Tegnap megnéztük a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alattot. Egész korrekt vígjáték volt, persze akadt néhány idegesítő dolog benne (minden csaj laposmellű és überkozmó volt), s nem kellett volna szinkronizálni, vagy legalábbis hagyni lehetőséget szinkronizálatlanra is. Megfigyeltem, hogy mostanában csak a legritkább esetben végződnek házassággal még az amcsi vígjátékok is. Nincs hófehér habos babos ruha, hacsak nem tényleg e körül forog amúgy is az egész történet.
Míg a kedves azt álmodta, hogy ma meg fog bukni a vizsgáján, addig én valami Mátrixosat. Felváltva voltam Trinity és Neo benne, hol mindenféle csodás dolog esett meg velem (amilyen a filmekben, trailerekben a trükkmestereknek köszönhetőek), hol meg azon agonizáltam, hogy nem igazán a legnagyobb életbiztosítás az Egyetlen egyetlenének lenni, s közben terhes is voltam (ld. Carrie-Ann Moss domborodó pocakja)
