Nagyon tanulságos volt Balatonról tegnap délután a visszaút. Az, hogy az ICnek a légkondija nem bírja el, ha teli van a kocsi, az egy dolog, már megszokta az ember, ezért volt aztán nagyonjó hogy szombaton hajnalban utaztunk, tegnap viszont a délután kicsit kínhalál volt. Míg a párom aludt én meg próbáltam olvasni, alaposabban megfigyelhettem, hogyan NEM szabad gyereket nevelni. Két kislány volt a kocsiban, legalábbis a mi környékünkön, akiket és hozzátartozóikat tanulmányozhattam. Volt a kis két és fél éves szöszke nagyszájú, akinél nagyobb volt a hátizsákja és akit a négyéves bátyja búcsúztatott, meg az apukájával utazott. Valamint a három és fél éves fürtöske, akit anyuka nagymama duó kísért. Nagyszájú mindenkivel elbeszélgetett, aztán megtalálta Fürtöskét, aki akkor éppen aludt (aminek különösen örültem, mert felszállás után máris hatalmas hisztit rendezett és szomjan akart halni), ezért csak az anyukával beszélgetett. Később a másik kislány is felébredt, s bár eleinte még minden rendben volt, talán mert az alvástól még kába volt, később nagyon is kibújt belőle a hisztis picsa (nem lehet elég korán kezdeni :D), nem hallgatott egyetlen szóra se és anyjának, nagyanyjának abszolút nulla hatása volt rá, valószínűleg azért mert a fenyegetéseiket soha nem váltották be. Fürtöskéről minden lepergett és mindent azonnal akart, toporzékolt éppen csak földhöz nem csapkodta magát. Nagyszájú meg, akin látszott, hogy testvére van, képes volt a legjobb pillanatokban előállni olyan ötlettel, rágóval és keksszel, ami lecsillapította a másik kislányt, pedig volt 1 év közöttük. Mondtam a kedvesnek, hogy listát kell írni arról, hogyan NEM akarjuk majd Kázmért nevelni, és még ez se fog minket megmenteni attól, hogy sorra el ne kövessük azokat a hibákat amiket itt, ott vagy amott láttunk, mert az adott pillanatban úgyis a legkönnyebb megoldást fogjuk választani és mondjuk odaadjuk a rágót a gyereknek, csak fogja már be:D
