1 nap Köcsöggel

Hiába értem oda korábban, volt még hely mellettem, odaült. Ez persze hagyján volt. Közben megbeszéltük, hogy lenne néhány kérdésünk az előadókhoz, hát menjünk oda hozzájuk a szünetben. Ok. Ment elől, nyomta a névjegyét, előkészítettem a sajátomat, beszélt és még véletlenül se mutatott be, hogy ez itt Lobo a kolleganőm, úgyhogy a második ilyen alkalom után fogtam és otthagytam, elmentem inkább ebédelni.
Ott is utolért és elmesélte, míg a helyi büfében vett szendvicsünket majszoltuk, hogy tavaly milyen szupi svédasztal volt terítve amikor még csak eladni akarták az emberek nekünk a cuccot, most hogy megvettük és továbbképeznek, már csak 250 forintos fejpénz jutott.
Azt mondta, hogy ő inkább hazamenne, más útvonalon, nekem meg ha útba esik, meg úgyis korábban lett vége a továbbképzésnek és szélnekeresztettek, talán behozhatnám a repianyagokat a céghez. Hát persze, mondtam, ezzel otthagytam őt valami régi ismerőssel még dumálgatni.
A busz azonban pont elment az orrom előtt, vártam vagy 10 percet a következőre, olvasgatva a japán túristák mellett a buszmegállóban, s kit láttam rajta, amikor felpillantottam a könyvemből, persze háttal nekem, messze a busz végén?
Naná, hogy Köcsögöt (nem volt nehéz kitalálni) mindenesetre nagyon jellemző volt ez a nap az ő kis aknamunkás smucig buta lényére:D
Ez most jólesett a májamnak.
Megyek postolok még egy verset, aztán irány haza, talán könyvtárba meg fordítok és rittyentek valami vacsit. Holnap lehet, hogy Zooba megyek Dórival.

Hasonlók