Tegnap, talán mert front volt, Babszem nem igazán volt a helyzet magaslatán. Délelőtt még úgy viselkedett, mint máskor, sőt a levegőztetést és a hozzákészülődést (öltözködés! sapka feltétele!) teljes nyugiban fogadta. Sőt, amikor beállított a védőnő, akkor aludt éppen az ajtóba állított babakocsiban. Meg lettünk dícsérve, hogy szépen gyarapszunk, igaz ettől még hallottunk jó pár buta tanácsot is. Például nem tetszett neki a levegőztetés, holott a múlt héten ő ajánlotta, hogy fokozatosan nekiállhatunk, meg hogy 6 hetesen már akár át is aludhatja az éjszakát a baba, ha mondjuk úgy a 4. hét körül hozzászoktatjuk, hogy éjszaka az apja kel fel hozzá és csak visszasimogatja álomba stb. Van néhány dolog most már, ami az egyik fülemen be, a másikon ki. Na de aztán a nap hátralévő részében Babszem alig aludt, csak épphogy 10-20 percekre ájult el. Aztán délutánra még egy hasfájás is befigyelt, s megnyugtatni se lehetett. Kicsit kétségbe voltam esve, hogy most mit csináljak, hogy nyugtassam meg. Aztán fürdés és vacsora után végül beájult a kissrác, ekkor már volt majdnem 11 óra. Aztán csak reggel 6 előtt ébredt fel, evett és negyed tízig még aludt. Szóval azért kipihente magát, s úgy érzem most visszakaptam a tegnapi front után a mintababámat.
Íme Babszem, amint Kabos Lászlót játszik:
