Tegnapi nagy hír, hogy nagybátyámtól elköltözött az élettársa. Hét éve vannak együtt, kislányuk múlt héten kezdte az iskolát. Szemétség, hogy pont most, amikor fontos lenne, hogy a gyereknek valami normális háttere legyen, mert hiába okos ha egyszer arra megy haza, hogy amíg az apja külföldön van az anyja összecsomagol és albérletbe költözik vele aztán megSMSezi hogy elmentem, kulcs a lábtörlő alatt…
És mindezt azok után, hogy alig három hete még külföldön nyaralt együtt az egész család, aztán bevásároltak a gyereknek új bútorokat, iskolaszereket stb. és mivel mindig is a férfi volt a családfenntartó, ráadásul nagyszüleim után rendes örökséget is kapott, természetesen ő állta az egészet.
Igazából tudom, hogy nagyfiú meg minden, de a lányát imádja, és most hazajön és üres a lakás és még sose jött úgy haza, hogy valaki ne várta volna… de megszakad a szívem és ha nagyon tragikusan fogja fel a dolgokat, akkor féltem, hogy mi történhet vele.
Anyu pedig azt mondta, teljesen rá nem jellemző módon, hogy “Számító kurva” és magától, mert anyai ösztönök az öccsével kapcsolatban stb… De biztos, hogy első kérésre ha szükség lesz rá, ugrani fog és segít.