Mary DiNunzio

Mary DiNunzio, a regényben, amit most olvasok, ügyvéd. Igazi katolikus olasz neveltetést kapott. De még csak segíteni szokott a nagy főnöknek, vagy mint a legutóbb egy külsős megbízónak. Még csak bojtár, vagy ki tudja, hogy is működik ez rendszerint amerikában, mindenesetre a cégüknél ő végzi a csicska munkát. De azt egész jól és persze mindig vonakodva.
Jegyzetelés közben rendszerint írkál olyanokat a legal padjára (az a sárga, vonalas jegyzetfüzet, amit én is imádtam az USAban, és még a jövőben játszódó amcsi regények szerint – sajnos nem emlékszem, melyikben – se tudnak tőle megszabadulni az ügyvédek), hogy miért is nem lépett be apácának, vajon a kötés az nem lenne e kielégítőbb foglalkozás. “Daydreaming about other jobs had become her full-time job. Somebody had to do it.” Tisztára tudok vele szimpatizálni néha. Ugyanakkor a szíve mélyén szereti amit csinál, és kitűnő benne. A végén segít kikaparni a gesztenyét.

Hasonlók