Központi téma anyáinknak. Ugyanis nincs 1 szál függöny se a lakásban. A konyhafelújítás alkalmával még az utolsó meglévő, előző tulajtól örökölt félablakot takaró példányt is kidobtam inkább, mint kimostam volna (gyanítom, hogy a Tulaj is Hnétól örökölte, akitől megvette 5 éve a lakást és akinek a neve még mindig kint van a folyósóajtó nyitását NEM JELZŐ csengőn). De hát nincsenek szomszédok akik belátnának, redőny viszont van a szobákon, úgyhogy a függöny az amolyan utolsó csinosítási lépés lesz. Előbb veszünk függő virágot is a konyhába. Na de anyu és Tesz-vesz néni (alias anyósjelölt) nagyon rákattantak a témára. Előbbi már pár hónapja mondta, hogy akkor karácsonyra inkább pénzt ad, hogy azt fordítsuk függönyre, ugyanis elkövettem azt a hibát, amikor Pokrócnál olvastam, mennyit adott ki függönyre, hogy azzal hárítottam el az őszi kérdéseket erre vonatkozóan, hogy a függöny drága. Hétvégi látogatás alkamával anyósjelölték is itthagyták a karácsonyi ajándékra szánt pénzt, hogy vegyük meg a kenyérsütőt, a maradékot meg mondjuk fordítsuk függönyre. Megállapítottuk, hogy ez a függönyözés generációs probléma, mert a szüleink képtelenek elhinni, hogy lehet enélkül élni. Anyósjelölt a konyhai függönyét, ami pedig a belső udvarra néz és a kutyán meg a cicákon kívül senki se látja, évente cseréli (igaz, az utóbbi két függönye még nekem is tetszett). A függönnyel egyébként csak a probléma van. Mosni kell, Sőt, az evetemültebbeket vasalni is. Ez pedig már a horrorok horrora! Na és tuti nem lehet kapní egyszerű hófehér, max. ízléses mintájúakat az én ablakaimra, abban a hosszúságban amiben én szeretném. Mindenesetre anyu az előbb hívott és mondta, hogy megvan a karácsonyi ajándékaink egyik fele, a másikat kápében kapjuk meg, hogy arra fordítsuuk amire akarjuk. Mondjuk függönyre!
