Miért is blogolok

Tegnap vacsorázni voltunk a sógornőjelöltnél. Mert Kedvesnek fel kellett fúrnia a polcot, amit sógora a 40. szülinapjára kapott. Vacsi finom volt, klassz francia reklámokat láttunk a neten a Renault 4rol valahonnan a 60as évekbol. Elolvastam a Hócipőt is, mert a legújabb szám nem érkezett meg hozzánk. Szociológiára felvett sógornőjelöltnek (legyen mondjuk Cica, anyukája úgyis így hívja) mondtam, hogy olvasson blogot, főleg Suematrát, mer még az is lehet hogy csoporttársak lesznek. Kedves persze helyből közölte, hogy én is írok, de bár már beleolvasott, nem emlékezett a címemre.
Meséltem, hogy igazából részben mert 12 éves koromtól írtam rendesen naplót, és kb 4 éve hagytam abba, már hiányzott, meg elsosorban azért is estem neki a klaviatúrának, mert otthon már nem volt kedvem leírni a sok szenvedésemet, ami úgyis frissiben fáj igazán. És hát itt benn gyakran teli lesz a téli lábbelim.
Tegnap is, mint megtudtam, megin gond volt körülöttem. V. két napja szabin van és megegyeztünk anno Boss nénivel, hogy ha kitakarítja V. a saját részét a raktárban, akkor majd én a maradékot elajándékozom. V. elhúzott és persze nem szólt, hogy elkészült a munkával, Főnyanya pedig megtalálta a nekem címkézett kupacot és dühöngött. De még MKékat is lekapta a 10körmükről, mert V. gyönyörű feliratot gyártott a nekik szóló dobozokra, csak éppen NEM SZÓLT, hogy ott van és boss előbb beléjük botlott.
De hát istenem, nem tehetünk semmit, Boss 3 nap alatt V. kezét fogva elvégzett vele kettesben egy 1 személyes munkát, azaz dobozok kipakolását és tartalmuk leltárba vételét, s minderről egy doksi készítését. Nekünk nem kell segítség, hogy megcsináljuk szó nélkül rendesen a feladatunkat, mégis mindig mi szívunk.
Cica nagy szociológiai érzékkel mondta is, hogy ha már kiírom magamból úgyis kevésbé fáj, átlátom, esetleg megnyugszom, hogy nem is kell annyira a szívemre venni, stb.
És tényleg
Azért teljes csőd van, egész héten nem volt Kázmér a Metróban.

Hasonlók

VIP