reggel van, az idő napos. Mindenki tudja, ma én vagyok a szülinapos.

Ma már nem Halász Judit, hanem az Alma a menő. 

Öreg, öreg, öreg. Pom poropopom pom

Már a videó végén is hallható az Ez mi bót? kérdés. Ami az Ez mi volt?-ot takarja és jelenleg mindenre alkalmazza a gyerek. Elsősorban hangokra és cselekvésekre. Madárcsicsergés, kutyaugatás, kukásautó stb. Volt már egy este Ez mi? is, amikor a pohártól kezdve a konyhaszekrényen át mindenre rámutatott és meg kellett magyarázni.

Kis magyarázat a főműsor előtt: anyu tanította be a verset és nagyon siettek előadni, úgyhogy nem várták meg mire a párom beizzítja a kamerát, ezért az eleje lemaradt. Ja és mindenki pizsamában meg kócos hajjal van még. Igen, azt is tudjuk már, hogy nem május 2 volt, majd kijavítjuk de első körben örülök hogy kész van róla a videó.

Anyák napja from Lobo Tómia on Vimeo.

Persze én mindig azt hittem, hogy nem leszek egy állandóan elérzékenyülő fajta anyuka. S az elmúlt két anyák napját meg is álltam könnyek nélkül. De a mostanit már nem, mer biza cseppent egy-kettő, mikor vasárnap reggel Babszem elszavalta az "Az én szívek kis óra"kezdetű szösszenetet és adott egy cserepes virágot.

Már korábban elhatároztuk, hogy ezt a hosszú hétvégét anyuéknál töltjük. Ha az idő engedi, még a Balatonra is kimegyünk. Tegnap délután indultunk útnak. Persze nem csináltuk egyszerűen a dolgokat. Elhoztam az autót, tankoltam, mosattam, matricát vettem, aztán összepakoltam és még az orvoshoz is elmentünk. Ahol tiszta ideg lettem, mert nem találtam parkolót, ugyanis a közeli gimnáziumban ballagás volt én meg az ilyenről hajlamos vagyok megfeledkezni. Ráadásul oda úton belementem az előttem lévő kocsiba. Vagyis csak koccantunk, mindkettőnknek a műanyag lökhárítója sérült meg, mert épp csak a fékezésben volt köztünk fáziskülönbség. Úgyhogy csak kiszálltunk, megnéztük a kárt aztán ő legyintett, én megnyugodhattam és mehettünk tovább. De legalább most már én is tettem egy kis kárt a kocsiban, mert eddig a párom húzta meg párszor, a nővére meg az ismeretlen Fordos.

Dokihoz meg azért vittem el Babszemet, mert még mindig folyik az orra. S ez már két hete tart, de igazán még mindig semmi komoly baja nincs. Sőt a héten anyu, aki vigyázott rá teljesen meg volt elégedve az evésével, meg jó nagyokat is aludt, szóval az orrfolyáson és egy kis köhögésen túl, ami egyértelműen a váladékainak köszönhető semmi gond, de azért ez mégis kicsit hosszú időnek tűnik. A doktornéninél volt persze hiszti, csak miután kikövetelte magának a matricát akkor nyugodott meg Babszem, aztán még vissza is szaladt párszor a vizsgálóba, miután elszabadult én meg még meghallgattam az intelmeket és jó tanácsokat.

A városból való kijutás nem volt egyszerű, de még így is 45 perc alatt kiértünk az autópályára, ahol aztán a jobboldali sávban lehetett jobban haladni Fehérvárig, mert mindenki a balban ment vagy 110el. Szerencsére miután felvettük a páromat, átadtam neki a volánt mert neki ilyen körülmények közt jobban megy a vezetés, mint nekem, így azért sikerült egész jó tempóban haladnunk. Siófok után meg szinte senki se volt már, szokás szerint. Ami meglepett, hogy Kanizsán milyen hűvös van: én persze nem erre készültem, hanem olyan tavaszra, ami Pesten is volt, úgyhogy nem hoztam pl. vastag nadrágot az embernek. 

Anyu szerint a vidéki levegő majd meggyógyítja Babszemet, lám egész úton, hogy elhagytuk a fővárost egyszer se kellett megtörölni az orrát. Remélem a hétvégén tényleg sikerül őt kikúrálni, de most keményebb leszek és orrcseppel is harcolni fogok, amit a gyerek nagyon utál.