Kis dolgok

Babszem az elmúlt hónapokban nagyon belefeledkezett a dínókba, a T-Rex express nézése hatására. A múlt héten mielőtt elmentünk volna kirándulni, kapott egy zacskó műanyag dinót (valamikor már volt neki egy adag, úgy 1-2 éves kora körül, de mivel 2 évig rájuk se nézett, odaadtuk az óvodának/bölcsődének – már nem emlékszem melyiknek). Úgyhogy amikor mentünk Szarvaskőre, a 8 dinóból 6-ot vittünk. Vagyis első körben csak 5 volt Babszemnél, de már felvette a cipőjét. Felajánlottam, hogy kihozom neki, amire szüksége van.

– A Triceratopsot kérem.

– De jó, legalább olyan nevet mondtál, amit ismerek – ujjongtam és mentem be, megfogtam a játékot és vittem boldogan a gyereknek.

– De anya, ez a Stegosaurus, nem a Triceratops — méltatlankodott Babszem.

Ennyit arról, hogy mennyire tudom megjegyezni a dinóneveket.

A Szalajka völgyben jutottunk el addig, hogy Babszemnek muszáj lett volna nagydolgoznia. Végülis volt ott szép állomás épület meg WC is, 150 forintért, amit kifizettünk volna, de semmi se volt nyitva. Úgyhogy végül a természettel nem lehetett szembeszállni, s a gyerek elintézte a dolgát egy fa tövében. Apa mentette a helyzetet és kicsit eltakargatta. Aztán amikor felültünk egy óra múlva a vonatra és eldöcögtünk a tetthely mellett, a gyerek nagy vidáman mutogatott:

– … és itt hagytuk a kakimat!

 

Continue Reading