Szóval ma két éve, hogy aprótörpe Zsebibaba megérkezett közénk. Azóta szépen megnőtt, a héten voltunk státuszon, már 92 cm és 12,6 kg. Magasságban átlag feletti persze:) a többiben meg jól hozza az elvártakat. Tegnap volt szülinap kint Szadán családdal, grillel és nagy meleggel. Képekben az elmúlt egy év, hogyan lett kis golyófejű négykézlábazóból dumagép 24 hónapos:

Na jó, igazából 16 hónapos volt tegnap Zsebi, aki újabb evolúciós lépéseket tett meg. Vagyis néha már szaladt is. Anyuéknál tényleg jól jött, hogy rengeteg a folyosó a lakásban és ott fel-alá masírozhatott a hosszú hétvégén. Persze azért még előfordult, hogy inkább négykézlábazott, például amikor a bátyja arra biztatta, hogy fogócskázzanak. Hosszútávon még mindig úgy volt gyorsabb.

Végül is mozgásban nem előzte meg Babszemet, aki 15 és fél hónaposan kezdett járni, viszont jön már a 12. foga, úgyhogy abban elég jól állunk. Nagyon figyelmes és értelmes gyerek, na de hát miért ne lenne az, hiszen a mi csemeténk:) A kezével nagyon ügyes, volt már, hogy a sima Lego-t is egymásba rakta, de kupakokat lecsavargat. Mindent utánoz, de tényleg, amikor Babszemmel gyakoroltuk a nyelvvel való csettintgetést a logopédia miatt, ő is nekiállt csettintgetni. Azóta, ha meghallja, hogy gyakorlás meg logopédus, nekiáll csettintgetni. Kedvenc sztorim úgy egy hónapja történt, amikor fenn volt az ágyon a bátyjával, aki tüsszentett. Mondtuk, hogy Babszem, töröld meg az orrodat. Erre Zsebi odamászott a polchoz, levett egy papír zsebkendőt és odaadta a bátyjának. Azóta tovább fejlesztette a dolgot, ha eléri a papír zsebkendőket, akkor kiszedi őket a zacskójából, úgy 10-15-tel eljátssza, hogy orrot töröl. (Vagy többel, ha időben nem tűnik fel, csönd van valamiért:) Érdekli minden ami mozog, főleg az autók, meg a szerelés is, mindig megy az apja után, ha az barkácsol valamit, aztán próbálja leutánozni, esetleg újra megszerelni, ami már egyszer elkészült. Ha lehet azokkal a szerszámokkal, amikkel apa is dolgozott. Ha nem, akkor még mindig ott vannak a csavarhúzók.

Na ma akkor eljutottunk Zsebivel a rendelőbe. Szerencsére nem volt előttünk senki, még úgy se kellett sokat várni, hogy a mi doktornőnk most egyedül volt és a beteg rendelést is ő tartotta. Találkoztunk az új védőnőnkkel, aki tegnap benézett hozzánk, amikor épp sétáltunk és csak a páromat találta itthon. Azt mondta, hogy majd még eljön beszélgetni. Nagyon fiatalka.

Zsebi kapott két oltást is, kicsit megrángatták a kukiját és meg is lett mérve: 10,2 kg és 82 cm. Amúgy a hétvége óta megtesz magától is 1-2 lépést mondjuk a fotel és az ágy, vagy az ágy meg az asztal között. Ha nem figyel oda, mert éppen mind a két kezére szükség van amikor lábujjhegyre is állva a fűszereket pakolja  a konyhában egész sokáig megáll magától. Guggolásból is felegyenesedik biztosan. Nagyon büszke magára és várakozással telve néz ránk, mert jár neki a dicséret és ezt ő is tudja.

Talán tényleg a gyerek is mindig megérzi a hónapfordulókat, mert ma is felébredt hajnali  6 után, amikor nyolc hónapja megszületett. Zsebi amúgy sok mindenben hasonlít a bátyjára, főleg a mozgását illetően. Ő se lesz az a fajta, aki 8 hónaposan mászik, meg felkapaszkodik. Még az ülés is csak támogatással megy neki, lusta, s csak ha valamit nagyon akar akkor pörög rá – szó szerint, a szoba egyik sarkából a másikig. Viszont nagyon ügyesen használja a kezét, fogdossa és használja a dolgokat, a kanalat példásan teszi mondjuk a szájába. Sokáig tud eljátszani zacskókkal, zsinórokkal, nagyon érdeklődő és kiváló megfigyelő. Kaja téren még mindig inkább zöldségezik, most már azonban napi 3 kaja befigyel neki (Babszemmel ekkor kezdtük csak a főzelékezést:), tízórai, ebéd és vacsora. Szívesen nyalogat mindenfélét, harapdálgat és egyre kevésbé fuldokol, úgyhogy van remény, hogy ezen a téren nem fog Babszemre hasonlítani.

Na és a havi képadag:

Szóval azért az elmúlt egy hónapban Zsebi hatalmasat fejlődött. A 6. hónapban mutatkozó súly visszaesést tuti bepótolta, csak rá kell nézni, látszik, hogy kerekedett. Majd valamikor eljutunk mérésre is, talán, bár most már nem kötelező elmenni, nincsenek oltások, felmérések, s a védőnő se jár felénk már hónapok óta.

Mindenesetre a kissrác most már jókat mozog, forgolászik, nyúlkál, fogdos, a kezében gyönyörködik. Igazi betűfaló, ugyanis karnyújtásnyi távolságban lévő papírokat azonnal észreveszi és ha teheti a szájába tömi. Fél másodperc alatt megcsócsálta a múltkor a telefonszámlát, csekkestül, borítékostul egyben ennyi idő alatt benyálazta és elbomlasztotta a sarkát.

Nála a kajagate ott tart, hogy a gyümölcsökért nem rajong (az almát próbáltuk reszelve, turmixolva, főzve, sütve és katasztrófa volt), barackkal se volt hajlandó megismerkedni, de a banán néha lecsúszik. Viszont a zöldségek, azok kb. minden változatban jöhetnek. Sárgarépa-fehérrépa-krumpli trió levesből már nagyon megy, mint ahogy a cukkini-krumpli is. Múlt hét nagy sztárja az édesburgonya volt, azt hidegen-melegen, még uzsonnára is simán betermelte. Egyedül a paradicsom-burgonya nem jött be, de végülis nem hülye a gyerek, a paradicsom van, ahol gyümölcsnek számít, márpedig őt gyümölccsel nem lehet kicselezni.

Persze még nem eszik óriási mennyiségeket (egy édesburgonyából 4 kaja jött ki, úgyhogy így nem is annyira drága kaja), néha ha olyan kedve van, akkor este Sinlacból tud sokat betermelni. S amit még nem sikerült elérni, hogy igyon is valami mást az anyatejen kívül.

Alvás napközben rapszodikus, inkább délelőtt szokott, mint délután, de este ha nincsenek frontok általában 1x ébred fel. Mert aztán frontokra meg extrán érzékeny, nem csak a hidegre, mint anno Babszem, hanem a melegre is.

A hónap pedig képekben.

A hétvégi vizeletpara azért tovább bonyolódott. Vasárnap elsőre délelőtt sikerült levenni tőle 60ml pisit, addigra már elmúlt a láza is, aztán elmentünk Babszemet ünnepelni, utána meg azt mondta a doktornő, hogy állott vizelettel ne menjünk a laborba, napoljuk el. Hétfőn délelőtt nem jött össze a mintavétel, csak kedden 3. nekifutásra, közben az ember elment venni még zacsikat. A labor hamar megvolt, kicsit magasabb a fehérvérsejt szám, a doktornő azt mondta a telefonban, hogy ez nem kóros. Amúgy meg eljött Zsebi 5. hónapja is, úgyhogy teljesen aktuális a látogatás a rendelőben és majd ott még egyszer megvizsgálja. Úgyhogy ma délelőtt ott voltunk. A láz már teljesen elmúlt, bár az éjszakák még kicsit zaklatottak, főleg az elalvás megy nehezen a srácnak, de ezt betudtuk annak, hogy kibukkant a második (!) foga, ezért megkapta a gyerek a Sámán becenevet. S mindenkinek A. lányát hozom fel példának, akinek 4 hónaposan megindult a fogzása és egy évesen 12 volt neki, persze olykor egyszerre jött neki 4, de azért legalább a havi 1-t produkálta.

Azért a doktornő beutalt minket vérvételre, mert Zsebit sápadtnak találja és a vizeletvételt is ismételni kell majd. Mondjuk kíváncsi vagyok, hogy jön össze a éhhomi vérvétel a kissrácnál, de majd megoldjuk. Ötleteket már kaptunk.

Amúgy meg most napra pontos adataink is vannak: 6190 gramm és 65 cm.

Szóval megint eltelt egy hónap és a méreteket majd holnap fogom megtudni, mert akkor megyünk státuszra.

Az biztos, hogy most már az 50-es, meg koraszülött ruhák kicsik neki, 56-ból van ami még nagy, de már inkább ezt a méretet használjuk. Méretre még mindig csak pár hetesnek nézik, tegnap is egy nő az utcán megjegyezte, hogy ugye úgy 3 kilóval született. De ha kinyitja a szemét, akkor már látszik, hogy nem olyan kezdő a Zsebi. A szeme amúgy olyasmi lesz, mint Babszemé, mert nem sötétedett, inkább kicsit világosodik, szóval szürkés-kék felé tendálunk, de most még mindig van benne egy kis ibolya. Éjszakáink a szokásosak, egy hosszú alvás először (volt már 5 óra is), aztán 2-2,5 vagy 3 óránként még fel-felébred. Táplálkozás továbbra is anyatej, változó mennyiségben, ilyenkor melegben meg-megszoktam azért kínálni vízzel is. Esténként még mindig főleg azt igényli, hogy nálam legyen, más nem igazán tudja megnyugtatni. Bár tegnap Babszem felhúzta neki párszor a zenélő kacsát, amíg mi vacsoráztunk és Zsebi visszaaludt. Elkezdte felfedezni a közvetlen környezetét. Az ökleit többnyire csont nélkül a szájába tudja nyomni, s tegnap már próbált nyúlni a kacsa után. Tisztán, mint a bátyja🙂

Egy friss kép, jóllakottan, félálomban, mosollyal:

Valamint a hónap képeiről elkészült egy album is.

Elérkeztünk hát az első hónapfordulóhoz. A legfontosabb dolgot, a növekedést, gyarapodást kézben tartjuk, azt hiszem. Csütörtökön a rendelőben feltett kérdésekre mind pozitív választ tudtam adni: hason emeli a fejét, átfordítja, hangra odafigyel, arcra fókuszál, figyelme felkelthető, érdeklődő, nem túlzottan sírós, ingerlékenynek se mondható, erős hangra összerezzen, rövid torokhangokat hallat és én egész könnyen meg tudom nyugtatni.

Napirendünk még persze nincs, főleg evés van sok, s mivel néha olyan sűrűn, meg sokáig, hogy feladtam, nem vezetem a füzetem, egyelőre. Igény szerint szoptatok. Este, meg ha hosszabb nyugira van szükség (séta előtt vagy amikor a dokihoz mentünk), szoptatás után kap lefejt tejet is. Mert amúgy egész hamar megunja az evést, bealszik, aztán 5 perc múlva újra sír, hogy enne. Böfizik is már, bukni ritkán szokott, de a mohó inkább azt is visszanyeli. A séta bejött neki, kicsit nézelődik aztán bealszik, szereti a babakocsit. A hordozó ellen először tiltakozott, de miután kiderült, hogy ez is helyváltoztatásra való, megnyugodott, a dokihoz az oda meg a visszautat végig nézelődte, aztán amint kiszálltunk az autóból bealudt.

Inkább délelőtt szokott nagyokat aludni, meg reggeli után tisztába téve teli pocakkal szeret nézelődni az ágyába és nyúl a lakótársai felé (színes kis állatok az rács mentén), hogy aztán nagy balhé legyen ha valamelyiket sikerül magára rántania.

Legjobban a mellkasomon szeret aludni. S mostanában bizony az éjszakák annyira nem fényesek, mert ugyan csak 2x kel fel, de az egyik ébrenléte hosszabbra szokott sikerülni, például mára virradóra is 2 órát tartott. Alváshiány miatt ma reggel kicsit türelmetlenebbek voltunk és el is felejtettem mondani Zsebinek, hogy boldog hófordulót, pedig pont fél 7 körül ébredt fel, amikor 1 hónapja meglátta a műtő fényeit (napvilág túlzás lenne:).

Főleg hason tud nagyot és mélyet aludni, de gyakran alszik a hátán is, ilyenkor azonban még annyira ficereg, hogy rugdalózással felébreszti magát. Be szokott jönni ezekben a helyzetekben a játszócumi, mert ha azt nyammogja, akkor arra fókuszál és a végtagjai nem rugóznak.

A bátyja hangját is szereti, tegnap míg Babszemmel Skype-on beszélt az apja, Zsebi vigyorogva szopott az ölemben. A nagy testvér amúgy ma hozott neki ajándékot, egy kis plüss egeret, amit teljesen önállóan választott ki, meg talált ki, hogy a kistesónak kell valami meglepetés. Ma volt itt forgalom, megjött Babszem vidékről, itt volt a nagyi s még a húgom is visszaúton Stockholmba meglátogatott minket.

Tejkiütései még vannak, száraz kicsit a bőre is, s van már olyan 50-es rugi, amin végigér, bodyk közül meg jó pár rövid neki, 56-os méret széltében nagy, hosszában csak ippeg. S persze továbbra is szép, íme a ma reggeli érdeklődő tekintet: