Dörgés, villámlás, rohanok fel az emeleti kis kilépőre, ahova Mentorom már egyedül jár cigizgetni és én szoktam kiteregetni a cuccaimat, hogy beszedjem őket, mielőtt bármi bajuk történne, és eláznának. A hétvégén úgyis kintmaradtak a szönyegek a hirtelen zuhéban, hétfőn is rohantam haza a bevásárlásból, hogy be tudjam szedni a szárítót mielőtt leszakadna az ég. Szerencsére a vasárnapi zuhé felénk rövid volt, a szőnyegeknek meg se kottyant, hétfőn is nagyobb volt a készülődés mint maga az aktus (izé az eső), és most is a nagy csinnadratta után alig esett valami. De a türülközőm meg a pólóm már úgyis megszáradt. Apuval beszéltem telefonon, szintén ma érkezett fel Pestre, immár egy unokára két nagyszülő jut, tegnap locsolt a hegyen, de ma már esik otthon az eső. (Huhh közben nagyon nekiállt a zuhé… itt is) Ma este felugranak a szüleim hozzánk, biztos névnapozunk. Talán ajándékot is kapok…
