A lelkiismeretfurdalás, mint tudjuk az anyaság velejárója. Még terhesen kezdődik, amikor tényleg te vagy felelős a benned növekvő életért. Na jó, persze vannak külső, meg genetikai tényezők is, de ennek ellenére teljesen magadra veszel bármit, ami történik a veled szimbiózisban létező poronttyal. Összeolvasol mindent, vannak elvárásaid, na meg persze ott vannak a társadalmiak is : amit a környezetedtől hallasz, fórumokból leszűrsz, családtagok mesélnek. Aztán megszületik egy kis ember, akit neked kell gondozni, tanítani, óvni, védeni és folyamatosan kétségeid vannak. Mert a tied valamiért más mint a többi, nem úgy viselkedik, ahogy azt ígérték, amint kéne, ahogy elvártad. Ki ennek az oka? Természetesen rögtön magadban keresed a hibát, hogy valamit rosszul csináltál, kihagytál, elfelejtetted, nem figyeltél oda… a variációk végtelenek.Közben meg nagyon igyekszel, hogy ne stresszelj mindezen, mert hideg fejjel, amikor minden a legnagyobb rendben van tudod jól, hogy ezzel csak magad meg a csemete alatt vágod a fát. De hát még úgy is, hogy aránylag egészséges személyiség vagyok és nem fordul rosszra a lelkizésem, a depi is csak ritka vendég nálam, minden kis dolog esetében ami Babszemmel kapcsolatos 1000x játszódnak le bennem ezek a pro és kontra dolgok és kötök ki ott, hogy tuti valamit elcsesztem. Nem a gyerek a hibás, hanem én.
Ez a hosszú bevezetés meg csak azért van, mert ma reggel megint sírva váltunk el a bölcsiben. Pontosabban Babszem sírt, hisz az elmúlt napokat otthon töltötte a nagymamával, arany élete volt. Ő azonban tegnap hazautazott De ma nagy nap van, dupla mikulás. Mert jön Télapó a bölcsibe is és a gyárunkat is felkeresi, tehát hozom
majd be, hogy találkozzon vele itt is, na meg a kollegák
körbeajnározhassák. Azért is tartottam eddig otthon a gyereket, hogy péntekre biztos jól legyen, bár még mindig nem százas szegény. Nem akartam, hgoy megint lemaradjon egy közösségi élményről, de az meg nekem is meglepetés volt, hogy reggel nem az ő gondozónője fogadott minket, így nem tudtam beszélgetni vele a helyzetről. Úgy érzem, hogy rosszul döntöttem, már megint. Inkább kellett volna otthon maradni vele, csak délutánra behozni, de közben meg elvállaltam a délelőtti ügyeletet… De tudom, a gyereknek kéne lenni az elsőnek, szóval ez nem kifogás…
Soroljam még?
Milyen kis dolgok képesek hatalmas lelkifismeretfurdalásokat kiváltani…