Május 3. szerda

Az egész úgy kezdődött, hogy jó nagyokat vitatkoztunk a Mission Impossible 3-on. Szerintem korrekt akciófilm volt, bár Tom Cruise még mindig szar színész és lassan Rékasi Károly hangja is idegesíteni kezd alapból, ennek ellenére jól szórakoztam, ráadásul még ingyen kólát és pattogatott kukoricát is kaptunk. A párom pedig látványosan végigunatkozta az egészet, minden jelenetben talált hibát és nagy kakinak értékelte az egész filmet. Ezen még másnap, pakolás közben is fel tudott húzni, mert nem értettem miért kell egy szórakoztató akciófilmben a kákán is csomót keresni. Én jól éreztem magam, nem hiszem, hogy még 1x megnézném valaha is, de ennél több szót nem is kell rá vesztegetni.
Mivel nem sikerült lepasszolni Cicáéknak, végül a szomszédba hagytam a kulcsot az Évánál, mielőtt elhúztunk a reptérre, bedobtam a postaládájába, mert pont 3-án estére ígérték a rovarirtást, legalább oda is be tudta a pálcikás embereket engedni. Jó korán kiértünk hát a reptérre (busszal mentünk mert rájöttünk, hogy 1 átszállással megoldható a dolog, ráadásul szinte a házunk előtt áll meg oda-vissza a BKV), s a Ferihegy 1-en olyan sok mindent nem lehet csinálni, viszont így tuti az A beszállási csoportba kerültünk az EasyJetnél, hát volt jó helyünk. Ablaknál a párom ült, akinek ez volt az első repülőútja, én meg éppen olyan állapotban voltam, hogy ha sokáig néztem ki a kis ablakon, szédülni kezdtem. Szóval nem volt közelharc emiatt.
Gatwicken leszállva egész hamar megtaláltuk a vasutat, ráadásul pont 5 perccel a Brightonba tartó szerelvény előtt vettünk jegyet, hát arra se kellett várni. A vonaton jó magyar szokás szerint megettük a szendvicseinket, ezzel mintegy letudva a vacsorát is. Nyolc után értünk Brigthonba, ahol kb 15 perces gyaloglás után megtaláltuk a szállásunkat. Ahogy a nagy könyvben meg volt írva. Egy lakóház 8 szobája van átalakítva BandB-vé, mindegyikbe állítottak be mosdót és zuhanyzót, WC azonban csak közös volt. Mi a másodikon a 6-os szobát kaptuk (szerintem pont az van a képen), innen 1-et kellett felfele menni ha szükségünk volt.
Még aznap este tettünk egy sétát a tengerparton, majd elmentünk bevásárolni a közeli Somerfieldbe, hogy másnapra is legyen szendvicsalapanyag. Mint kis pénzű túristák kiatláltuk, hogy reggelit kapunk a szállásainkon, ebédre viszünk magunkkal szendvicseket, italt, gyümölcsöt, vacsorát pedig eszünk valami olcsóbb vagy gyors étteremben. S ehhez tartottuk is magunkat.

Continue Reading

24 ora

A legizgalmasabb a repülésben, amikor az ember már leszáll és dobogó szívvel várja a kerengot (ok az o: meg u" betuknek fejbol nem tudom az ASCI kodjat, ugyhogy hagyom a tobbit is es nem ekezetezek, mert a masik lehetoseg meg a ciril betu), aztan amikor mar 3x nezi vegig a viragos taska elvonul a szeme elott rajon, hogy az o csomagja valahol eltunt a Budapest-Praga-Riga vonalon. Ekkor jon a ketsegbeeses, boges Lost es Found, ahol meg semmit nem tudnak a csomagrol. Este tehat az alapveto dolgok, ugy is mint bugyi zokni harisnya fogkefe fogkrem vasarlasa. Hogy feldobodjak, Be happy aromaterapias tusfurdot vettem es egy orat alltam a forro zuhany alatt. Ma reggel mar azt mondtak, uton van a csomag es ugyanazzal a jarattal jon, amivel en tegnap. Azert ezt a 24 orat nem kivannam senkinek. Visszafele jon velem a borond kezipoggyaszkent.

Continue Reading