Aranyélet

Tegnap a parkban ugyan nem voltunk olyan sokáig mint előző nap, de azért megállapítottam, kicsit olyan az egész, mint tavaly ilyenkor. Akkor kitoltam a gyereket a napra, én leültem a padra és amíg ő durmolt olvastam. Most meg amíg mászkált körbe-körbe a padok körül, miután kivideóztam magam, olvashattam. Csak néha kellett rápillantani, hogy ne rágja meg a vaslábat és nyalogassa a pad ülőkéjét. Tudom persze, ez csak addig fog tartani, amíg el nem engedi aminek egyelőre támaszkodik, aztán majd győzhetek futni utána. Addig azonban remélem marad  a szép tavasz, a részeges skandinávok után valami könnyűt fogok olvasni és kipihenem hogy a hidegfront miatt (mert erős hatással volt a csemetére) éjfél és negyed 2 között csak 10 percet aludtam.