Szakmai elöre

Múlt héten előállt a boss néni azzal az ötlettel, hogy egyik szakfolyóiratunk megkereste, hogy munkatársai közül nem lenne e aki vállaja, hogy mindenféle könyv, vagy cikk ismertetéseket, fordításokat írogatna a sajtóorgánumba. Főnéni úgy gondolta, emelné intézményünk hírét nevét, ha kedves kollegák közül lennének, akik rednszeresen foglalkoznának ilyesmivel.
Hej, gondoltam ez aztán a nekem való, elvégre ha valaha mégis eszembe jutna, hogy phdzzek, akkor lenne mindenféle publikációs gyakorlatom mán most. Ráadásul minimális juttatás is várható, s minden fillér számít. Szóval jelentkeztem. Tegnap délután beszélte le a dolgot főnéni a szerkesztőséggel, s persze lábon kell majd elmenni az első környi fordítandóért.
Ma reggel már egy halom emil fogadott a kollegáktól, melynek fő témája volt az a hatalmas szenvedés, hogy ki legyen, aki elmegy az anyagért.
Így tudtam meg, legalább kik azok a kollegák, akiket még érdekel ez a mellékes szakmai tevékenység. Megírtam, hogy csigavér csajok, majd én elmegyek holnap. Legalább ha holnap elmegyek érte, útközben átnézhetem, és lenyúlom az értelmesebbjét. Ennyit megérdemlek a fáradozásomért, döntöttem így. 😀

Hasonlók