Különösebb megrázkódtatások nélkül lassan eltelik egy normális hét. Igaz, szerdán nem ment Babszem oviba, mert anyuék feljöttek meglátogatni az unokákat. Úgyhogy kedden a fiam egész nap mindenkinek mondogatta, hogy szabadnapos lesz szerdán. Főleg Lejlának, mert most éppen vele szeretne barátkozni. Lejla közel egy évvel idősebb mint Babszem, szép, csöndes kislány, nagyon ügyesen rajzol. Tavaly még magasabb volt a srácnál, de most már kb. egyformák. Babszem mindig megmutogatja neki Zsebit, amikor megyünk érte az oviba és külön elköszön Lejlától, engem noszogatott, hogy írjak neki e-mailt meg kérdezzem meg az apukája telefonszámát, hogy egyszer had mehessen el hozzájuk. Nagyon cuki: az első szerelem.

Felújítottunk egy ismeretséget másik anyukával is, akik itt laknak mögöttünk és két kisfia van, a nagyobbik szintén vonatrajongó. Már voltunk kétszer is együtt játszótéren de Babszemet még inkább az ő játékaik érdeklik, Matyi meg félénk és inkább messziről barátkozik a fiammal, meg velem beszélget.

Zsebi pedig már tudja nagyjából, hogy ha este van, aludni kell. Tegnap éjszaka ugyan sokszor felkelt, de azt betudtam a frontnak, meg hamar visszaaludt, mára virradóra viszont megint lenyomott 6 órát és úgy, hogy mostanában elhagytam a lefejt tejezést, szokjon rá arra, hogy a ciciből lakik jól. Kipakoltam a játszószőnyeget is neki és már egész jókat alszik rajta:)