabb szavakat. De azért az egyre többször előfordul, hogy ha Babszem leül egy könyvvel a kezében, akkor Zsebi is azonnal mellé telepszik, s szintén olvas, vagy olvastat magának. Sőt most a hétvégén, már maga hozta oda nekem a könyveket és végig kellett őket olvasni.

Most, hogy voltunk az őszi szüneten, kellett vinnünk könyveket is az útra, nem csak azt a könyvet, amiből este van a felolvasás (most éppen a Rumini Zúzmaragyarmaton megy), hanem néhány Boribont és Kipp Koppot is.  Miskolc felé az autópályán, míg Zsebi aludt, Babszem kiolvasta a Kipp Kopp Karácsonyát, ami elég hosszú és számára majdnem ismeretlen mese volt, mert talán ha 1x olvastuk el, amikor megkapta. Az olvasóvá nevelés nagy örömömre egyre jobb úton halad:)