Azért most írok róla, mert éppen szabadságon van és csak jövő héten jön, addigra meg úgyis új lap kezdődik és bár nagyon nézegeti mögülem a monitoromat, talán nem fog rátalálni a bejegyzésre. V. ebből a szempontból sokkal jobb volt, ült mögöttem, fülhallgatója alatt és csak a saját gépét bámulta. Meg a CD írómat baszkurálta ha távol voltam. De most, hogy felkerült az emeletre, erről is leszokott.
Ejtőernyősünk az elmúlt fél évben minden meghirdetett állásra jelentkezett, ugyanis anyukája nagyfőnökségi titkárságvezető. Mind1, hogy nincs semmi ide illő végzettsége, egyedül az angoltudása, meg alapvető számítástechnikai felhasználói ismerete. Végül bossnéni kénytelen volt felvenni, mert megmondták neki, hogy vagy alkalmazza, vagy ugrott a státusz.
Főnéni aztán azt mondta Mentoromnak, hogy nem bánná, ha próbaidő alatt kigyilkolnánk belőle minden vágyat arról, hogy innen menjen nyugdíjba, sőt ha a próbaidő után önként lelécelne… az lenne az igazi.
De kiderült, hogy Ejtőernyősünknek erőst szüksége van az állásra, mert bár már egy éve visszatértek az államokból, eddig a férjének még nem sikerült elhelyezkednie. Neki pedig ez már a második munkahelye azóta. A pasi állandóan interjúkra járkál, és semmi nem jön össze neki. Lehet, hogy ott van a hiba, hogy rögtön vezető akar lenni. Kicsit nagyra tartja magát. Ejtőernyősünk pedig itt dolgozik, lelkesedget, hogy a két gyereküket el tudják tartani, míg a férje végre megtalálja azt a topmanageri állást, amivel végre elégedett lehet. A csaj úgy tűnik maradni fog.
Engem két dolog idegesít vele kapcsolatban. Az egyik ugye a képernyőm bámulása. A másik meg hogy túlságosan is fontoskodó. Engem ne oktasson ki olyan dolgokkal kapcsolatban, amiről neki még csak rálátása van. Ne sündörögjön nekem ott bemutatótúrákon és sugdossa, hogy mit hagytam ki. Mert nem hagytam ki, csak részemről másutt van beépítve a mondanivalómba. Elég régi motoros vagyok én itt ahhoz, hogy tudjam mit csinálok és ne kelljen egy két hete itt dolgozó okoskát meghallgatnom. Főnéni legnagyobb gondja, amikor felvette az volt, hogy ezentúl majd nem káromkodhat egy jót, meg nem szidhatja a vezetőséget, mert ki tudja, talán visszajut az illetékesek fülébe. Na mindegy, ennyit Ejtőernyősről, munkasoapunk újabb szereplőjéről.
