A második születésnap, amit hármasban tartottunk, határozottan jobban sikerült mint a tavalyi. De hát Babszem akkor még semmit se értett. Most azonban már napok óta mondtuk neki, hogy mindjárt 2 éves lesz. Nyár óta mutogatta ugye, hogy hány gyertyája lesz a tortán, sőt ha olyan kedvében volt, még a kettőt is mondta, vagy a two-t a Gromit’s busy day után. Együtt mentünk érte a bölcsibe az apjával, aztán motorozhatott még egy órát, itthon pedig a meglepetések várták. A legkisebb csokitorta is siker volt, még ma is evett belőle (mondjuk csak krémet meg a csokiborítást, de akkor is:), gyönyörűen elfújta a gyertyáit, a tüzijátékostól először megijedt, aztán már vigyorogva nézte az egészet. A tőlünk kapott könyvek (Őszi böngésző, hogy teljes legyen a sorozat, meg a Good night Gromit!) annyira nem kötötték le, viszont a táblába teljesen belefeledkezett. Mert a keresztszüleitől autentikus svéd ajándékot kapott, IKEAs rajztáblát (teszvesz néni kérdezte, na és hogy küldték el Stockholmból, mondtam, hogy az Őrs vezér terén tudtuk átvenni:). Persze amatőr módon csak későn olvastam el a szintén a svédektől vásárolt filctollak leírását, mely szerint ezek csak a tábláról lemoshatóak máshonnan ki se, szóval óvjam gyermekem ruháját. Na addigra Babszem pulcsija már persze tiszta barna és zöld pötty volt. Úgyhogy egyelőre a krétás palatáblát preferálom, a rajzolás pedig csak szülői felügyelettel megy.
A párom beállította a szuperfényeket adó lámpáinkat, így aztán szinte nappali környezetben lehetett videózni meg fényképezgetni. Úgyhogy most még a fürdés utáni masszázst is sikerült felvenni megfelelő minőségben.
Szóval az első kör jól sikerült, azt hiszem, Babszem is jól érezte magát, majd meglátjuk mi lesz szombaton a családi banzájon.
