Igyekeztem, hogy a délelőtti alvást minél későbbre toljuk ki, hátha nagyon belehúz a fiatalúr, de csak egy óra 10 perc lett belőle. Viszont kivételesen evett tízórait, az ebédjét is betermelte rendesen (persze a kedvencét kapta, a póréhagymás cukkinis krumplit, de még így is minden második kanálnak az én húslevesemből kellett származnia), úgyhogy aztán szépen összekészülődtünk (anya szoknyát vett, csizmát és sminkelt! IGEN!) és elindultunk a gyárba. Megint BKVztunk, s most is jól jártunk, nem tudtunk jegyet lyukasztani. Mikor beértünk az épületbe, éppen állították fel a Mikulás szánját és már néhány gyerek Kengyelfutó Gyalogkakukkot nézett a kivetítőn. Mi felmentünk a részlegünkbe, nem voltak sokan, V. a cseh típusú, szakállas kollega is zenélő piros sapkában fogadott minket, kapott is vigyort Babszemtől, s végre újra találkoztunk Mentorommal aki továbbra is el volt ájulva a gyerektől, valamint összefutottunk Köcsöggel is. Aki nagyon lelkesen beszélt velem vagy három percet, ezalatt persze szó volt arról, hogy GYES után minimálbérrel számítják pár hónapig a betegszabadságot (s a fia mint kezdő bölcsis sokat betegeskedik, persze), meg hogy milyen komoly fülgyulladást szedett össze a csemetéje a tavalyi céges Télapó ünnepélyen (az apukánál, nem nálunk). Szóval semmit se változott a csaj.
Kicsit csalódtam a szervezésben egyébként, ugyanis nem volt fényképész. Pár éve még nagy cucc volt, hogy mindenkit lefotóztak, amikor a Télapóval cseveg. Persze mi nem csevegtünk, Babszem még nem mond verset, vagy énekel. S bár messziről nagyon eee-zett és mutogatott a Mikulásra, közelről először meg volt szeppenve. Aztán én bemutatkoztam helyette is, meg átvettem az egyik krampusztól az ajándékot, közben kicsit felbátorodott a csemete és már szemtől szembe is eee-zett a szakállas úrral. Részünkről aztán ennyi volt, mert még odavittem őt pár ismerőshöz, de kezdett erősen fáradni, úgyhogy rövid úton összepakoltunk és hazajöttünk.
Igaz megjegyeztem, odaköltözünk, ugyanis a délutáni gyümölcsadagját szó nélkül ette meg az irodában ücsörögve. Ahol egyébként főleg a lépcső vonzotta, próbált felmászni rajta, meg hogy brékelhetett a konyhapadlón. Mivel egy csomó kollega nem volt, meg ez a nagy gyári Mikulás volt december 17-én még megyünk a részleg saját kis karácsonyi bulijára, ahova szintén hivatalosak a gyerekek.
