Reggel megint korai kelés volt. Ráadásul az éjszaka nem aludtunk rendesen, az izgalom miatt.
Szombat estére már fáradtak voltunk ahhoz, hogy összebarkácsoljuk a gépet, helyet keressünk a másiknak, elpakoljunk stb. Kidobtuk a limlomjainkat. A legnagyobb sikert a cigánycsalád gyerekei között, akik a mi lépcsőházunk szemetét foglalták le maguknak már reggel (anyuka odatelepedett a székkel és első körben meózta a kidobandó cuccokat), a régi Videoton tévé távirányítója aratta.
Szóval tévénk nem volt, távirányítónk viszont igen. Ugyanis előző albinkban volt egy régi Videoton tévé, távirányító nélkül, hát elhoztuk a páromékét, aztán a tévét sose használtuk, mert átrendeztük a szobát és a készülék átkerült az antennától rohadt messze lévő sarokba, mi meg nem szórakoztunk vezetékezéssel. Azóta nem élünk csak családlátogatós hétvégéken tévével.
Vasárnap reggel volt egy gyors pánikszerű nyomtatás a gyárban Cicának, majd mozi, aztán irány haza eebédelni és számítógépezni. Megtörtént az áthelyezés. Kedves kitalálta, hogy férhetek el a legjobban, beüzemelte új helyén a régi gépet. Aztán jött a pofáraesés, hogy ha-ha, billentyűzet és egérhosszabbító nélkül bizony nem fog az új vas produkálni semmit. Úgyhogy ebéd után irány a Media Markt.
Aztán én nekiálltam fordítani, míg a párom megpróbált életet lehelni a gépbe. Sikerült. Gyönyörű és szép meg sztereó és gyors gyors gyors. HMMIV meg se kottyant.
