Honfoglalás

Néha már elfogott a kétség, hogy bizony öregszem erőst és nem emlékszem dolgokra. Na meg, hogy biztos agytumorom van.
A kedves szerint ez tipikusan női dolog, hogy a legkisebb megingásra is, mármint egészségügyileg, rögtön a legmerészebb betegség, elsősorban rák jut az ember eszébe. Pedig hypochonder nem vagyok, nem szoktam tapasztalni magamon újabb betegségek tüneteit, amikor hallok róluk (ld, három ember egy csónakban).
Mindenesetre a Honfoglaló legalább abban megnyugtat, hogy az általános műveltségem még mindig megvan és sikerélményem is lehet vele.
Gimiben első évben, alig pár hét után az ofőnk csináltatott egy kérdőívet mindenkivel, arra volt kíváncsi, hogy mennyire sikerült már megismernünk egymást. Arra a kérdésre, hogy “Kire bíznátok egy kulturális vetélkedő megrendezését” egy ember kivételével mindenki az én nevemet írta fel (khmm még én is :D). Ez nagyon jól esett. Úgy látszik, azért van ami maradandó.
Ez volt a hogyan növeljük önbizalmunkat mai adása.

Hasonlók