Ma végre lezártam az egyetemet, megkaptam a betétlapomat, kijavítva, a szakdolgozatom másodpéldányát és az indexemet. Kész, vége, most megint nem tanulok. Hiányzik. Igazából annyira akartam ezt, amikor elkezdődött, és aztán elég nagy csalódást okozott, mert a várthoz képest kevesebbet kellett tenni, de azért akadtak klassz emberek, előasások, témák. Most megint pangok. Mivel elvileg kicsit más beosztásba kéne kerülnöm hamarosan, ezért aztán nekiállok és utánanézek akad e valahol valami ilyenre felkészítő hely. Ha igen, akkor a Boss néni támogat. Na és miért ne tanulmányiszerződgessek megint, elvégre csak a szabadnapok miatt kaptam baszogatást, merthogy nekem milyen sok járt. Ami nem igaz, de azért ennyit még 1x dalolva kibírok, főleg, ha kapok valami újabb papírt érte, amit akár hasznosítani is lehet. De főleg pízre beváltani.
A hétvége előreláthatólag családi körben fog eltelni. Anyuék jönnek fel, hogy lelátogassuk a nagyapám sírját. Jelenés lesz a nagymamánál és a nagybátyámnál is. Az előbbitől tartok, mert az elmúlt egy évben nagyon rossz unoka voltam. Erről nem is akarok írni, meg gondolni se rá, mert nincs mentség. Holnap kiderül, kitagadnak e.
Vasárnap pedig valószínűleg a nagybátyámékhoz megyünk ebédelni. Ott aztán lesz minden, finom kaja és pia, ami így hó végén extra spórolást jelent. Anyuék is hoznak befőtteket és még mindig van a múlt péntek éjszakai TESCOs bevásárlásból.