Egy fiúról

Megnéztük az Egy fiúrólt. Nem csalódtam benne. Sőt, a párom (javasoltam neki a Rufus nevet is, ala Dogma Igazából hosszú Rufus, de most hideg van :D) akinek alapból kifogásai vannak Hugh Grant ellen kénytelen volt elismerni, hogy nagyot alakított. Jobbat talán nem is lehetett volna találni erre a szerepre. Persze majdnem biztos vagyok, hogyha a Pop csajokat is az angolok csinálták volna meg, abban is ő szerepelt volna. Igaz, akkor Jack Blacket ki kellett volna hagynunk (na és az a Cusack fiút is mindig élmény nézegetni), de ott is megállta volna a helyét, bár akkor a szokásos riadt angol nyuszi külsejét kellett volna csak hoznia. Itt azonban végre más volt. Meg a kisrác is igazi angol tinédzser volt. Ráadásul szerencsére feliratos volt és még az is kiderült, hogy HG nem is olyan rossz énekes.
Azt hiszem, be kell gyűjtenem a Nick Hornby életművet, mert jól esne újraolvasgatni őket, és majdnem tuti, ha beállítok a könyvtárba, akkor most egy darab sincs bent belőle. Ilyenkor mindig büszke vagyok magamra, hogy a divatnál jóval korábban olvastam a regényeit. Még Bridget Jonesba is akkor futottam bele, amikor nem mindenki azt olvasott a metrón. Volt egy idő, amikor tuti láttam vagy 1 Harry Pottert, vagy 1 BJt a napi 2x-i metrózásom alkalmával.
Jelenlegi nonfiction periódusomban most éppen Rosalind Miles: Az idő leányai : a nők világtörténelme c. kötetet olvasom. És néha elmesélek belőle dolgokat a páromnak, aki hevesen tiltakozik. Nem vagyok én feminista, az biztos, viszont végre érdekelt volna már egy ilyen könyv és akkor most már legalább tudom, hogy mik azok a pontok a történelemben, amelyeket a feministák támadnak, és hogy mi az ami felháborítja őket. Ma reggel éppen a genitális csonkításoknál tartottam és le kellett tennem a kötetet, kicsit élénken tudtam elképzelni amit a fiatal lányokkal tettek. brrrrr.

Hasonlók