Nekiálltam életem elso Brett Easton Ellis könyvének. Az Americai Psychóról látatlanban tettem le, mondván tuti nem az én gyomromnak való. A hétvégén belenéztem a filmbe is volt az HBOn, és tudom, olvastam azt is, hogy kegyetlenségben elbújhat az eredeti mellett, azért nem győzött meg, hogy el kell olvasni. Mindenesetre a Glamoramára vadászva találtam rá a Vonzás szabályaira, s mivel hipp hopp itt lesz a film is, gondoltam megint megelőzöm magam és elolvasom.
Úgyis most fejeztem be egy kedves kis limonádét, aminek a sztorija jó volt, de az írócsaj stílusa nem igazán. Pedig elvileg maga is újságíró, sőt ugyanabban a témában amelyről írt. Az egyetlen amit bírtam, hogy végre azért igazi brit szófordulatokkal találkoztam.
Tornán is van két Right Said Fried szám (rajtuk még énekelve is érzodik hogy angolok), és eszembe jutott, hogy az amerikaiak nem mondják azt hogy “mate” pedig milyan jópofa 😀
