Írtam a hétvégéről, kérdezte tegnap a párom. Arról, hogy szombaton ugyan dolgoztam, de mikor hazamentem többféle meglepetés várt. Többek közt az erkélyen kovászos uborka készült (igen, megint csak azért van rossz idő, mert mi uborkát kovászolunk), fagyi volt a mélyhűtőben meg pezsgő, aztán vasárnap fel se kellett emelnem a seggemet, hanem befejezhettem a kampányomat, mégis lett finom ebéd. Nem azért, mert nem fontos, vagy mert nem értékelem, csak mert néha mégiscsak cenzúrázom magamat, azt, amit a blogra írok. Mert tessék körülnézni, ez már cikinek számít. Hisz az a menő ha az ember szingli, szakított, reménytelenül szerelmes vagy éppen örökké álmodozik valakiről, mindenesetre alapvetően egyedül van. Nem trendi működő kapcsolatban élni, pláne blogolni is róla. S hiába, az a vágy, hogy mindennek, mindenkinek megfeleljek (még olyan trendnek is, aminek nem vagyok tagja), azért dolgozik bennem.
Úgyhogy néha, amikor arról van szó, leállítom magam és nem írok az ágyba hozott kávékról, hűtött pezsgőkről, orgazmusokról stb.
