Nosztalgia2003

A kedves egyszer megemlítette, nem érti ezt a kazettát állítunk össze lányoknak, sokat törjük rajta a fejünket, meg azt, hogy miért is olyan fontos ez. Pedig olvasta a Pop, csajok stb.-t. Nekem kellett megmagyarázni, hogy ez amolyan szerelmi vallomás. De legalábbis eléggé léleklecsupaszítás, s mint olyan komolyabb munkát igényel. Nick Hornby nyomán legalábbis én erre jutottam. Persze ő nem annyira zeneorientált, szívesen elprogramozgat continuous playre rakott Metallica és Panthera cédék segítségével órákat. Néha persze eszébe jutnak a szomszédok, olyankor behalkít. Nem mintha én különösebben értenék a zenéhez, kifinomult ízlésem lenne, vagy ilyesmi, de szeretem, ha mindig hallgathatok valamit. Elsősorban filmzenéket. Jelenlegi gyűjteményem kb 70 százaléka OST. Megboldogult ifjúkoromban azonban én sose kaptam ilyen kazettát. Nem is voltam igazából egyetlen együttesnek se a rajongója (na jó, a New Kids on the Blockot kivéve, mert halálosan szerelmes voltam Donnie Whalbergbe :D), inkább mindenből egy kicsit hallgattam. Azt viszont teljesen éreztem, hogy a szerelemről a legtöbbet a dalokból tudhatok meg. Volt több válogatásom is a témában, amire istenien lehetett szomorkodni, sírni, énekelni és elaludni. Rengeteg dal azokból az időkből, amikor a Levis reklámokban az 50-es évek simulósai mentek és Brad Pitt még csak letolta a gatyáját a börtön előtt. Az egyiket tegnap újrahallgattam. Szomorú, hogy már hallhatóan kezd tropára menni és lassan hallgathatatlan lesz. Talán össze kéne szednem magam és összevadászni őket a netről. De igazán ebben a formában nosztalgikus. Még mindig nagyjából tudtam, mi következik egymás után és énekeltem a számokkal. Itt van a playslit, persze nem tökéletes, mert a kazettatartó régen eltűnt, pedig arra annak idején szépen felvezettem az előadókat és számokat. Lehet, hogy előkeresem a többit is, és újrahallgatom összeírogatom őket. Mindenki okulására meg magamnak is, hogy miket kéne megszereznem.

A oldal
Presser: Nagy Utazás
Malek: Nagy utazás
Ben E. King: Stand by me
Percy Sledge: When a man loves a woman
Emma Franklin: Take a little peace of my heart
Bobby Vinton: Blue velvet
The Drifters: Under the boardwalk
Queen: Who wants to live forever
Mamas and Papas: Dream a little dream
Madonna: Crazy for you
Joe Cocker: You are so beautiful
Luis Armstrong: What a wonderful world
Every day…
Bruce Springsteen: Hungry heart (2x)

B oldal
Bjork: It’s Oh so quiet
Valami mambo egy jobban sikerült Guiness reklámból (amiben nem volt Rutger Hauer)
Innen a Peter’s Friends zenéjéből jönnek számok
Tears for Fears: Everybody wants to rule the world
Nina Simone: My baby just cares for me
Cindy Lauper: Girls just wanna have fun
Bruce Springsteen: Hungry heart
The Pretenders: Don’t get me wrong
Prefab Sprout: King of Rock and Roll
Paul Young: Wherever I lay my hat
Elton John: I guess that’s why they call it the blues
Deacon Blue: Love and regret
Eric Clapton: Give me strength

Kint angliában a kedvenc esti rádióműsoromban volt egy rész, ahol be lehetett telefonálni, írni stb, és megmondani annak a három számnak a nevét, amire este szívesen vezetne az ember. Amit igazán az esti országúton haladva jólesne hallgatni hazafelé a munkából. Mivel esténként jártam nyelviskolába, többször is elgondolkoztam rajta, mik lennének azok a számok. Kettőre még mindig emlékszem a háromból: Springsteen Hungry hearts és Stingtől a Fragile. A harmadik valami éppen akkor menő szám lett volna talán, azért felejtettem el. De ez a kettő még mindig ott van az örök topban.

Hasonlók