Együtt kimegyünk a gangra, meglocsolgatjuk a növénykéket, még mind a ketten pizsamában. Majd kicsit később, reggeli után újra ott vagyunk, hogy beszéljünk is velük és éreztessük, attól, mert ők az ajtónkonk kívül élnek mi még szeretjük őket, és alig várjuk, hogy magukhoz térjenek és még egyenesebbé dúsabbá váljanak. Nem fogjuk azonnal megenni őket. Kicsit át is raktuk a ládákat, ki a korlátra és mellé, hogy tovább érje őket a nap. Azt hiszem, ládalógatót is kéne még venni.
