Jó fej

Amikor jó idő van, a srácokat nem nagyon lehet elhozni az óvodaudvarról, amit nem bánok, mert azért mostanában kényelmesebb ücsörögni és nézni amint Babszem még rohangászik meg játszik, mint mászkálni vele ide-oda. Van már egy nagyjából kialakult menetrend is. Ha én megyek korábban, akkor Zalán kérni szokta, hogy várjuk meg őket, ha meg ők már játszanak az udvaron mire megérkezem, akkor pedig biztosítanak arról, hogy megvárnak minket. Aztán a szülőktől függ, hogy mennyi játék van még mielőtt együtt elindulunk haza. Mostanában Babszem biciklije körül szokott kitörni a Balhé. Zalán szívesen bringázik, a fiam engedi is neki, néha visszakéri, de olyankor meg Zalán válik meg nehezen a játéktól és a végén teljesen felhúzza magát, s összevesznek. Úgyhogy ami a legjobb barátságnak indul még az óvodaudvaron, az mire a lépcsőházhoz érünk, örök harag lesz és durcásan válnak el egymástól. Hogy a következő nap minden kezdődjön elölről. Babszem, mivel még nincs hozzászokva, halál komolyan veszi, amikor megsértik és még este is elég sokáig kérdezgeti, hogy de Zalán miért mondta ezt meg azt meg miért csinálta ezt és azt.

Tegnap Babszem legjobb barátja Zsolti bácsi lett, Zalán apukája, aki nem győzte hangoztatni nekem, hogy mennyire jó fej a fiam és nagyon bírja. Kicsit zavarba is jöttem, mert nem tudtam azért hasonló lelkesedéssel viszonozni és az ő csemetéjét dicsérni, bár azért igyekeztem.

Hasonlók