Ha én híres ember lennék, megírtam volna egy csomó könyvet, amit rengetegen szeretnek és lenne egy rajongó táborom, akik elkezdenének önszántukból Hómpédzset csinálni nekem, irogatni hozzám, csupán azt elvárva, hogy nézzek be a fan page-re, esetleg válaszoljak 1-2 kérésre, hát megtenném.
Megengedhetem magamnak, hogy válogassak megyek e író olvasó találkozóra, elvonuljak a világtól ha akarom, de évente 1-2 regényt kiadjak, hát megteszem.
Igazából semmibe se kerül és hát mégiscsak ezek az emberek, akik megveszik a könyveimet azok, akik megélhetésemet biztosítják. Miért ne.
Ismerek olyan írót, aki ezt megteszi, pedig elvileg minden 4. percben valaki megveszi az egyik könyvét, s bizony minden reggel fordít rá gondot, hogy a Fanok előzőnap feltett őrült kérdéseire válaszoljon. Nekem is válaszolt!
Na és ha van néhány nyilvános fórum, ahol bizony nem csak a rajongók szólnak az írásaimról, akkor ugyan már, szólásszabadság van. Nem tetszhet mindig mindenkinek amit, ahogy írok.
Persze ne felejtsük el, hogy Magyarországon vagyunk. Itt nem így mennek a dolgok.
Itt belerúgunk idős költőkbe, Nobel díjas írókba, és az egy termékeny, és sikeres íróból élő Kiadó fenyegethet perrel valakit, mert az általa indított topikban (amit az illető 1.5 éve már nem gondoz, mint topikgazda, mert éli az IRLt) meg mertek kockáztatni kritikus mmegjegyzéseket az írónőre, stílusára.
A legviccesebb az egészben persze az, hogy írónőnk pontosan az ilyen magatartás mellőzésére tanított könyveiben.
Ez most tényleg az a kategória, hogy a művész elvonul elefántcsonttornyába, mindent megengedhet magának és a pórnéptől elzárkózzon. Komolyan, ezért csalódok sorra a regényeiben. Lehet hogy most már tényleg feladom?