Igazából most vettem meg életem második telefonját. Mert a legelsőt rámtukmálták, aztán azt leváltottam, majd ajándékba kaptam több mint két éve az utolsót. Ami egész jól kiszolgált, főleg az elején, jó kis rádióhallgató lett belőlem a többkilóméteres Babszemsétáltatások közben. Aztán nem bizonyult gyerekállónak a készülék, többször kilazult belőle az aksija, s mivel úgyis lejárt a hűségem, vettem egy újat. Persze nekem nem kell különösen extra készülék. Úgyis minimálcsomagom van, követelmény az volt, hogy legyen strapabíró, lehessen telefonálni rajta és rádiót hallgatni, esetleg zenét (bár elég lusta vagyok ahhoz, gépről telefonra másolgassak) és most mellőzném a Slideot.
Végül az E51 mellett kötöttem ki, ami jóval többet tud, mint nekem szükségem van rá. Plusz kiderült, hogy csak itt a cégnél is van vagy 2 embernek. Kicsit próbálgattam is olyasmit, hogy könyvolvasás rajta, de azért a képernyő aprócska, viszont alávetettem magam a hangoskönyv próbának. Eddig ugyan már szereztem be pár könyvet így, de még nem hallgattam meg. Most azonban zene helyett az Asszony a tóbant fülelek ha gyalogolnom kell. Egyelőre elégedett vagyok a dologgal. Már beélesítettem a Mágia színét folytatásnak, amit meg Rudolf Péter ad elő, úgyhogy tuti jó lesz, csak kíváncsi vagyok, miként jeleníti meg a Halált. Illetve Mumpszot 🙂

Azt hiszem, a nemi jellemzők azért genetikailag kódolva vannak. Babszem ugyanis az IKEÁs építőből elsősorban a kék hordóval szokott játszani, nagy ritkán a zölddel, a pirossal és a sárgával szinte alig. Séta közben a következők szokták felkelteni annyira a figyelmét, hogy a babakocsi tálcájába kapaszkodik, felül, sőt kihajol a pontosabb tanulmányozáshoz: galambok, kutyák, kamionok, felnik, építkezési lerakatok, KRESZ táblák (különös tekintettel a lakó-pihenő övezetre), vonatok, néha gyerekek. S ezekre tényleg nem tanítottuk. Én csak annyit szoktam, hogy ha megkérdezzük mit álmodott a válaszom nyuszi helyett traktor szokott lenni. Az apja Ferrárit vagy jó nőket mond.

Balatonszerényben nem sok tévé és rádió adót lehet fogni. Például hiába hívtam fel a páromat, hogy nézze meg milyen frekvencián fogható a Klubrádió, hogy hallgathassam a BMDt, a balatoni licenszeseknek tök más a műsoruk, szóval nem volt Galamb. Viszont egy idő után az ember unja már a Helikon rádiót is, Petőfit csak telefonról hallgathattam, mert apu is azok közé tartozik, akiknek hiányzik a Kabarécsütörtök, akkor bizony néha ráfanyalodik a Danubiusra. Két nap délután hallgattam, hát nem az Ocean’s 13 ra sorsoltak jegyeket? Ráadásul elég pite kérdésekkel. Gondoltam, próbaképp küldök 1 SMSt. Nem nyertem. Másnap újra küldtem. Aztán csak az eredményhirdetésre tekertük vissza a rádiót de épp elment egy vonat és nem hallottam, ki a szerencsés. Ugyan mintha az én keresztnevemet mondták volna, de azt gondoltam, biztos valahogy másképp is jelzik, ha mehetek moziba. Úgyhogy szépen elfeledkeztem az egészről és több SMSt se küldtem.
Tegnap aztán a párom haverja mondja, hallotta a Danubiusban múlt héten bemondták a nevemet, ma este moziba megyünk, nyertünk jegyet. Persze nem mi mentünk el, hanem elpasszoltuk. Mennyire lámer vagyok már.

Tegnap gyerekorvos járt ugye nálunk, mindent rendben valónak talált, nagyjából eszembe jutottak a kérdések is, amiket fel akartam tenni, ő főleg azokkal a dolgokkal értett egyet, amit még a kórházban mondtak, s nem a védőnő. De egyébként is, hallgassak a józan eszemre. Babszem gyönyörűen produkálta magát, éppen evett megint, majd böfizett, aztán jól elvolt a vizsgálat alatt, szép fejlett váll és hátizmai vannak a fejét már nagyon bírja tartani.
Késődélutáni látogatónkat már kevésbé vígan fogadta, igaz legalább a sok nyekergés közben néha megmutatta, hogy ki bírja tárni csíknál is nagyobbra a szemét, ami sötétkék meg szürkés is, és hogy ha nagyon akar, erősen hasonlít a Némó nyomában teknősére (nem hiába hallgatott annyi Galambot, kiscsávó).
Ma meg itt jártak az unokatestvérek, Dóri és Eszti, s hiába volt a hangzavar, meg hogy az Eszti mindenáron be akart mászni az ágyába, nem igazán érdekelte, evett/böfizett/elaludt és még mindig húzza a lóbőrt (lehet, ha egy órával korábban jönnek, egészen más fiatalember várta volna őket).

Babszem végigrugdalózta a Büntető mozidélutánt, szerintem neki is tetszik Galamb hangja:) Azt hiszem, máris van bennünk valami közös

A héten megint sikerült rádióközelbe kerülni és telefonálni is, sőt élő egyenes adásban ment a blabla. Lehet, hogy kicsit (hahhha) izgatott voltam, de azt hiszem sikerült nem őőőőőőzni meg akadozni és még egy számot is küldtek nekem. Az ismétlésből kiderül, hogy pontosan milyen hangom is van, mint mondotta Galamb, aztán majd ezt fogom eposzi jelzőként használni.

Elég régen volt már ilyen napom, hogy teljesen leharcoltam magam. Délelőtt másfél órás előadás, előtte készülődés, aztán meg ügyfélszolgálat. Megszereltem a nyomtatót, meg levelezgettem a segítségasztallal is, a végén ilyen levelet kaptam:

Kedves Lobo,
Megcsinaltam, raadasul ezzel ravilagitottal egy olyan problemara ami nekunk fel sem tunt eddig. Valoszinu az atallas ota van meg egy csomo ilyen es at kell nekunk nezni oket. Szoval koszi szepen, hogy eszrevetted es szoltal.

Szóval volt jó dolog is a nap folyamán. Aztán azért a végén már nem voltam hajlandó megnézni, hogyan cserél Tikka tintát a fénymásolóban, kijelentettem, hogy Jó lenne végre valami, amihez nem értek a gyárban. Most erőt gyűjtök aztán felkerekedem és haza BKVzom. De legalább Galamb visszatért és ma este már ő osztja az észt a BMDben.

Most már negyedik hete van zenés különkiadása a Bűntető mozidélutánnak s nemrég kiderült végre, hogy Galamb nem kórházban fekszik, hanem az USA-t járja keresztül-kasul. S még pár hétig ezt teszik, mert forgatnak. Gondoltam, hogy jelentkezem helyettes műsorvezetőnek, elküldenek filmeket nézni, röviden összefoglalom azokat és közben hagyom továbbra is kibontakozni Lajost a keverőpultnál. Szerintem meg tudnám csinálni, mondjuk a hangom nem lenne annyira mély és férfias, mint Galambé:)

Tegnap este szokás szerint Galambot akartam hallgatni. De nem volt, csak zene. Ami kivételesen jól sikerült, Lajos biztos összeszedte magát, nem a sokszor ismételgetett filmjelenetek voltak összekötőként. Viszont közben a Klubrádió adott fórumát olvasgattam, ahol felröppent a hír, hogy balesetből kifolyólag kórházban van a műsorvezető. Remélem nem igaz, ha meg mégis, jobbulást. Mindenesetre azt álmodtam, hogy társműsorvezető lettem a BMD-ben, sőt, én helyettesítettem Galambot aztán, amikor elutazott szabadságra. Mert hogy olyan penge vagyok filmekből. A hét végén visszahallgattuk azt a betelefonálósdit is, amikor az első 4 kérdésre tudtam válaszolni, de volt olyan szemét, hogy mivel az ötödikre nem visszatartotta az ajándékot. Akkor erőst megfordult a fejemben, hogy mégse Galamb az álmaim pasija.

Nahát, immár van 2 közös ismerősöm is Galambbal 🙂 A wiw-en 2 dolgot szoktam megnézni ugyanis. Ezen kívül még mindig rákeresek első nagy szerelmemre, hátha… 🙂

Na jó miután nem sikerült, most már tuti, hogy nem leszek Galamb felesége. Brrrrrrrrr

Az van, hogy a BMD-ben Galamb hangja még jobb basszussal hallgatva. A kedves ugyanis kikapcsolta a rádiót és most online hallgatjuk a KlubRádiót 2.1-es hangfalrendszerrel (minőségi cucc, hangfalak és hangkártya nem került piskótába)

Nah akkor én is írok a wiwről. Mert az most menő. Főleg leszólni. De azt most nem fogom. Az előző változatba akkor kerültem be, amikor már nem volt menő wiwesnek lenni. A mostani tetszett a képek miatt. Az egyetlen amit egyszerűen képtelen vagyok felfogni és megérteni az az üzenőfal. Számomra teljesen értelmetlen mondatok vannak ott megjelenítve. Többnyire akinek az üzenet szól az nekem nem ismerősöm, úgyhogy nem értem se az elejét, se a közepét, se a végét ennek a "párbeszédnek". Egyébként meg élvezettel szoktam havi rendszerességgel rákeresni gimis évfolyamtársakra, nagy szerelmekre és ha nem találom őket, akkor megállapítom, hogy ők csírák, nem haladnak a korral, bezzeg én igencsak otthon vagyok az interneten. Na meg állandóan nézem, hogy is állok Galambbal 🙂

Néha megnézem, de még mindig nincs közös ismerősöm Galambbal a wiwen. Hogy fog így feleségül venni? Pedig ugye megírta a horoszkópom, idén férjhez megyek.

Tegnap este iskolából kifolyólag nálunk aludt Lobi. Ugyan hetente jár fel, de többnyire van egy baráti lakás ami jobban kézre esik és ott húzza meg magát, hacsak éppen nem a baráti házaspár rokonai népesítik meg. Olyankor nálunk alszik. Mint legutóbb is, elmentünk a vendéglőnkbe. S most ő ajánlotta, mert rá is mély benyomást tett. Mi már elhatároztuk, hogy törzshely lesz, révén közel van, jól főznek és összeszámoltuk már vagy 5x voltunk ott. Sőt decemberben, 23-án egyedül mentem el ebédelni, mert úgy döntöttem, hogy miután elintéztem az összes karácsonyi előkészületet (bevásárlás, takarítás, fadíszítés), igazán megérdemlek ennyit. Finom vacsi után nekiálltunk Ponyvaregényt is nézni, de egyet kellett értenünk Galambbal és vendégeivel (akik kommentáltak), hogy este nekiállni a filmnek, akármilyen jó is, felér egy altatással. Úgyhogy a táncjelenet után ágybadőltünk.

Már megint sikerült felhúznommagam a Cinematrixon. Egyet értek azzal az Empire olvasóval is, hogy már ideje lenne az újság munkatársainak kiszállni Peter Jackson seggéből, eléggé tisztára van az nyalva, de azért egy ilyet megjelentetni a King Kongról nem vicces, sőt szar. Most már tényleg, a Cinemátrix végképp nem fontos, hogy ott legyen az eddig tanulmányozott, olvasott, hallgatott filmes kedvencek (Aeonflux, Filmbuzi, Origo, Empire, IMDB és Galamb stb.) között.

Ha egyszer időben hazaérek, hogy hallgassam, Galamb éppen nyaral és felvételről megy a Bűntető Mozidélután. De legalább lehet jópofa bejátszásokat hallani. Most éppen Biri nénéről állapítják meg, hogy "nem Talján, bemehet".

Tegnap este a kedvesnek kifejtettem, hogy szerintem nekem Galambhoz kéne férjhez mennem. A pasas magasnak tűnik, kellemes hangja van, jó humora, többnyire egyetértek a véleményével és ami a legfontosabb állandóan bejárása van minden filmre. Gondolom ingyen, sajtóvetítésekre. Persze, megint Bűntető mozidélutánt hallgattam.