Úgy látom, hogy blogger körökben most éppen nagy felfordulást kelt egy bloggerolvasó kritikus. Bárónő a 7kerből. Elindult ugye a Statcenter listája alapján és olvas, meg kritizál. Merész, mert megkérdőjelez olyanokat, akiket nem illik. Csak olvasni és vagy szépet mondani róla, vagy hallgatni. Mert aztán rádszólnak. A kritikát pedig mindenki nehezen viseli.
Tudom, én is azt mondtam, nem érdekel. Mert magamnak írok. De nem csak, mert mások olvassák és véleményt mondanak róla. Vagy azzal, hogy soha többé rá nem néznek, vagy azzal, hogy belinkelik vagy böffennek a Varázsgömbbe, valami rosszat esetleg. Persze én is linkelném, ha szépet írnak rólam, sőt idézném is, mert azért szeretem ha szeretnek. Ki nem? Mivel azonban én se írok senkiről szépet, vagy kritikusat, nem teszem meg. Csak felsorolom, akiket rendszeresen olvasok, néha utalgatok rájuk stb.
Nem vagyok merész, ráadásul a lista közepén elhelyezkedve igencsak érdekel, hogy a már meglévő olvasókat ne veszítsem el, valamint kerüljem a konfliktusokat. Nekem nem kell, hogy véres karddal valaki a nyakamba ugorjon, levelekkel bombázzon, nyilvános vagy kevésbé nyilvános fórumokon fikázzon. Politically correct vagyok. Illetve gyáva, ha úgy tetszik.
De nem bánom, sőt élvezettel olvasom, voyeourködöm, ha más nem az. Éppen ezért, bármi is lesz, remélem még folytatja a bárónő. Akármit is fog mondani, ha eljut hozzám és tart még a lelkesedése és nem tiporják le, merthogy lám kimerte nyilatkoztatni a véleményét.
Az pedig, hogy ki hogyan dolgozza fel ezt, szintén egyéntől függ. Van aki jobban szeretné magánban megkapni a véleményt, de akkor ne írjon a netre, mert magával hozza azt, hogy nemcsak szeretni, de gyűlölni és utálni is fogják. És ezt megmondják, akár virtualice. Hiába flegmáskodik bárki is, a helyzet bizony az, hogy a legmélyén mindenkit érdekel a másik véleménye. Még a bárónőé is. Persze a legjobb, ha ez a vélemény pozitív. Az általános fíling úgyis az, hogy
én bírom a kritikát, csak nem tűröm.