Dörömbölés hallatszott a hátsó ajtó felől. Magrat kinyitotta. Élénk színekbe öltözött és szégyenkezo törpék tömege lépett sietve hátra, aztán felbámult rá.
– Ööö – mondta az, amelyik láthatólag a vezérük volt. – Meg … meghalt a vén banya?
– Melyik vén banya? – firtatta Magrat.
A törpe egy ideig eltátott szájjal meredt rá. Majd megfordult és suttogva konzíliumot tartott kollégáival. Aztán visszafordult.
– Hány vén banyája van naccsádnak?
– Kettőből lehet választani – válaszolta Magrat. Nem volt túl jó kedvében s ezért nem érezte indíttatva magát arra, hogy a szükségesnél jobban elősegítse a társalgást. Rá nem jellemző komiszsággal fűzte hozzá:
– Ingyen vihetik bármelyiket.
Az új Pratchett könyvben, ahogy az már láccik, és Ogg Ángyi ki is fejti: “I don’t think we’re in Lancre” Lehet, hogy kicsit hangosan röhögtem a metrón, amikor ehhez a részhez értem. De Korongvilág regénnyel a kézben nem ez éppen meglepő. Mint ahogy az se, hogy megint sikerült félretenni emiatt a Nászjelentést.