Evaluation

Ma a személyzetis osztály, a Human resource office (hogy legyünk pontosak) megírta az éves levelét arról, hogy augusztus 26ig mindenki értékelje magát, meg a főnöke is őt, illetve beosztott a fonökét, beszéljék meg, hogy mi a nagy harci helyzet, ki hogy van megelégedve azzal amit csinál. Merthogy ez fog beszámítani a fizetésemelésbe, az esetleges áthelyezésekbe stb. Asszem 4. alkalommal történik a dolog, amióta a jelenlegi csajszi a nagyhatalmú személyzetis. Az első két alkalommal okés volt.
Boss nénivel beszélgettünk, satöbbi. Második alkalommal előre megbeszéltük, hogy az előző évi értékelést fogjuk feltupírozni.
Ez is megtörtént.
Tavaly pedig, tavaly megtörtént a katasztrófa.
Kezdődött azzal, hogy boss néni kijelentette, a két helyettese fogja értékelni az emberkéket. Köcsög kolleganő és SZS. Elvileg engem ez utóbbi értékelt. Aztán volt az elbeszélgetés a boss irodájában, ahogy kell, mindenki be volt osztva, mindenkire jutott kb fél óra, húsz perc. Ott voltunk négyen. Én (szamár elől), a boss meg Köcsög és SZS. Csak boss beszélt. Lehordott a sárga földig. Nem engedte hogy megszólaljak. Maga előtt tartotta SZS értékelését, a saját jegyzeteit és kijelentette, hogy csökkent a teljesítményem, nincs megelégedve velem, mert stb. Nagy részben nem volt igaza. Abban igen, hogy ahhoz képest, hogy az első három évben milyen nagy eredményeket értem el, hogy fejlődtem, most nagyon nem akaródzott a dolog. Mégpedig azért, mert idekerült MK aztán meg Köcsög. Utóbbit fél év után magasabb pozícióba helyezték mint én voltam, holott fele annyit se dolgozott, dolgozik mint én. Azt láttam, hogy se MK se Köcsög nem erőlteti meg magát, és mégis, őket értékelik, pedig én kiteszem a szívem, lelkem, mert szeretem a hivatásom, a munkahelyem és mégse kapok dícsértet. Rendben vannak az én fennhatóságom alá tartozó dolgok, nincs velük gond, megy minden mint a karikacsapás, mert MEGSZAKADOK. Vagyis inkább megszakadtam. Erősen lankadtam a példákat látva. Minden megy még mindig, de nem túlórázom feleslegesen, nem jövök be extrán, nem csinálok meg más helyett semmit. Mert nincs értelme. Persze, tudom, kapitalizmus… de akkor is, és hol marad az emberség?
Mindenesetre a tavalyi értékelés után persze bőgtem. Hát még amikor megkaptam, hogy nemhogy a minimum fizetésemelést az 5%t nem kaptam meg, hanem kevesebbet … akkor aztán nagyon elkeseredtem.
És a tanulmányi szerződésem még két évig ideköt.
Nem tudom, mi lesz most. Elvileg augusztus 26ig le kell adni az értékelést, a főnök-beosztott megbeszélésnek is meg kell lenni. Na mármost én a héten vagyok, aztán 3 hét, Augusztus 26ig szabi. SZS pedig ezen a héten nincs (valószínuleg megint ő értékelne)
Párom szerint nem kell annyira a szívemre venni a dolgot, de ha egyszer másképp nem megy? Hogy iktassam azt ki az érzelmeimbol, hogy nem becsülnek meg?
Épp most, amikor ma közölte az egyetlen feltétlen rajongóm, a félállású nyugdíjas kollega, hogy valaki a hátam megett ássa a gödröt a főnöknél, merhogy ma ezt vette ki a boss néni szavából.
És nem igazán mehetek el. Mert közalkalmazott lehetnék csak… Abból pedig nem lehet albérletet fenntartani Pesten. Másodállásra pedig nem nagyon van időm.

Hasonlók