Nos igen, tegnap megnéztem, a várva várt filmet. Ami a körítést illeti, Kossuth kisebb termében a légkondi nem bírta a 170 vagy hány percet, a végére szerintem aki nemült a légkavaró közelében (szerencsére mi igen), az halálra izzadhatta magát, és nem tudom, levegőt mondjuk kapott-e. A film előtt egy nagyon jó Mini reklám volt (lehet, hogy már tévében ezer éve játszák ezt a sárga sportkocsisat, de nekem mindenesetre új volt és szörnyen tetszett.):D
Maga a film… a történet elbukott.
A szereplők, a színészek kiválóak voltak, persze élen Daniel Day-Lewis-zal (amikor elbőgi magat a nyuszin… hát az felér jó pár Oscarral) és Jim Broadbenttel. Leonardo se volt rossz, szerencsétlen Henry Tomas meg az E.T. óta a szegény halott testvér/haver szerepére van kárhoztatva. Azt hittem, Mr. Cellophane is kiszáll a képből az elején, de szerencsére nem. A képek is jók voltak, a környezet élethű. Scorsese (igen, észrevettem őt is, amolyan Hitchcocki cameoban) imádja New Yorkot.
De mint említettem az egész a forgatókönyvön bukott el. Úgy tűnt, mintha a szerzők nem bírták volna eldönteni, hogy most történelmi filmet, vagy kicsinyes bosszútörténetet írjanak. Ez az egyenetlenség teljesen rányomja a bélyeget az egészre, felemás lett az egész. Egyes részek kiválóak, mások feleslegesek és hát valljuk be olykor unalmasak is.
