A tegnap este eredménye.
Hetek óta alig csöpörög a melegvíz a bojlerből. Ami eddig még okés volt, elvégre nyár van, meleg, a napi többszöri zuhanyozáshoz nincs szükség forró vízre. Viszont most már kezdenek az esték is hűlni (ma reggelre fáztam egy szál huzattal takarózva, úgyhogy megbeszéltük, az erkélyajtót ezentúl becsukjuk), langyos, ne adj isten, meleg zuhany nagyon is jól fog jönni. Vasárnap este lekapcsoltuk a bojlert. Hétfőre még nem hűlt le teljesen. Tegnap délután a kedves szétkapta. Vizet persze nem tudtuk elzárni, kicsit úszott a fürdőszoba. Eláztunk. Hotline apósjelölttel. Igen, rájöttünk, hol lehet a gond, viszont olyan szerszámunk akkora méretben (fogalmam sincs a nevéről megint) nem volt, amivel szét lehetett volna kapni a kérdéses részt. Ezért aztán kicsit vízkőtlenítettünk, majd újabb vizesfürdő következett, a párom összeszerelte a melegvizes tartályt. Aztán ismét telefon apósjelöltnek, hogy hát ez van. Tőle pedig jött az utolsó ajánlat: Ütögesd meg egy kicsit a kalapáccsal. Amit párom lelkesen (gondolom kisebb frusztrációját kiélve) meg is tett. Láss csodát, a víz megindult. Folyt mint a kisangyal. Este meleg vízzel zuhanyoztam, s lelkesedésemben ma reggel még a mosogatást is megejtettem.
Tanulság: A kalapács az univerzális szerszám. Minden bajra jó megoldás.
A kudarc: Finom vacsora (csúcsszendvicsek rozskenyérrel), pezsgőzés (félszáraz, csakis) után a kedves véletlenül egyetlen mozdulattal shift delet-et nyomva letörölte a Pictures alkönyvtárat.
Tartalma: 3 hét közel 700 képe, féligkész adatbázissal, katalógizálva.