Általános suliban, az egyik osztálytársnőm bátyja, aki akkor már nagy gimnazista volt és színészi rendezői ambíciókat is dédelgetett, összeállított nekünk a házi ki mit tudra egy svéd és egyéb versekből álló előadást, ami a tinik problémáiról szólt (szerelem, szülők, iskola). Az összekötő részt LGT és KFT zenék szolgáltatták. A suliban mi nyertük, de a város még nem volt elég érett a dologra, ott csak valami különdíjat kaptunk. Én ezt a verset mondtam :

Ingrid Sjöstrand
MEG NE PRÓBÁLD!

Meg ne próbáld!
mondja apa,
és nagyon szigorúan néz rám.
És egész testem reszket,
és már úgy érzem, gyáva vagyok,
ha meg nem próbálom.

A rendezőnk később német tanár lett, aztán meg asszem vállalkozó.