Az egy dolog, hogy Babszem sokáig szeretett játszani a Lego vonatjával, ami elemmel működött. Kedvence volt, hogy a vonatot elindította, az bement a sarokba a franciaágy alá, ő meg utána ment. Egy időben mindenhová vinnünk kellett a vonatot (bonat) magunkkal. Aztán ez elmaradt, viszont jött a Thomas mánia. A mesék, könyvből. Néha látott pár filmet is, de az annyira nem kötötte le.
Majd ugye elvittük vonattal mozizni. Aztán amikor júliusban Tiszavasváriban volt, vonatozott kicsit két állomás között. Majd a múlt héten anyuék elvitték őket Kaszópusztára a kisvasúthoz. Az is tetszett neki. Aztán meg ugye készítettük fel, hogy vonattal utazik a nagyival Tiszavasváriba.
Tegnap azonban annyira mégse volt elragadtatva a vonatúttól. Nem tiltakozott, nekünk még örömmel integetett, de nem rohangászott a kocsiban, inkább csak a nagyi ölében ücsörgött, beszélt, mesét olvastatott, játszott, de még inkább a pisit is visszatartotta és csak leszállás után intézte el a kisdolgát, mert nagyon nem tetszett neki a mozgó wc. Pedig IC-vel utaztak, külön helyjeggyel stb. mégis a vonatszeretet megmarad talán a mese és a mozdonyok címén.
Mondjuk mi is megbeszéltük, hogy de jó, hogy egy ideje nem járunk a vasúttal. Először is volt egy affér a Keleti parkolójában buszokkal, amelyek 5 helyet elfoglaltak, nem volt megállni hely, az ember végül leparkolt, nem érdekelve őt, hogy akkor most a lengyel turisták ki tudnak-e állni vagy se, de eléggé felhúzta magát ezen. Aztán meg 4x kellett megmutatni a jegyünket, amíg átértünk a peron egyik oldaláról a másikra a vonathoz. Természetesen 15 percet késett végül az IC.