Múlt héten már szerdán a nagyi ment Babszemért az óvodába, mindenki nagyon boldog volt, csütörtök-pénteken nem is ment már a gyerek közösségbe. Mi is kihasználtuk a felvigyázást és elmentünk moziba, megnéztük az Expendables-t. A szinkronnal szemben volt kifogásunk: 1. Stallone hangján kívül a többi szereplőé pocsék volt (főleg Stathamé). 2. Galambnak meg összesen volt 10 mondta, abból is 5 egyben, amikor a néger pasi előre vetíti, miért is annyira daráló a fegyvere (hogy utána jól lehessen röpködő húscafatokat nézni). A film közben komoly nézeteltérés alakult ki köztem meg az ember között, hogy akkor most kinek is jobb a teste: Hugh Jackman-é, vagy Jason Statham-é. A párom szerint az utóbbi sokkal arányosabb, de szerintem meg seggdugasz, úgyhogy labdába se rúghat holmi Wolverinek mellett.
Pénteken már mi se dolgoztunk, de a hétvége nem henyéléssel telt, hanem takarítással. 2 napig rendesen toltuk az ipart. A szobákból kipakoltunk, letöröltünk, feltöröltünk mindent. Még a könyveket is. Közben az ember folyamatosan azt mondogatta, hogy ha költözünk, az új helyen nem lesznek polcok, nem visszük magunkkal a könyveinket és legyek szíves igenis áttérni az E-könyvekre, vegyem meg az olvasómat, mert lám a Kindle portörlése is csak 1 húzás és máris 27 könyv tiszta. Azért a polc átpakolással sikerült helyet felszabadítanom, idén még vehetek könyveket:)
Közben Babszem pénteken elvitte a nagyit az IKEA-ba, ott mászkáltak meg ebédeltek, nagyon jól érezték magukat. Szombaton már nem nagyon akart otthonról kimozdulni, pedig a kisszobára volt korlátozva a mozgása, mert az már elkészült, a nagyon meg dolgoztunk. Vasárnapra azonban beígértünk neki egy újabb csúszdázást. Előtte még elmentünk Budaörsre Cicáékhoz, ott bár csak be akart köszönni, azért egy szelet bejglit még megevett, s utána mentünk a Hajógyári szigetre. Babszemnek legjobban a rakpart tetszett, mert útközben végig felismerte a hidakat, hogy melyik melyik. Pedig csak a Petőfit meg a Lágymányosit szoktuk használni, de ez megint Bartos Erika műve, mert ők mindig más hídon mennek át Pestről Budára, s a rajzai igazán élethűek a hidakról. Aztán elmaradt a délutáni alvás, úgyhogy a gyerek csont nélkül aludt 9-kor és ma reggel is nagyon nehezen akart magához térni, s oviba indulni. Annyira bágyadt volt, hogy gyanakodtam, talán beteg, de nem mért lázat a hőmérő.