Mikulásról és egyebekről

Pénteken délelőtt a bölcsődébe is megjött a télapó. Volt versmondás, éneklés, kaptak ajándékokat is a gyerekek. Babszem néha, ha jó kedvében volt, elmondta a Télapó itt van-t, de énekelni már nem annyira akart (tiszta apja, höhö). Mivel én aznap vendégelőadó voltam, a fiúk kettesben jöttek be a gyári Mikulás ünnepségre. Reggel elmagyaráztam a páromnak, hogy melyik ruhába kéne átöltöztetni délután Babszemet, hogy csinos legyen, persze ő megint csak a szemét forgatta, de azért mégis inkább a farmerben hozta be és nem a játszónadrágjában.

A gyári Mikulásért sorba kellett állni, de igazán nem ijedt meg tőle Babszem, sőt elmondta, hogy a bölcsiben a Réka megijedt és sírt, aztán nem is kapott ajándékot. Utána pedig Alma koncert volt, ami a program szerint fél órás lett volna, de a becsületükre legyen mondva, 1 órát játszottak a gyerekek nagy örömére. Sajnos Babszem addigra már annyira fáradt volt (Télapó! Apa ment érte a bölcsibe! Buszozás! Anya munkahelye! Újabb Mikulás! Koncert! Ugrálás!), hogy háromnegyedénél eljöttünk és hazamentünk.

Szombaton persze korán kelt a gyermek, viszont délután akkorát aludt, hogy már sötétben kellett elindulni sétálni, mert azt megígértük. A rövid sétából aztán villamosozás lett. Egy megálló helyett elmentünk az Őrsig, ahol Babszem be akart menni az Árkádba. Mivel már 7 után voltunk, nagyon kevés vásárló csellengett az üzletekbe, s a gyerek kiélvezte a Hervist. Biciglizett, előbb gyerekkel, majd a szobabicikliket nyomogatta, meg labdázott. Meg is állapítottuk, hogy jobban élvezi a sportáruházat, mint a Játékboltot.

Ma délután én ugyan dolgoztam, de reggelre kiderült: járt nálunk is a Mikulás, csizmában hagyott pár apróságot, meg egy kék mozdonyt, ami magától megy a fa síneken. Úgyhogy meg is volt a délelőtti program: Babszem vonatjai körbe-körbe jártak az újra felépített pályán. Délutánra már elemet kellett cserélni a mozdonyban, mert nem bírt felmenni a lejtőkön. Este pedig megint beájulás volt, csak 3x kellett elolvasni neki a Télapó hozta új könyvét, aztán már húzta is a lóbőrt.

Közben kitaláltuk, hogy mit kap tőlünk Babszem ajándékba: Gordont a Legojához, mivel ő a kedvenc mozdonya. Csakhogy a Lego már kivonta forgalomból a mozdonyt. Úgyhogy irány az e-bay. Életemben először licitáltam és utolsó pillanatban megnyertem egy német csókától a mozdonyt. Most meg azon izgulok, hogy nem találom, hova kell neki utalni a pénzt…

A nagyszülők pedig, miután kiderült, hogy a Roary a versenyautóhoz nem lehet Sissyt semmilyen formában kapni (onnan meg ez a kis rózsaszín francia autó a gyerek kedvence), kitalálták, hogy hímeztetnek egy pólóra a kis kocsiból. Ehhez pedig az ember csinált egy rajzot:

 

Continue Reading

Kiegészítések

Nah tegnap este bizonytalan voltam abban, hogy vajh december 24-re is kell-e ajándék az adventi naptárba. Tegnap nem csináltam, gondoltam majd ha kell hozzáadok. Ma utána néztem, 24. is játszik. Szóval még egy zacsi kell fel a fogasra.

Az index képregény fesztiválos beszámolójának kommentjeiben meg azon vitatkoznak, hogy miért lett Kázmér és Huba az eredeti Calvin and Hobbes-ból. Teljesen meddő vita. Még jó hogy az lett, különben lehetne Babszem neve János. Mert ugye az eredeti képregényhősöknek Bill Watterson John Calvin és Thomas Hobbes nyomán adta a nevet és a magyar fordító és szerintünk határozottan jó munkát végzett.

Continue Reading

Adventi naptár

A kézügyességem csapnivaló, de ez életem elég korai szakaszában kiderült, elvégre akinek általános iskola 2. osztályában 4-t adnak rajzból és technikából, az amúgy színjeles bizonyítványa mellé, az azt jelenti, hogy rendesek voltak a tanárok. Amúgy a 4 színvonalat tartottam, kivéve amikor elméletet meg művészettörténetet tanultunk, akkor be-becsúszott néha a jeles is. Ez persze nem tántorított el soha attól, hogy hobby boltokban vásároljak, tervezgessek aztán egy gyenge próbálkozás után bármi kézügyességi dolgot feladjak. Pont ezért veszem meg minden Advent előtt a Praktikákat is. Rengeteg jó ötlet van benne, amit akár én is megcisnálhatnék. S rendszerint úgy is tervezek, csak aztán nem lesz az egészből semmi.

Amióta Babszem megszületett, de legalábbis 1 éves kora óta tervezem, hogy készítek neki adventi naptárat, saját kis ajándékokkal. Tavaly már be is vásároltam egy csomó apró Ikeás játékot, aztán valahogy elmaradt. Idén azonban úgy készültem, hogy legyőzöm magamat: a fiamnak lesz valami házilag összeállított adventi naptára. A belevalókat szinte egész évben gyűjtögettem, akaratlanul is, ugyanis mindig maradt nálam pár könyv, meg Kinder tojás amiket nem kapott meg Babszem. Na meg a tavalyi ujjbábok az Ikeából még megvoltak. Most már csak valami jó kis naptár kellett volna. Eleinte azt terveztem, magam csinálom. Aztán ahogy futottunk ki az időből kezdtem szemezgetni a készen kaphatókkal. Például a Tchiboban látott zsebes fenyővel, amit majd minden női lapban hirdettek. De a legszínpatikusabb mégis a gyerekszoba adventi összeállítása volt. Itt az olyan amatőr is talál magának megvalósítható ötletet, mint amilyen én vagyok. Amiket az utolsó pillanatban is el lehet készíteni anélkül, hogy a Kreatív Hobby teljes készlete otthon lenne az ember szekrényében.

S ma még elmentem vettem csomagolópapírt, fogast, függönycsipeszt és számokat és elkészült életem első Adventi naptára:

 

 

 

Continue Reading